Fiataloknak szervezett közösségi napot a Tiszáninneni Református Egyházkerület november 8-án a miskolci Generali Arénában. A kötetlen, de színpadi programokban dúskáló eseményen a szervezők elmesélték, mivel lehet a fiatalok figyelmét elnyerni az online világban, mi a keresztyén nyughatatlanság és a belső megelégedés kapcsolódása, és miért van különös jelentősége a borsodi helyszínnek. Az esemény központi kérdése ez volt: miként lehetünk megelégedettek, és hogyan találhatjuk meg lelki békességünket az életünk különböző területein?
Telt ház van, tudjuk meg Csomós Józseftől, aki a Tiszáninneni Református Egyházkerület (Tirek) ifjúsági referense, az egyházkerület ifjúsági programjainak egyik felelőse. Ez körülbelül kétezer főt jelent, ezerkilencszáz gyermek és a kísérőik. Valamelyest felülteljesítették a várt létszámot, de tágas az aréna, mindenki elfér. Elsősorban a református iskolák fiataljai vannak jelen, de érkeztek kiscsoportok gyülekezetekből is lelkészek vezetésével. Mindenkinek szólt a meghívás az egyházkerületben, aki valamilyen formában hittanórára jár.
– Az egyházkerületben az elmúlt időszakban rengeteg találkozót szerveztek, kifejezetten a fiataloknak szóló azonban még nem volt, ezen változtattunk. Reméljük, hogy azok, akik a református hittanórákon ülnek, már tartoznak valamelyik gyülekezethez, vagy idővel tartozni fognak. Ezek a nekik szóló rendezvények pedig megszólíthatják, bevonhatják őket ebbe a folyamatba – hangsúlyozza Csomós József. – Az arénában a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékévben már volt egy hasonló találkozó, a jól bevált helyszín most is rendelkezésre állt. Jövőre kifejezetten az ifjúsági szolgálatra fókuszálunk a református egyházban, ez az ifinap egyfajta felvezető eseményként is felfogható – emelte ki a referens.
Belülről kifelé
A rendezvény mottója ez volt: Jókor jó helyen! Csomós József szerint egy borsodi helyszínnek jelentősége van, sokan elhagyják ugyanis a térséget a jobb lehetőségek reményében, így aztán dilemma és dráma, hogy ki marad itt. – Borzasztóan nehéz megtartani a fiataljainkat, úgy gondolom, ezt itt mindenki érzékeli. Ezzel a rendezvénnyel is azt üzenjük: ez sem rosszabb hely, mint bármelyik másik az országban. Nyilván minden településnek megvannak a maga problémái, adottságai, de mindenkinek lehet itt helye! Sok jó dolgot lehet csinálni Borsodban is! – mondja lelkesen a referens.
A fiatalok megtartásában Csomós József szerint az evangélium a főszereplő. A Tireknél sok olyan történettel találkoznak, amikor egy gimnazista korától ismert fiú már meglett, családos emberként visszatér szűkebb pátriájába. Útközben megtalált valamit Jézus Krisztusban, ami motiválja, és mindegy, hogy hova megy, elkíséri. – Jézus azt üzeni, hogy először azt a belső országot, igazságot kell megtalálni, amelyik után másképp láthatjuk a világot, másképp kezelhetjük a körülményeket. Megérteni, hogy megváltott vagyok, hogy nem abba kell kapaszkodnom, mint amibe általában a világ. Ez feloldja a szorongást, a biztonságos belső identitást, lelkierőt nyújt. Mi erre próbálunk rámutatni. A keresett állapot egy belső történés, ami után – ha az evangélium szerint élünk – sokkal jobban bánhatunk a külső erőforrásainkkal is – magyarázza Csomós József, reflektálva a rendezvény központi a kérdésére is. Vagyis: miként lehetünk megelégedettek, és hogyan találhatjuk meg a lelki békességünket az életünk különböző területein.
Csendes kíséret
Az első plenáris blokk programjai is erre a kérdésre keresték a választ, beszélgetésekkel, bizonyságtételekkel, játékokkal. Közben a lelátókra kitelepült a Kárpát-medence ifjúsági missziójával foglalkozó szervezetek színe-java. A kivételesen széles körű expó mellett változatos közösségi feladatok, játékok zajlottak az ebédidőben, majd ismét színpadi műsor következett.
Energikus, interaktív programot vezetett Ablonczy Áron lelkipásztor, a Zsinati Hivatal ifjúsági osztályának vezetője és Andy Oatridge. Az angol származású biatorbágyi lelkész húsz éve szervez keresztyén táborokat és bibliaolvasó képzéseket ifjúsági lelkészeknek. Láthatóan örökmozgó, csupa szív személyiség, elmondása szerint a keresztyén nyughatatlanság és a belső megelégedés kapcsolódása őt is foglalkoztatja. – Aktív vagyok és lendületes, de közben minél idősebb, annál nyugodtabb is. Érzem, hogy tényleg nyugodt vagyok az Isten kezében. Amellett, hogy csinálom a táborokat, a képzéseket, és állandóan megyek valahova, sietek, a legfontosabb, hogy tudom, Isten gyermeke vagyok. Ez a kulcs a gyülekezetünkben, az iskolákban, a fiatalok között, mindig – mondja.
Andy Oatridge szerint segíteni kell a fiatalokat, csendesen kísérni őket. Ahogy visszaemlékszik, tini korában semmit nem kérdezett Istenről, de tudat alatt figyelte, milyenek a keresztyének, hogy élnek, miből inspirálódnak. Megtérésénél ezek mind a felszínre törtek. Szerinte nyitottabbak Magyarországon a fiatalok, mint Angliában, bár itt is nehéz felvenni a versenyt az online kultúrával, amely sokszor elvonja a figyelmüket, illetve az önbizalmukat, a belső biztonságérzetüket is kikezdi.
A sikerrecept
A szervezők kiemelték, hogy egy ifjúsági rendezvényél különösen fontos a formai körítés, a minőségi dizájn, a figyelemfelkeltő „branding”. A korábbi generációkkal ellentétben a fiatalabbaknak ezek a szempontok is lényegesek: az örök érvényű tartalomhoz fontos olyan vizuális ingereket kapcsolni, amelyek versenyképesek a digitális térben. Mindez manapság elengedhetetlen ahhoz, hogy akár a Facebookon, akár más digitális színtereken, hatékonyan működhessen az evangélium. A másik kulcstényezője az ifjúsági programoknak a zene, ami különös erőt, kapcsolódást és inspirációforrást jelent a fiataloknak.
Az ifinapon színpadra lépett a Sófár dicsőítő csapat is nagyzenekaros formációval, illetve a Mésa duó, amely XXI. századi jazz stílusban dolgoznak fel egyházi énekeket. Mindkét koncert alapjaiban határozta meg az ifinap hangulatát, lelkiségét. A Mésa előadásában új arcukat mutatták meg a jól ismert énekek, új értelmet nyertek a szövegek. A zenekar énekese, Domschy Mercédesz elmesélte, hogy amióta tudatosabban foglalkoznak a formációjukkal, azóta rengeteg helyen felléphettek, a visszajelzések alapján pedig nagy igény van erre a zenei irányultságra: kevesen ötvözik az egyházi énekeket modernebb zenei elemekkel. Elmondta, hogy nekik is kellett bátorság ahhoz, hogy hozzányúljanak a klasszikus egyházi énekekhez, de úgy érzi, áldás van a munkájukon. – Azt gondolom, a zene rezgéseivel a test és a lélek összhangba tud kerülni, ezáltal én is harmóniába kerülök a környezetemmel, így az Istenhez is jobban tudok kapcsolódni. Ezt mindannyian megéljük egy-egy koncert alkalmával – vallott zenei élményeiről Domschy Mercédesz.
A pörgős és tartalmas programok után, kora délután egy csapásra kiürült a sportcsarnok, de a rendezvény szeretetteljes lüktetése még sokáig betöltötte a tágas tereket. „Hisz minden a tiétek. Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené” – szólt az áldás az esemény végén.