Hogyan tudnak az apák jelen lenni minél inkább a gyerekeik életében? Miként tudják átadni nekik az értékeiket keresztyénként és elérni azt, hogy a negatív mintákat ne vigyék tovább? Tökéletes nevelési módszerek nincsenek, törekedni azonban lehet egy minél egészségesebb, boldogabb gyermekkor megteremtésére. Erről beszélgetett május 5-én a budapesti Scruton közösségi térben Zila Gábor moderálásával Hajdú Szabolcs Koppány református lelkipásztor és Süveges Gergő újságíró, az Apakulcs című könyv szerzője a Szólj be a papnak! rendezvénysorozat legutóbbi alkalmán.
Zila Gábor mindenekelőtt arra volt kíváncsi, hogy a vendégeknek milyen érzések kapcsolódnak a gyerekeik születéséhez. Először Süveges Gergő újságíró kezdett a saját élményeiről mesélni. Neki az első megpillantás volt a legcsodálatosabb élmény, hiszen mind a négy gyermekét ő láthatta először. Ugyanakkor érezte a felelőssége súlyát is, hogy mennyire meghatározó szerepe van a gyerekei felnevelésében. Hajdú Szabolcs Koppány református lelkipásztor egy egészen más irányból közelítette meg a kérdést. – Az első gondolatom az volt, hogy ezt jól meggondoltad-e Uram. Tényleg rám akarod bízni? – idézte fel az emlékeit. Akkoriban, a húszas éveiben járva nem gondolta, hogy ő lenne a legalkalmasabb az apaságra.
Zila Gábor ezután arra kereste a választ, hogy mi az, ami meghatározza az apaképet akár általánosságban, akár hívőként. – Öröklünk valamit az elődeink életéből, gondolataiból, életfelfogásából, és ez arra is igaz, ha tovább szűkítjük a szülői és elsősorban az apaszerepre – magyarázta Hajdú Szabolcs Koppány. Süveges Gergő szerint az apaságba, apaszerepbe való helyezkedésnek három lába van: amit a génjeinkben hordozunk, amit a legszűkebb családi környezetünkben tapasztalunk, és amit más szülőktől látunk, tanulunk.
Süveges Gergő: Fontos, hogy a gyerekekben ne egy torz istenkép alakuljon ki
– Nekem nem rá kell nyomnom egy keresztény apaképet a gyerekemre, hanem úgy kell működnöm, hogyha engem lát, olyan elképzelése, olyan képe alakuljon ki a Szentháromság Istenről, ami nem egy torz istenkép – hívta fel a figyelmet a hitelesség fontosságára Süveges Gergő.
Ezután arra kérdésre keresték a résztvevők a választ, hogy hogyan készítheti fel egy apa a gyerekét arra, hogy előbb-utóbb ő is családot fog alapítani. – Abban a szent egységben, amit lát a gyermek az apjában és az anyjában, azt szeretné majd megtalálni – így fog gondolkodni a gyerek ideális esetben. Ezért felfoghatatlan jelentőségű az, amit a gyerekeinknek mutatunk, mert ők azt mintázzák le – fejtette ki Hajdú Szabolcs Koppány. – Abban, hogy hogyan adom át az apaságot a gyerekemnek, csakis azzal tudom, ahogy én mocorgok és létezem. És ebbe belefér az, hogy elismerem, hogy béna vagyok és valamit elszúrtam, és bőven belefér, hogy bocsánatot tudok kérni adott esetben a gyerekemtől. A tekintély elvesztésének biztos útja az, ha nem reflektálok önmagamra – fűzte hozzá Süveges Gergő.
Nőként is nehéz eligazodni a sok szakkönyv között
Ezt követően a közönség is tehetett fel kérdéseket. Egy középkorú, szakállas férfi a saját belső feszültségét fogalmazta meg a számtalan szakkönyvvel kapcsolatban. Erre Süveges Gergő elmesélt egy történetet, amiben egy aggódó édesanya az első gyermekét várta. Két hét volt már csak hátra a megszületéséig, de úgy érezte, addig nincs felkészülve az anyaságra, amíg a rengeteg szakkönyvön túl, amiket addig elolvasott, még két másikat is el nem olvas. – Nem vizsgára készülünk, ahol számot kell adni a tudásunkról. Nem az a cél, hogy jó apa legyek, mert azt nem tudjuk, micsoda. Az elég jó apa, az elég jó anya a cél, az, hogy én jó legyek a gyerekemnek. Amíg szabadon, örömmel, szeretettel és kíváncsisággal tudok levenni egy könyvet a polcról, és az nem béklyóz meg, illetve meg tudom őrizni a szabadságomat, addig az egyensúly rendben van – fejtette ki az újságíró.
Hogyan lehetséges fejben átkapcsolni egy hosszú, fárasztó nap után egyik szerepről a másikra? – tette fel a kérdést Mező István Mózes, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának vezetője
Mező István Mózes, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának vezetője is ott ült a nézők között. Bevallotta, hogy neki sokszor nehézséget okoz átállni az apaszerepre egy hosszú, fárasztó nap után. Hogyan lehet fejben átkapcsolni? – tette fel a kérdést. Hajdú Szabolcs Koppány kifejtette, hogy nincs olyan apa, akinek ez ne jelentene kihívást. – Ezeket a döntéseket nem lehet megspórolni. Ha jelen vagyok, akkor teljesen jelen vagyok, de el kell ismernem, hogy ez nem mindig sikerül. Ezeket a jelzéseket a gyerekek észreveszik, és érzik, hogy fontosak az apjuknak. Hogy félre tudtam tenni értük a telefont, vagy ha megszólítanak, akkor nem a munkába, tabletbe merülve beszélgetek velük, hanem a szemükbe nézek – hangsúlyozta a lelkipásztor.
Hajdú Szabolcs Koppány szerint a triviálisnak tűnő döntések is nagy jelentőséggel bírnak
Süveges Gergő úgy érzi, sokszor nincsen jelen a gyerekei életében, a mindennapok problémái arra késztetik, hogy a jövőre vagy a múltra gondoljon. – Vajon képes vagyok ránevelni magamat arra, hogy fejben és lélekben is jelen legyek? Ez apró mozzanatokkal kezdődik. Ha egy másodpercre vissza tudok jönni, akkor lehetséges, hogy a következő alkalommal már három másodpercre is sikerülni fog – fejtette ki az újságíró.
Ezután arról beszélgettek, hogy volt-e olyan tapasztalatuk, ami a szolgálatvégzés határait mutatta meg nekik. – Ha elkövetem azt a hibát, hogy a szolgálatra mentségként mutogatok, akkor önmagamat köpöm szembe – jegyezte meg a lelkipásztor. – Ki kell tudni mondani, hogy ezek a lelki és fizikai határaim. Abban a pillanatban, ahogy ezt vállalom, Isten elkezdi körém gyűjteni azokat az embereket, akikkel együtt szolgálhatok a közösségemben, a gyülekezetemben, a különböző szolgálati területeken – osztotta meg tapasztalatát.
Süveges Gergő szerint is meg kell húzni a határokat. – Egyetlen hely van ezen a földön, ahol nem vagyok pótolható, és ez a családom. Tudom-e ebből az irányból nézni az életemet? És ahol pótolható vagyok, ott kihasználni vagy tudatosítani, megélni ezt a pótolhatóságot? – tette fel a megkerülhetetlen kérdéseket.
Egy a beszélgetésen részt vevő szociális munkás megosztotta a többiekkel, hogy a munkája során rendszeresen megtapasztalja a csonka családok árnyoldalát, amikor nincs jelen az apa, esetleg az anya, esetleg teljesen magára hagyták a gyereküket. Úgy véli, a közösségi média sokszor irreális elvárásokat támaszt a férfiakkal szemben. Mi az oka annak, hogy éles kritikával, sőt nem ritkán gyűlölettel illetik a férfiakat a közösségi oldalakon? – tette fel a kérdést.
Süveges Gergő szerint nőgyűlölettel is lehet találkozni ezeken az oldalakon, és mindkét jelenséget fájdalmasnak tartja. – Amikor valamelyik közösségi oldalra felmegyek, akkor arra törekszem, hogy ne erősítsem ezeket a tendenciákat – tette hozzá.
Hajdú Koppány Szabolcs egy amerikai lelkész beszámolóját idézte Belső-Afrikából. Egy gyermekotthonban a misszionárius döbbenten vette észre, hogy a csecsemők nem sírnak. Egy-két hétig, miután odakerülnek, még igen, azután rádöbbennek, hogy nem fog senki odamenni hozzájuk. – Ez is egy tünet, ami mindig valamilyen hiányra utal. Miért nem sír a gyerek? Mert már csecsemőként elvesztette a bizalmát, hogy ez a világ jó, hiszen nem jött érte sem az apja, sem az anyja. Ezek a gyerekek olyan lelkiállapotot fognak továbbörökíteni, ahol ezek az alapszerepek sem stimmelnek – magyarázta. A lelkipásztor szerint valami belül, a lelkekben és a szívekben nincs rendben, ennek a tünete lehet az említett közösségimédia-jelenség. – A kiváltó okok megkeresését tartom a legfontosabbnak – zárta gondolatával a beszélgetést.
