Időről időre mindannyian szükségét érezhetjük, hogy a természetben járva szemlélődjünk, lemondva megszokott környezetünkről és kényelmünkről. A többnapos ökumenikus zarándoklatoknak éppen az a célja, hogy összekapcsoljon embereket, tájakat, településeket. Ám a közös úton járás legfőképpen Istennel köt össze bennünket, és közösséggé formálja a különböző keresztyén felekezetek tagjait. Gyógyító erővel bír, és különleges kincsekkel gazdagodhatunk.
Az ökumenikus zarándoklatok 2017 óta minden nyáron egy héten át tartanak, amelyen a keresztyén felekezetek tagjai együtt indulnak útnak bibliai történeteket, példázatokat hordozva. Az utak lelki vezetői a történelmi egyházak lelkészei, papjai. Közülük két református lelkészt kérdeztünk arról, hogy számukra mit jelent az ökumenikus zarándoklat, először Tóth Jánost.
Miért érdemes részt venni ökumenikus zarándoklaton? Miben más egy többnapos gyalogtúránál?
Az ökumenikus zarándoklatok szándéka a János evangéliumában olvasható üzenet: „Legyenek mindnyájan egy.” (Jn 17,21). Általában dunántúli tájakon járunk, egy hét alatt napi tizennyolc-huszonöt kilométert teszünk meg. Bakonybélből, a bencés monostortól indulunk, vagy oda érkezünk vissza. A lelki közösség és a különböző felekezetek találkozása miatt más, mint a megszokott gyalogtúrák. Minden évben változik a zarándoklat témája, az idén Jézus gyógyításaival foglalkozunk. A zarándoklat lelki út, reggeltől estig jelen van az imádság a reggeli és a napzáró áhítatban, a napi gyaloglás csendszakaszaiban. Az egyik zsoltár azt írja, hogy „Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.” (Zsolt 84,6). John Brierley zarándokutakról, például a Caminóról szóló könyvek szerzőjének szavai szerint a zarándoklaton alapvetően emberi utazáson részt vevő spirituális lények vagyunk, nem pedig spirituális útra sodródott emberi lények. Gyalogolunk, együtt vagyunk napsütésben, esőben, borúban, derűben.
Tóth János lelkész, lelkigondozó
Említette, hogy az ökumenikus zarándoklat idei témája Jézus gyógyításai. A résztvevőkben is végbe mehet gyógyulás, ha nehézségekkel indulnak útnak?
A gyaloglást értelmezhetjük belső mozgásként is, mert ilyenkor nemcsak a testünk, hanem a lelkünk is rezdül. Ahogyan útközben a lépéseink követik egymást, a gondolataink is formálódnak. A csendszakaszokon alkalmunk adódik arra, hogy meghalljuk a bensőnket és Istent, válaszokat kapjunk, vagy másfajta megközelítést egy probléma megoldására. Gyakran a terheink leragadnak bennünk, a mozgás ebben is segíthet. Isten teremtette a testünket és a lelkünket. A zarándoklat olyan út, amely tovább visz minket. Nem biztos, hogy mindig ugyanaz a gyógyulás történik, amit szeretnénk vagy elvárnánk. A legtöbben céllal érkeznek, imakéréssel, kereséssel. Az úton, ahogyan kapcsolatba kerülünk egymással, a kiscsoportos beszélgetésekben az egyéni célok, kérések, válaszkeresések is alakulnak, formálódnak. A csoportbeszélgetések alkalmával megbizonyosodhatunk arról, hogy támogatást, megértést kapunk egymástól. Áldásnak tartom, ahogyan a zarándoklatokon testvéri közösség alakul az úton lévőkből.
Egy többnapos gyalogláson lemondunk megszokott környezetünkről, kényelmünkről. Mennyire könnyű kilépnünk a komfortzónánkból?
A zarándokutakon vállaljuk azt, hogy minden este máshol alszunk. A szállásaink közepes vagy alacsony komfortfokozatúak: tornaterem vagy többágyas hálóterem. Az időjárás viszontagságainak is ki vagyunk téve, az elmúlt években a nagy hőség volt a jellemző, de a tavalyi zarándoklaton volt olyan nap, amikor esőben gyalogoltunk. A zarándoklat kihívás, de aki elindul, számol a nehézségekkel, készül az útra nemcsak lelkileg, hanem megfelelő felszereléssel is.
Melyik korosztály vesz részt a nyári zarándoklatokon?
A zarándokok többsége évről évre visszatér, ismerősként köszöntjük egymást. Ugyanakkor nyitottak vagyunk. Jönnek puszta érdeklődésből, és olyanok is, akiknek semmilyen egyházi kötődésük nincs. A korosztály vegyes, többségében a negyven év feletti és idősebb testvérek tartanak velünk, de fiatalok is szoktak csatlakozni hozzánk. Az egyházi kötődés is változó: katolikusok, reformátusok, evangélikusok és a kisegyházak tagjai egyaránt érkeznek. A résztvevők száma évenként változik, átlagosan negyvenen vagyunk.
A zarándoklatok állomásainak is van jelentősége?
Meglátogatjuk az útközben lévő nevezetességeket, templomokat, kegyhelyeket. Az ökumenikus zarándoklatok nagy ajándéka, hogy sokfélék vagyunk, hozzuk a magunk értékeit, és ezek természetesen összeadódnak. Az áhítatokba is beépítjük a református, evangélikus, katolikus sajátosságokat, és ebben is egyek tudunk lenni. Az ökumenikus zarándoklaton sokkal több a közös pont, mint az elválasztó. Ezeken az alkalmakon jobban látjuk egymás arcát. Mindannyian úton vagyunk, arra törekszünk, hogy felfedezzük azokat az ajándékokat és gyökereket, szálakat, amelyek összekötnek bennünket.
A zarándokutaknak fontos eleme a zene, az énekszó. Gilicze Tamás bakonyszentkirályi lelkipásztor mindig magával viszi a gitárját, ő látja el a zenei szolgálatot a közös zarándoklatokon. Erről és a zarándokutakon formálódó közösségről kérdeztük.
Mit ad a zenei szolgálat a zarándoklathoz?
Egyik nagy ajándékának tartom, hogy a megszokotton kívüli utakon is megtalálhatjuk Istent. Ennek egy része a zene, ami érzékenyít, megnyit minket. Másrészt kifejezhetik azokat a lelki tartalmakat, amelyek egyébként is bennünk vannak. Az induláskor a taizéi énekkincset vettük alapul, de felcsendülnek közismert egyházi, könnyűzenei és dicsőítő dalok, ezek mind egymás és Isten felé fordítanak minket. A zarándokfüzetünkben minden éneket megtalálnak a résztvevők.
Mi lesz a közösséggel a zarándoklat után? Tartják a kapcsolatot a résztvevők?
Az ökumenikus zarándoklatot 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából hívtuk életre, egyszeri programként, de ez után is felmerült annak az igénye, hogy évente megszervezzük. A közös útjainkon barátságok születtek, keresték egymás társaságát a résztvevők. Azóta évente háromszor-négyszer a nyári egyhetes zarándoklaton kívül is találkozunk, többnyire Bakonybélben, ahol egy hétvégét töltünk együtt, szintén egy kijelölt témára koncentrálva. Működnek önszerveződő zarándoklatok is, egynapos sétával, túrával egybekötött találkozások. Ezenkívül létrejött egy zárt Facebook-csoport is, amelyhez azok csatlakozhatnak, akik részt vettek a zarándoklaton. A mostani böjti időszakban bárki oszthat meg lelki tartalmat, imaszándékot, elmélkedést, bizonyságtételt vagy felismerést, hétvégén pedig a lelkészeink szoktak áhítatokat, lelki tartalmakat átadni.
Gilicze Tamás (elöl) szerint közös útjaikon barátságok születnek
Ön miért csatlakozott 2017-ben az ökumenikus zarándoklathoz?
Küldetésemnek érzem azt, hogy vállaljam az ökumené munkálását. Az egyházak megújulásához szükség van a nyitottságra. A zarándoklat gyönyörű közös út, egymás hite által gazdagodunk, megtaníthatjuk egymást olyan dolgokra, amelyekre a saját hagyományainkban kevés lehetőség van. A zarándokutak azért is áldásosak, mert segítenek megszüntetni az előítéletet, amely abból is fakad, hogy nem ismerjük a másikat, annak szokásait. Ez egy kiváló tapasztalat lehet arra, hogy meglássuk, hogy aki most úgy tűnik, hogy szemben áll velünk, az nem is szemben áll, hanem ugyanazt szeretné. Ugyanaz a szándéka, csak mások a hagyományai és a háttere.
Az ökumenikus zarándoklatról, a korábbi alkalmakról és a jelentkezési lehetőségekről részletesen itt, illetve a Facebookon tájékozódhatnak.