„Az Úr pótolja hiányosságainkat”

Több mint három évtized telt el a REFISZ megalakulása óta. Milyen tapasztalatokat szereztek ez idő alatt?

Anna: Nagyon hálásak vagyunk, hogy a fiatalok generációról generációra adják át a szolgálatot, és valóban ilyen régóta jönnek az alkalmainkra. Tapasztalataink azt mutatják, hogy bár a nemzedékek változnak, az életünkben felmerülő kérdések és nehézségek hasonlóak. Ami változatlan az Isten szeretete, amire bátran tudunk építeni, így ez a legnagyobb ösztönzés ebben a misszióban.
Tamás: Nem mi kezdtük el, és reméljük, nem mi leszünk azok, akik befejezik ezt a szolgálatot, ami mögött megannyi élet, energia, hála és áldás szerepel. Ezek együtt biztonságot adnak számunkra, hisz tudjuk, Jézus megszólított és elhívott minket, hogy amit mi kaptunk tőle, azt tovább tudjuk adni.

Mitől református a REFISZ?
Anna: Szervezetünk a református egyház alaptanításait vallja. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok segítsék a gyülekezeteket, ez az egyik alappillére szolgálatunknak, amit tovább adunk a környező felekezetek számára. Az aktualitás kihívásokat is szem előtt tartjuk, legutóbb a genderelmélettel foglalkoztunk, ezzel kapcsolatban a Magyar Református Egyház nyilatkozatát támogattuk, kifejeztük egyetértésünket, ami alapján mi is a református értékeket valljuk, és ez alapján tanítunk.
Tamás: Többnyire reformátusok szolgálnak reformátusoknak, ha így közelítjük meg, akkor ez egy egyházon belüli küldetés. Ahogy az elmúlt három évtizedben, a jelenben is az öt Sola képviseli alapelveinket, amelyekben Isten igéje a mi egyedüli mércénk, így jelenítve meg reformátusságunkat a szolgálatainkban.

Hogyan munkálkodik a szervezet?
Anna: Elnökségi csapatunkkal havonta összeülünk és igyekszünk az előttünk álló kérdésekre válaszokat találni, ebből következik, hogy főbb programjainkat negyedévente sikerül megvalósítani. Alkalmaink során szeretnénk átadni a hitbéli közösségben való élet fontosságát, buzdítva a hozzánk látogató ifjakat, hogy hazatérésük után, saját gyülekezeteikben is megélhessék ezt. Nyári táborunkban most háromszáz fiatal érezhette az eklézsia erejét, ez hálával tölti el szívünket, megerősítve a szervezet küldetését.
Tamás: Négy fő célunk az, ami alapvetően meghatározza működésünket: segíteni a fiatalokat Krisztus megismerésében, a megtérteket támogatni, hogy aktív tagjaivá váljanak saját gyülekezeteiknek, a bibliai üzenet alapján, tanítások által utat mutatni a keresztyén mindennapok útvesztőiben, mindezeket pedig Isten dicsőségére tenni.

Mind a ketten kiemelték a felekezet fontosságát. A fiatalok hazatérve, bekapcsolódnak a gyülekezet életébe?
Tamás: A visszajelzések alapján igen. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenkiből azonnal ifjúsági vezető lesz, és a gyülekezet a sarkából kifordítva megújul, de nem is ez a cél, sokkal inkább a közösségben való helyünk megtalálása.

A küldetés metódusa fiatalokat fiatalok által. Hogyan néz ki ez a valóságban?
Anna: Személyes példám van erre a kérdésre. 2006-ban voltam először REFISZ táborban, és 2009-ben tértem meg szintén itt, majd a következő évben már csoportot vezettem. Hitvallásunk a krisztusi alapokra helyezett értékek közvetítése, ez alapján tesznek önként szolgálatot nálunk vezetőink, és valóban nagyon meghatározó, amikor az ifjak saját kortársaikon keresztül látják az Istenhez való ragaszkodást. Tudjuk, a tanítás kizárólag Isten kegyelme által lehetséges, mert sokszor aprónak érezzük magunkat, ennek ellenére az Úr pótolja hiányosságainkat és Ő az, aki megindítja a fiatalokat arra, hogy átgondolják, átadják életüket, amiben mi megsegíthetjük őket.
Tamás: Fontosnak tartjuk a fiatalokat és a véleményüket, ezért nagy hangsúlyt helyezünk a személyes kapcsolattartásra. Azt érzem a szolgálaton, továbbá a saját életemen is, hogy úton vagyunk. Lehet még nem értük el a célt, ennek ellenére ez nem jelenti azt, hogy nem segíthetünk azoknak, akik szintén el akarnak indulni ezen az úton. Tehát nem tökéletes csoportvezetőink vannak, hanem olyanok, akik szeretnének Krisztus ösvényén járni, ebben másoknak segíteni, és ez teszi őket hitelessé, hisz nem a hibátlan képet akarják megmutatni magukról, sokkal inkább őszintén, hitelesen vallanak a küzdelmekről fiatalon fiatalok számára. A legfontosabb a Messiással való találkozásunk örömhírét átadni, ugyanis mi hisszük és valljuk, Jézus egy élő valóság, olyan személy, aki közel lép hozzánk, akivel lehet találkozni és benne élni.

Miként látják a mai fiatalokat?
Anna: Rendkívül ki vannak éhezve a szeretetre. Számos megfelelési kényszer van bennük szüleik, tanáraik, kortársaik felé, az ebből rájuk nehezedő nyomásban viszont kevés segítséget kapnak, amivel ki tudnának tartani a mindennapok nehézségeiben. Akik hozzánk jönnek egy befogadó közösségben találják magukat, ahol olyan emberekkel találkozhatnak, akik átadták életüket Krisztusnak és ezáltal valami mást birtokolnak. A fiatalokban is van egy Isten alakú űr, amit próbálnak kitölteni, amikor pedig ez megtörténik, megtanulják terheiket átadni Istennek.
Tamás: Valóban éhesek a szeretetre, mindamellett nagyon kifinomult ízlésük van arra nézve mi az, ami valóban tápláló és betölti a szükségletüket, nem csupán látszat eledel. Amikor megtapasztalják, hogy Isten igéje az élet kenyere, nélküle nem teljesedhet ki az életünk, sőt, halálos hiányokkal kell megküzdenünk, akkor azt látom, őszintén megvallják, mennyire szükségük van az Istennek szavára, vezetésére, és itt érezhető az a szükség, amit kizárólag az Úr jelenléte tud kitölteni.