Ha mindig a zsömlének azt a felét eszem, amelyikről azt gondolom, hogy a másik sem szereti, előfordulhat, hogy évtizedeken át mindketten azt esszük, amit nem szeretnénk. A házasságban is így nem teljesülnek a meg nem beszélt igények és testi-lelki vágyak Bálint Balázs szülész-nőgyógyász szerint. A pátyi református gyülekezet presbitere és felesége, Bálint Zsuzsa gyermekradiológus csaknem harminc év házasság, három felnőtt és már kirepült gyermek után is tudják, hogy miért egymást választották, és ebben, noha komoly vitáik is voltak, soha nem kételkedtek.
Barátságos, zsemleszínű golden retriever nyomakodik ki a pátyi családi ház kapuján. A kölcsönkutya a „nagyszülőknél” tölti a síszünetet, mert gazdái leadták a lehető legbiztonságosabb helyre, a szülői házba, az egykori fészekbe. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász és Bálint Zsuzsa gyermekradiológus három gyermeket neveltek fel itt, a most huszonéves fiatalok mindannyian kirepültek már. Az orvos házaspár csöppet sem szomorú, hogy ketten maradtak, hiszen rajonganak egymás társaságáért harminc év elteltével is, és bár még mindketten dolgoznak, alig várják a közösen eltöltött délutánokat, hétvégéket, amikor együtt kertészkedhetnek, barkácsolhatnak, beszélgethetnek vagy foglalkozhatnak gyülekezetük közösségével, ahol Bálint Balázs presbiter. – Ő a legjobb barátom is – mondja a férj a feleségéről, és hiába felé fordul a mikrofon, ezekben a lopott pillanatokban csak nem a riporterre néz, hanem Zsuzsára, amikor leülünk a hatalmas fa étkezőasztal egyik végébe hármasban beszélgetni.
Ma sokkal kevesebbet beszélgetnek szóban az emberek, igaz ez a házaspárokra is. A közlések, magunkról megosztott információk átkerültek az írott térbe, vagy ahogy a nyelvészek látják: a szóbeliség ma már írásban zajlik, közösségi oldalakon, üzenetablakokban, még a házaspárok is így beszélgetnek sok esetben egymással. Bálint Balázs szerint ez a lehetőség a mondandónk mindössze hét százalékát tudja kifejezni, a többi a mimika, a gesztusok, a hangsúly hiányában nem jut el a másikhoz. Mint mondja, egy házasságban kulcsszerepe van a sok beszélgetésnek, és kivel mással lehetne olyan jókat beszélgetni, mint azzal az emberrel, akit a legjobban ismerünk, akivel a legtöbb közös élményünk volt, és akihez a legközelebb áll az értékrendünk, érdeklődésünk?! Jó esetben – utal arra, hogy erre ők harminc évvel ezelőtt kaptak bizonyságot egy felkészült, jegyesoktatásban jártas házaspárnak köszönhetően. – Még a házasságunk elején megállapodtunk, hogy ha valaki túl közel kerül hozzánk, azt is megbeszéljük, hogy rögtön elejét vegyük a dolgoknak, tehát tényleg mindent szeretnénk megbeszélni a másikkal – folytatja Bálint Zsuzsa, férjével egyetértésben, merthogy – mint mondják – kísértések, vonzalmak mindig is lesznek, bőséggel.
– Nőgyógyász vagyok, úgyhogy én aztán végképp belekeveredhetnék ilyen helyzetbe. Hála Istennek nem nagyon történt ilyesmi – veszi át a szót a férj azzal, hogy bizony ezeket a legelején kell helyre tenni magunkban és a házasságunkban. – Szoktam a házasságot virágoskerthez hasonlítani, ami, ha lelkiismeretesen gondozzuk, szép lesz, de ha elhanyagoljuk, akkor gazos. Ha azt látjuk, hogy elkezd egy gaz nőni, és kihúzzuk, amíg kicsi, akkor valószínűleg könnyű dolgunk van, viszont ha megvárjuk, hogy kétméteres legyen, akkor azt már nehéz onnan eltávolítani, sérüléseket fog okozni a többi növényben, már nem ugyanaz lesz. És ezért érdemes időben, a kezdetek kezdetén megemlíteni egymásnak azt, hogy itt van valami. Persze az is lehet, hogy az ember ezt egyedül rövidre zárja, és nincs miről beszélgetni. De ha esetleg van, akkor azt valószínűleg megéri az elején, mert a végén úgyis nagyobb a nehézség, hiszen előbb-utóbb minden kiderül, tehát nagyobb terhet kell a másikkal megosztani – fejti ki Bálint Balázs.
A házaspár fontosnak tartja a több hónapig is eltartó jegyesoktatást, ahol valódi útravalót lehet kapni a házasság lényegéről, hiszen a jegyes párnak sok kérdést kell átgondolnia és megbeszélnie, tanulva, gyakorolva ezzel az egymás közti kommunikációt. – A jegyesoktatáson tanultuk azt is, hogy legyen minden héten közös programunk, amit többé-kevésbé sikerült megvalósítani, de nálunk az is mindig fontos volt, hogy nagyon sokat beszélgettünk, és temérdek dolgot, munkát végeztünk együtt a cserkészettől kezdve a hitéletig, kertészkedésig, sok közös érdeklődési területünk van – hangsúlyozza a feleség.
A nappali egész falát kitöltő polcrendszert a férj készítette, harminc éve ragaszkodnak hozzá, még úgy is, hogy ide költözésükkor le kellett vágni belőle pár centit. Nehézségek persze náluk is voltak a házasságuk elején, hiszen a férj fiatal orvosként sokat volt távol a családjától, az ügyeleteket megsínylette a családi élet három gyermekkel, de a döntéseket nem elodázva, hanem időben meghozva, hamar megtalálták a vágyott egyensúlyt az orvosi lét és a családi élet között. – Akkoriban még úgy ment a szülészet, hogy be lehetett járni a szülésekhez éjszaka vagy akár szabadnapokon is. Így aztán igenis voltak nehézségek, amikor Zsuzsa egyedül volt itthon, és az biztos, hogy nem volt egy könnyű időszak. Egyszer a legnagyobb gyerekünknek, igaz még nagyon kicsi volt, de volt egy elgondolkodtató megállapítása: azt mondta, ha apuka leszek, akkor doktor bácsi leszek, és csak enni járok haza. Akkor esett le a tantusz, hogy a gyerekek csak azt látják, hogy az apjuk nincs itthon – meséli Bálint Balázs.
– Amikor viszont Balázs otthon volt, akkor tényleg jelen volt – teszi hozzá a feleség. – Már megvolt a három gyerekünk, tornázni mentem, és ott kérdezték, hogy kire hagytam a három gyereket. Mondom, a férjemre. És három kicsi gyereket rá merek hagyni a férjemre? – kérdezték. Hát, mondtam nekik, bizony, neki is van három gyereke, nem csak nekem. Fontos, hogy a szülői szerepek átjárhatók legyenek, át tudjuk érezni a másiknak a nehézségét – idézi fel az emlékezetes esetet a feleség.
Amikor Bálint Balázs szembesült a problémákkal és hogy ígéretes karrierjére rámehet a családja, utóbbi mellett kötelezte el magát. Noha édesapja és nagybátyja, akik szintén szülész-nőgyógyász orvosok, figyelmeztették, hogy ez a döntés szakmai téren hátrányokat okozhat, mindennél fontosabbnak gondolta azt, hogy ott tudjon állni a felesége és a gyermekei mellett a mindennapokban – ettől kezdve részállásban kezdett dolgozni.
„Még a házasságunk elején megbeszéltük, hogy ha valaki túl közel kerül hozzánk, azt is megbeszéljük, hogy rögtön elejét vegyük a dolgoknak”
Meglepő módon soha nem volt probléma a házasságukban a féltékenység, éppen azért, mert mindent megbeszéltek egymással, olyan mély bizalmat alakítottak ki, hogy egyszerűen elképzelhetetlen számukra az, hogy becsapja őket a másik. Ez nem azt jelenti, hogy nem vitatkoztak rengeteget, hiszen mindketten határozott egyéniségek, természetesen kisebb-nagyobb mosolyszünetek is voltak, de ekkor mindig az alapokra gondoltak vissza. – Olyankor felteszem magamban azt a kérdést, hogy miért vagyunk együtt. Azért, mert valaha nagyon megtetszettünk egymásnak, valaha csupa értéket láttunk egymásban, ezek az értékek nem vesznek el, és hívő emberekként bátran mondhatom, hogy a hármas kötél nem szakad el: pont mondtam Zsuzsának, hogy szerintem nekem nem volt olyan napom az életemben, hogy ne adtam volna hálát azért, hogy ő a feleségem. Nem tudom elfelejteni, hogy ez egy jó dolog – vallja meg a családfő.
„A fiatal házas nők nem merik elmondani társuknak, ha hiányzik nekik valami az együttlétből”
A mindent érintő beszélgetésbe természetesen a szex is beletartozik, persze, ez a férjnek valamelyest szakmába vág. Tapasztalatai szerint a fiatal házas nők nem merik elmondani a társuknak, ha hiányzik nekik valami az együttlétből. Mivel termékenységi szakambulanciát is vezet, előkerülnek ezek a témák, maga is látja, hogy sok házasságban nincsenek megfogalmazva és kimondva a testi vágyak, pedig – mint mondja – Isten a szexualitást ajándékba adta, nem bűn, ha a helyén használjuk! – Ha egy házaspár a szexualitását jól tudja megélni, akkor a nézeteltérések lezárásaként kohéziót tud adni a kapcsolatnak – mosolyognak egymásra. – Nem arról van szó, hogy a problémák megoldása helyett használjuk a szexet, hanem egy még mélyebb kibékülést és élményt adhat, ha ilyenformán is célba érkezünk és közel kerülünk egymáshoz. Ha egy házasságban valamilyen szexuális probléma van, ezt a lehetőséget elveszítjük, ezért muszáj beszélni róla. Valakinek ez esik jól, valakinek az, valaki ilyet szeretne, valaki olyat, és ha ez éppenséggel nem esik egybe egy házaspáron belül, akkor azt előbb-utóbb érdemes előhozni, mert lehet, hogy egyébként a másik nem tudja, hogy nekem éppen mire van szükségem – mondja Bálint Balázs. Példának a zsemlés viccet hozza, ahol nagyanyó felvágja a zsemlét reggelente, odaadja a felső részét nagyapónak, az alsó részét pedig megeszi, és sok évtized után valahogy szóba jön, hogy miért ezt a részét adja oda. „Azért adom neked, mert te azt szereted” – mondja. „Dehogy szeretem, én pont a másikat szeretném! Azért ettem meg, mert azt gondoltam, hogy neked az a másik tetszik” – válaszolja a férj. És kiderült, hogy mind a kettő azt ette, amit nem szeretett volna, de elfelejtették mindezt megbeszélni útközben. Bálint Zsuzsa szerint kifejezetten káros, hogy a fiatalok a filmekben azt látják a szexualitással kapcsolatban, hogy minden olyan könnyen megy, miközben a valóságban ezt is tanulni kell, és már csak azért is érdemes kommunikálni, mert ebben is lehet fejlődni.
„Balázs mind a mai napig sokat udvarol, kimondja, ha csinosnak tart, és gyakran mondja azt, hogy szeret”
– A kommunikáció nemcsak szavakból vagy szexualitásból áll, hanem ide tartoznak az egymás iránti gesztusok is. Balázs nagyon nem szerette, hogy én telefonálok, amikor ő hazaér. Nyilván nem tudtam, mikor ér haza, de elkezdtem odafigyelni erre, és amikor belépett, igyekeztem letenni és ráfigyelni. Ezek a kisebb gesztusok is nagyon fontosak a mindennapokban – tér vissza az egymásért tett apró erőfeszítésekre a feleség. – Az is fontos, hogy Balázs mind a mai napig sokat udvarol, kimondja, ha csinosnak tart, és gyakran mondja azt, hogy szeret. Ezek a gesztusok nagyon sokat adnak nekem, amit én vissza tudok tükrözni, és engem is magabiztosabbá tesz mindez – mondja mosolyogva Zsuzsa.
Bálint Balázs és Bálint Zsuzsa az orvosi egyetemen ismerkedtek meg, a keresztyén értékrend mindkettőjüknek fontos volt a párválasztásban. Ötvenes házaspár, akik már az unokák érkezését várják. Szerintük semmi meglepő nincs abban, hogy a gyermekeik huszonhárom, huszonnégy évesen elkötelezetten jegyességben és házasságban élnek, hiszen ők is az egyetemi évek idején házasodtak össze és vállaltak gyereket. A cserkész lelkületből nagyon sokat merítettek és adtak át a gyermekeiknek, ennek alapja pedig a példamutatás. A pátyi református gyülekezetben számos szolgálatot vállaltak, most abban gondolkodnak, hogy megpróbálják megadni azt a segítséget a fiatal pároknak, amit ők kaptak a jegyességükben az őket felkészítőktől. Szeretnének még többet beszélgetni a kapcsolatok kihívásairól a fiatal párokkal, és persze arról, hogy lehet megoldani igencsak nehéz élethelyzeteket. – Hiszen bennünk is bőven volt különbözőség, vagy amit különbözőképpen láttunk. Mindig átbeszéltük ezeket az elejétől a végéig, és mindig az lebegett a szemünk előtt, hogy valamilyen közös megoldás szülessen, mert amíg nincs közös megoldás, addig nincs nyugalom, de ha megtaláljuk, akkor az már mindenkié, az mindenkinek jó – árulja el Bálint Balázs, miközben Szatyor kutya hangos ugatásba kezd az udvaron.
– Nem csak a férj és feleség közti különbözőségek okozhatnak nehézséget. Valójában ezrével történtek olyan események a mi házasságunkban is, amelyek Isten segítsége nélkül másfelé vitték volna az életünket, vagy tragikus kimenetelűek is lehettek volna – emlékeznek vissza. – Amikor az első gyermekünk még kicsi volt, épphogy csak tudott járni, egy nyaralóban voltunk, és felmászott egy meredek lépcsőn. Több családdal voltunk, és az egyik anyuka szólt, hogy Levi megy föl a lépcsőn. Mondom, az nem létezik, hiszen Levi még nem tud egyedül lépcsőzni. Ilyenkor látja az ember, hogy a gondviselés hogyan dolgozik, nem úgy, hogy odakopogtat a fejembe, hanem odaküld egy embert. Odamentem, a gyerek gyönyörű szépen felment a lépcsőn, míg én ott voltam mögötte. De bizonytalan volt, és amikor felért a tetejére, akkor fogta magát, és azzal a lendülettel kezdett visszaesni, a betonra. Ha nem vagyok ott, akkor erről a huszonhét éves gyerekről valószínűleg nem beszélgethetnénk – érzékenyül el az orvos.
Szinte minden napra jutott megerősítő támogatás fentről, és jócskán érkezett ebből a sok áldásból a házasságukra is, a hitük nélkül ők ketten nem biztos, hogy elegek lettek volna mindehhez – vonom le a tanulságot. A gyerekek pár nap múlva visszaérkeznek a síelésből, Szatyor is hazakerül, az orvos házaspár pedig alig várja, hogy visszaállítsák a kertet az eredeti állapotába, ültetgessék a tavaszi virághagymákat együtt, ketten, élvezve minden percét a közös időnek bő harminc év összecsiszolódás után.