A tűzszüneti tárgyalások ellenére továbbra sem tűnik úgy, hogy a februárban kiújult amerikai-iráni konfliktus nyugvópontra jutna. A háború, amely az egész világgazdaságra és politikára alapvető hatással van, a Közel-Kelet sokat szenvedett tágabb régióját is újra bizonytalanságba és kilátástalanságba döntötte. Mi, magyarok elsősorban a viszály gazdasági következményeivel szembesülünk a mindennapokban. Ugyanakkor, keresztyén hitünk és felelősségünk arra hív, hogy hordozzuk kitartóan imádságainkban az ott élő és a háború és annak következményeit közvetlenül elszenvedő testvéreinket. Köztük most különösen is nagy nehézségekkel néznek szembe az Iránban élő protestáns keresztyének. Berecz Júlia, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának külügyi osztályvezetőjének gondolatait olvashatják.
A vallási megoszlásokat tekintve a 91 milliós lakosságú Irán muszlim többségű, míg a keresztyének száma elenyésző, jóllehet számukról pontos információ nem áll rendelkezésre. A siíta vezetésű iszlám köztársaság hivatalosan ugyan megtűri és korlátozott jogokat biztosít az őshonos keresztyén közösségek számára, azonban kemény kézzel lép fel a keresztyén misszióval szemben, a keresztyén hitre térés pedig egyenesen halálos bűnnek számít.
A megtűrt örmény és asszír őshonos közösségek mellett az országban működnek katolikus és protestáns közösségek is. Az Iráni Evangéliumi Egyház (Evangelical Church of Iran) gyökerei a XIX. század első harmadába nyúlnak vissza, amikor amerikai presbiteriánus és kongregacionalista misszionáriusok érkeztek az országba. Az evangélikus közösségek az 1930-as évektől váltak fokozatosan önállóvá.
Az 1979-es iráni forradalom óta ugyanakkor a vallási kisebbségek helyzete nagyon nehéz. Az Iráni Evangéliumi Egyháznak is több alkalommal kellett szembenézni az üldözés különböző formáival. Elnyomásukról az Iráni Evangéliumi Egyház Diaszpórában Működő Zsinata (Synod of the Evangelical Church of Iran in Diaspora, SECID) számol be rendszeresen a világ keresztyén közösségei számára, kérve az imát az ott élő protestánsokért, és azt is, hogy saját országuk közvéleménye és politikai vezetői előtt is emeljenek szót az iráni protestánsok védelme érdekében.
Hosszabb idő után a SECID idén júniusban adott hírt újra keresztyén egyházi partnerei számára arról, hogy a háború (akkori) elcsendesülése óta a teheráni iszlám rezsim súlyos nyomást gyakorol az iráni presbiteriánus gyülekezetekre. Az Iráni Evangéliumi Egyház meshedi templomát júniusban lerombolták, és megkezdték teheráni templomuk és a hozzá tartozó épületegyüttes kiürítését és kisajátítását, különféle hatósági és jogi indokok álcájába bújtatva. Amennyiben a hatóságok sikerrel járnak, úgy az iráni fővárosban hivatalosan megszűnik az Iráni Evangéliumi Egyház és elődközösségeinek közel 150 éves múltra visszatekintő jelenléte.
Arra kérjük magyar református testvéreinket, hogy imádkozzanak velünk együtt iráni keresztyén testvéreinkért ebben az erőt próbáló helyzetben. Miközben kitartóan imádkozunk szorosabb libanoni és szíriai testvéreinkért, akiket az új közel-keleti konfliktus szintén súlyosan érint, kérjük Urunkat, aki hitünk és meggyőződésünk szerint a történelem és minden földi hatalom felett álló valódi és egyedüli Isten, hogy őrizze iráni testvéreinket és készítse el számukra is a megmenekülés útját. Imádkozzunk valódi és tartós békéért Iránban és a Közel-Keleten is.
„Bárcsak eljönne Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.” (Zsolt 53,7)