Az imádkozás, a közös imádság nem mindig könnyű. Ezen próbál segíteni a Vezérfonal a közösségi imádsághoz című imafüzet, mintát nyújtva mindazon közösségeknek, amelyek szeretnének elmélyülni az imádságban. A kötetet összeállító házaspárral, Lenkeyné Teleki Mária, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálata hittanoktatási osztályának vezetőjével és Lenkey István lelkésszel beszélgettünk.
Vezérfonal a közösségi imádsághoz címmel tavaly jelentették meg a füzetet. Bemutatnák a kiadványt?
Lenkey István: Ez a füzet 2012-ben jelent meg először, akkor még magánkiadásban, tulajdonképpen egy gyülekezeti füzet volt. Azért jött létre, mert a szolgálatunk során azt tapasztaltuk, hogy a református egyháznak elég sok nehézsége van. Az egyik ilyen, hogy túl kevés az imádság, nem fordulunk oda kellőképpen ahhoz az Úrhoz, aki egyébként a gyógyulást tudja adni a gyülekezeteinknek és egész felekezetünknek a betegségeire és gondjaira. Az imádság egy olyan gazdag világ, ami nem merül ki abban, hogy az egyéni hálámat és kérdéseimet teszem fel Istennek. Más felekezetek gyakorlatát figyelembe véve megirigyeltük azt, hogy másoknál milyen kincs gyűlt össze. A reformátusságnak is megvolt ez a gazdagsága, mivel sokat imádkoztak, például Szikszai György Keresztyéni tanítások és imádságok című könyve alapján évszázadokon keresztül, de az körülményességében, barokkosságában és nyelvezetében betöltötte már a célját. Az általunk szerkesztett kötet nem a Szikszai-féle imádságos könyvet kívánja pótolni, hanem egy olyan lehetőséget fedezett fel, ahol református imádságokat tudunk kötött módon, közösen mondani. Olyan imádságtípus, amiben Igékkel, hitvallásainkkal, énekekkel és keresztyén elődeink szavaival imádkozunk. Ez több mint egy füzet, eszköz a gyülekezeti élethez.
Lenkeyné Teleki Mária: Az imádságnak a lényege és fontossága, hogy az imádság a lélek lélegzetvétele. Amikor az egészségügyben dolgoztam, naponta tapasztaltam, hogy mit jelent a lélegzet és mennyire fontos a levegővétel, azt, hogy ha nincs levegő, hogyan szenved a test. Mivel a lelkünk is be van zárva ebbe a testbe, nem olyan látható, ha a lelkünknek nincs levegője, ha szenved vagy ha fuldoklik. Ezért később is fontosnak gondoltam az imádságot a szolgálataimban. Idősotthonban dolgozva tapasztaltam, hogy az imádságok és a zsoltárok azok, amiket akkor is el tudtak mondani, amikor szinte már semmire nem emlékeztek. Vannak olyan határhelyzetek az életünkben, amikor nincsenek szavaink, és ilyenkor sokat tudnak segíteni ezek a kötött imádságok abban, hogy az Istenhez odaforduljunk.
Ezzel a füzettel hiányt is pótolnak?
Lenkey István: Ez volt a célunk, mert tényleg nagy hiány van. Ezzel közel sem töltöttük be a hiányt, csak egy téglát odatettünk a falon lévő lyukba. De ez csak egy tégla, ami mellé még rengeteg kell, ami majd elhozza az egyházunk életre ébredését.
Lenkeyné Teleki Mária: Nem mindenkinek ez az imádságforma a megfelelő. Mindenki lelkének megvan az a forma, akár az imádságban, akár az Istennel való beszélgetésben, ahol otthon érzi magát. Arra szerettük volna buzdítani a gyülekezetünk tagjait, hogy mindenki találja meg azt a formát, amiben otthon érzi magát, ez volt a célunk. Én a fiataloknak is folyamatosan tanítom, hogy soha ne hagyják abba az Istennel való kommunikációt. Ez a füzet is segít ebben.
Említették, illetve a kiadvány előszavában is szerepel, hogy 2012 óta jelenik meg az egyházközségükben a füzet. Mi vette rá önöket arra, hogy most ebben a formában is kiadják?
Lenkey István: Galsi Árpád igazgató volt itt egy bibliavasárnap Igét hirdetni, amikor elmondtuk neki, hogy van egy ilyen füzetünk, és látott benne fantáziát. Számunkra pedig öröm volt az, hogy ami nálunk működik, azt közkinccsé tehetjük.
Lenkeyné Teleki Mária: Voltak, akik ismerték már, más egyházközségekben vagy más lelkipásztorok, és volt, amikor elkérték egy-egy lelki alkalomra. Nem volt széles körben elterjedt, de voltak, akik használták és hasznosnak gondolták.
Amikor összeállították a füzet tartalmát, az mi alapján történt?
Lenkey István: Egy ívet próbál bejárni, aminek alapja a Szentírás. Belelapozva látszik, hogy főleg Igékkel imádkozunk, ami egy kézenfekvő és fontos dolog, hiszen a Biblia az, amiben Isten tanít minket imádkozni. Több idézet is van benne a Zsoltárok könyvéből. A Biblia, a hitvallás és a Református énekeskönyv az alapja. Szerkezetében, ahogyan említettem, egy ívet jár be, párbeszéd formájában, hiszen az imádság maga is egy párbeszéd.
Lenkeyné Teleki Mária: Sokszor hiányzik az Istennel való beszédben a feloldozás, pedig nagy erőforrás az ember lelkének, hogy amikor leborul Isten elé, ő feloldozza. Ez egy hatalmas ajándék és kincs valamennyiünknek, ebben az imafüzérben pedig hangsúlyos szerepet kap. Nekem felszabadító, amikor egy közös imádságban elhangzik a hitvallás. Teljesen mindegy, hogy hol élünk a földön, hogy milyen nyelvet beszélünk és kik is vagyunk, a hitvallás az, amihez minden keresztyén tud kapcsolódni, ezáltal pedig össze tud kapcsolódni.
Miért tartják fontosnak a közösségi imádságot? Milyen pluszt adhat ez az egyéni imádsághoz képest?
Lenkey István: Jézus azt mondja, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűltök a nevemben, ott vagyok közöttetek. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a belső szoba imádságát ne hallgatná meg, hiszen azt is mondja, hogy amikor te imádkozol, menj be a te belső szobádba, és az Atya, aki látja, amit titokban cselekszel, majd megfizet neked. Az Igéket nem szabad kijátszani egymás ellen, de abban hatalmas erő van, amikor közösen imádkozunk ugyanabból a célból. Ezek közül nem kell választani, hanem az a jó, amikor minél többféle módon találkozunk Istennel.
A kötet összeállítása milyen hatással volt a lelkiségükre és a kapcsolatukra?
Lenkeyné Teleki Mária: Mindenképpen hatással van az emberre az, amivel foglalkozik. Itt megvoltak a hullámzások, akár a mi közös imaéletünkben is. Előfordult, hogy elsodortak a mindennapok, de akkor is hangsúlyos volt. Mindenképpen gazdagító volt mindkettőnknek, hiszen Istennel jött létre ez az imafüzet. Ennek pedig gazdagító hatása volt az egyéni és a közös imaéletünkre is.
Lenkey István: Maga a közös imádság nem ismeretlen számunkra. Nagyon is szívügyünk, hogy családi igeolvasással, imádsággal próbáljuk indítani a napot. Egy ilyen imafüzet összeállítása és végigimádkozása odahúzza a fókuszt, ahová kell.
Kiknek ajánlják a kiadványt?
Lenkey István: Minden olyan közösségnek, amelyik szeretne elmélyülni az imádságban, és fontosnak tartja azt, hogy az Igével tudjon imádkozni.