A templom baglya

A gyöngybagoly kerüli a zárt erdőket, nyílt vidéki vadász, de a teljesen nyílt terület nem nyújt neki megfelelő költőhelyet – mondta el Klein Ákos, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány ügyvezető biológusa. Ez a bagolyfaj több tízezer évig élt az erdős sztyeppen, a ligetszerű erdőfoltokban, amelyek a Kárpát-medencében az emberi tevékenység hatására már a honfoglalás korára erősen megfogyatkoztak, és a folyamat később még inkább felgyorsult. A gyöngybaglyok kényszerűségből beköltöztek a ligetek helyén megjelenő falvak épületeibe, ezek közül is elsősorban a templomok, kastélyok nyugodtabb zugaiba.

Ez az együttélés körülbelül ezer évig működött hazánkban, de Klein Ákos elmondta, hogy a modernizáció változtatott ezen: a harangokat már nem a harangozó veri félre és gondozza, hanem kapcsoló, időzítő és elektromos motorok, és van egy igény az emberekben, hogy minden steril legyen, tehát az élővilággal való osztozkodás ezeken a helyeken már kevésbé elképzelhető, mint például a XIX. században volt. Azért, hogy ezek a technikai berendezések sérülésmentesen tudjanak működni, és tisztán tartható legyen az épület, rengeteg templomtornyot teljesen lezártak.

Miközben a gyöngybaglyok jelenléte az egész közösségnek hasznot hajt, hiszen olyan rágcsálókkal táplálkoznak, amelyek a mezőgazdaságban és a ház körül is sok kárt tudnak okozni: házi egér, mezei pocok, fiatalabb patkányok. Egy költési időszakban, egy bagolypár 6-10 fiókát nevel, és az egész éves rágcsálógyérítésük ezres nagyságrendű kártevő elpusztítását jelenti.

Klein Ákos azt is elmondta, hogy a gyülekezetek sokszor együttműködőek a bagolymentésben és más teremtésvédelmi projektekben, de például azzal nehéz versenyezni, hogy ha egy mobilcég átjátszóállomást akar telepíteni a templomtoronyba, mert míg a cég tud mondjuk évente egymillió forintot ajánlani a forráshiánnyal küzdő gyülekezetnek, addig a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány szinte szívességet kér, nem tud fizetni a gyöngybaglyok „albérletéért”.

Elkezdtek alternatívákat is keresni, például az elmúlt években egyre több olyan költőládát helyeztek ki, amelyek nem épületek belsejében, hanem különálló oszlopon találhatóak, de ezer éves költési szokásokat nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Még sok idő kell hozzá, hogy ez az alternatíva kiváltsa a megszokott épületeket a gyöngybaglyok költőhelyeként – mondta el Klein Ákos.

A gyöngybagoly fokozottan védett faj, folyamatosan fogy a számuk, és Klein Ákos szerint még inkább veszélyeztetett állat lesz a közeljövőben, főleg, ha továbbra is ilyen sok autópálya épül Magyarországon, mert ez a terep különösen veszélyes a gyöngybaglyok számára.

A szakember azt javasolja azoknak a gyülekezeteknek, akik szívesen látnának gyöngybaglyokat a templomtoronyban, hogy vegyék fel a kapcsolatot egy szakértői csoporttal. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvánnyal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel vagy más hasonló szervezettel, hogy az élőhely a baglyok és az emberek igényeinek megfelelően legyen kialakítva. Utóbbi alatt azt éri, hogy az épület se sérüljön, és ne okozzon kellemetlenségeket a baglyok jelenléte. Ezek a templomok sokszor műemlékek, a XVII-XVIII. században kifaragott nagy mestergerendákkal, amelyekre nagyon vigyázni kell – hívta fel a figyelmet Klein Ákos, és elmondta, hogy általában a templomban egy költőládát, egy mesterséges odút helyeznek el, ami nagyjából negyed köbméteres, és akár egy bútorlapból is elkészíthető, vagy maradék faanyagból, így akár pár ezer forintból megvalósítható. Ebbe némi forgácsolt fűrészport szoktak szórni, és ezután már csak pár évente ellenőrizni és takarítani kell a ládát. Ha úgy adódna, hogy a gyülekezet eltávolítani szeretne beköltözött baglyokat, Klein Ákos akkor is azt kéri, hogy ehhez kérjék szakember segítségét.

A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány együttműködik az Ökogyülekezeti Mozgalommal, közös kiadványt is terveznek, és a mozgalom oldalán is elérhető a kifejezetten gyülekezetek számára készült brossúra arról, milyen módokon lehet egy templom tornyát otthonossá tenni a gyöngybaglyok számára úgy, hogy az a gyülekezeti életet se zavarja.

Számos példát láthatunk arra, hogy református gyülekezetek örömmel fogadták az „albérlőket”, például Magyaralmáson és Móron a gyöngybaglyokat, Szinpetriben pedig a denevéreket. Kemecsén sajnos a felújítás miatt ki kellett költözniük a baglyoknak a templomból, de örömteli, hogy ehhez is szakértői segítséget kértek, és az állatok nem is kerültek messzire az eredeti lakóhelyüktől.

Egy megfelelően elhelyezett költőláda segíti a teremtésvédelmet, és a templom környékén élők számára is segítség lehet, hiszen így az elemózsiáért hozzájuk belopózó „templom egerével” is kevesebbszer találkozhatnak, hála a „templom baglyának”.