Bencés segítség a református terápiás otthonban

A Pannonhalmi Főapátság büszke rá, hogy nemhogy a reformáció, de még a kelet-nyugati egyházszakadás előtt alapították, és ahogyan II. János Pál pápa is kiemelte ottjártakor: ez feladatot ró a közösségre – hídnak, közvetítőnek kell lennie a szilánkjaiban élő egyházban. Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a pannonhalmi monostort a múltja, jelene, benedeki hagyománya, a Kárpát-medencében betöltött helye mind szinte predesztinálja arra, hogy a vallásközi kapcsolatok kezdeményezője és házigazdája legyen. – Évek óta arra törekszünk, hogy helyet adjunk a párbeszédnek és a kiengesztelődésnek. Egyrészt konferenciákat szervezünk, ahol okos emberek elmondhatják a gondolataikat ezzel kapcsolatban, másrészt imádkozunk is. Mind úgy érezzük, hogy a jövőnk az Úristen kezében van, és együtt szeretnénk elé állni, bocsánatot kérni és erőt a szívünkbe, hogy nagyobb reménnyel és elszántsággal induljunk a jövő felé – mondta a főapát.

Ezt a küldetést pedig nemcsak akkor tartják szem előtt, amikor konferenciát szerveznek, de akkor is, amikor közös böjtkezdésre hívják a testvéregyházakat ökumenikus hamvazkodással, vagy bármilyen kulturális és lelki alkalmukra invitálják őket szolgálóként. A nyitás pedig időnként a gyakorlati segítség formáját ölti magára.

Ráadásul úgy tűnik, nem csak a szerzetesközösség vette magára a feladatot és gyakorol bátran közösséget a történelmi felekezetekkel. A diákság is nyitott a párbeszédre, sőt a szeretetszolgálatra, az adakozásra is. A nyáron négy volt pannonhalmi bencés diák vállalt adománygyűjtő biciklis zarándoklatot a Bethesda-gyermekkórház javára, hogy fürdetőágyat és ülőmérleget vegyenek a tartósan kórházban ápolt kisgyermekek gondozását segítendő. 1,2 millió forintos célt tűztek ki Tamásné Bese Nórával, a Bethesda társadalmi kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatójával egyeztetve. Végül a másfél milliót is meghaladta a felajánlás a fiúk tekerése nyomán, mire elértek Portugáliába.

– Amikor ezt az 1,2 millió forintos beruházást kitűztük a fiúkkal, még nagyon álomszerű volt. Minden további forint is a mozgásképtelen gyerekek rehabilitációjára, ápolására megy. Az osztályon mobilizáló ülőpárnákra fordítják a célösszegen túl érkező adományokat, ezek nagyban megkönnyítik a hosszú ideig fekvő betegek ültetését – mondta el Tamásné Bese Nóra a sikeres gyűjtés után.

Legújabban pedig a bencés diákhagyománnyal, a Szent Márton-heti adománygyűjtéssel támogatták a fiatalok a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójának Drogterápiás Otthonát. Korábban olyan célok elérésében közreműködtek a tanulók, mint a transzplantált emberek életminőségének javítása, a Covid-árvák, az ukrán menekültek vagy a háború keserveit elszenvedők segítése.

Márton püspök legendáját és szellemi örökségét megélve és továbbvive bő egy héten át több kreatív programmal gyűjtöttek pénzt a pannonhalmi bencés diákok. Bolhapiacot tartottak, a tanárok, szerzetesek árverésre bocsátottak értékes tárgyakat: toll, amellyel az örökfogadalmat írták alá, CD-lemezek, reggeli közös futás Konrád atyával vagy a főapát kávéskészlete is licitre került. A Szent Márton napját megelőző este diákkonyhával várták egymást a fiatalok, valamint filmvetítésen vehettek részt jelképes összegekért. A szombati süteményvásáron pedig Novák Katalin stanglijából is vásárolhattak, amely felajánlás azért is különleges, mert Ferenc pápa magyarországi látogatásakor a katolikus egyházfőnek is megsütötte azt a köztársasági elnök. A magyar államfő azért járt Pannonhalmán, hogy a Szent Márton-napi ünnepi szentmise után bejelentse a nyolcszáz éves bazilikának szentelt emlékévet, a nap további részét pedig a diáksággal töltötte, maga is részt véve a Szent Márton-hét finisében: csocsóban, egyházmegye-honfoglalóban, koncerten. A gyűjtés különösen jól sikerült. Juhász-Laczik Albin bencés szerzetes, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója elárulta: rekordösszeg, több mint kétmillió forint jött össze a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója ráckeresztúri drogterápiás otthonának javára.

Magyarországon a szenvedélybetegségek egyre többeket érintenek. Makuk Márk végzős diák szerint az a kérdés keltette fel a szervezők figyelmét idén, hogy miként lehet segíteni őket a gyógyulás felé vezető úton. – Pannonhalma ebből a szempontból is védőburkot von az itt tanulók köré, viszont minden hónapban hazajárunk. Az utazás alatt és otthon találkozunk szenvedélybetegekkel, rosszabb esetben a családban, ismerősi körben is jelen vannak a függőségek. Akik részt vettek a Szent Márton-héten, közelebb juthattak a probléma megoldási lehetőségeihez. A ráckeresztúri terápiás otthonból jövők csendesórákat tartottak nekünk három különböző témában. Több olyan előadónk volt, akik ilyen intézetekben dolgoznak, de gyógyulófélben lévő szenvedélybetegek is voltak a vendégek között, akiknek megismerhettük a történetét.

A diákság programjain is részt vettek a ráckeresztúri otthon lakói, így lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre. – Megértettem, hogy az érintett csak akkor tud leszokni, ha ő is akarja. Ha ő maga nem indul el ezen az úton, akkor bármennyire akarják mások, nem fog menni. Megérintett, amikor bemutatták, milyen módszerrel végzik a terápiát. Mindennapi feladatokkal és hitélettel próbálják elérni, hogy a szenvedélybeteg ne az adott szernek éljen, hanem legyen feladata az életben. Olyan, amely kimozdítja, amelyet szeret és akar – osztotta meg a benyomásait Márk.

Katona Viktor, a ráckeresztúri otthon lelkészi munkatársa elárulta, hogy mára az intézmény több szálon kötődik a bencésekhez. – Bakonybélből volt már gyakornok nálunk, és ennek a kapcsolatnak az lett az eredménye, hogy évente egy-két lakó csendes elvonulásra a monostorba mehet, ahol önkénteskedik és részt vesz a közösség imaéletében Anzelm testvér kísérésével. Várszegi Asztrik korábbi pannonhalmi főapát is kért már segítséget ismerőse részére az intézménytől. – A drogmissziós otthon munkatársa, aki az apát úrral beszélt – érezvén telefonon át is a nagy békességet a hívó fél hangjában –, meghívta őt közénk. Így alakult, hogy csendesnapot tartott nálunk a fiúk örömére. Akkor annyira megragadta egyik lakónkat a személyisége, hogy a bakonybélihez hasonló hétre Pannonhalmára ment – mesélte Viktor.

Ezek a baráti szálak a két intézmény között addig szövődtek, hogy a bencések meghívták az otthon lakóit az idei Szent Márton-hétre előadást tartani, beszélgetni, annál is inkább, mivel az irgalmasság hetén ezúttal a szenvedélybetegek kerültek a fókuszba. – Három csoportban beszélgettünk a diákokkal – eleveníti fel az intézményi lelkész – drog-, alkohol- és játékszenvedély témájában. Érdeklődők voltak, a mi lakóink meg ügyesen helytálltak. Látszott a bencés fiúkon, hogy érzik a téma fontosságát, és úgy éreztük, hálásak voltak a jelenlétünkért – mondta el benyomásait Katona Viktor.

– Érdeklődők voltak, jó kérdéseket tettek fel, könnyű dolgunk volt – tette hozzá Kozák Balázs terápiás munkatárs, aki saját életútját is megosztotta a fiatalokkal, és humoros feladványokkal készült nekik. – Negyven fiatal vett részt a beszélgetésben, és Brúnó testvér is kellemes társaságnak bizonyult az egész este alatt. – A humor fontos elem volt, de a fókuszban az állt, hogy valójában mennyire éhes és magányos voltam ebben az időszakban, csak épp nem volt eszközöm arra, hogy jóllakjam. Viszont ha játszottam, nem éreztem az éhséget. A beszélgetés után pedig varázslatos élményekkel ajándékoztak meg minket, először a szerzetesek a vesperáson, majd a fiatalok a koleszos bulihangulattal.

Az MRE Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójának otthonában a Szent Márton-héten összegyűjtött összeget olyan kalandpark felújítására fordítják, amely amellett, hogy közösségépítő – mert csak csapatban lehet használni –, csatlakozik a tékozló ifjú történetét elmesélő kerthez. Így sport, élménypedagógia, spiritualitás és csapatépítő lehetőség lesz egyben. Érdekesség, hogy a mesterséges tó körüli Tékozló fiú útja Kő Boldizsár szobrász, neves játszótértervező munkája.