Bor, amely összehív – Hajós és Császártöltés az idei Borum házigazdái

– Azt gondolom, hogy komoly elkötelezettséget. Időben, energiában, de ezt mindig visszakapjuk a vendégektől – fogalmaz Takács Gábor, amikor arról kérdezzük, mit jelent ma Hajóson borásznak lenni. Majd hozzáteszi azt a mondatot, amely mintha mottója lenne egész munkájának: – Minden tőke előtti meghajlással az ember alázatot tanul.

A hajósi Takács-pince 1979 óta működik. A családi tradíció generációról generációra öröklődik, a hangsúlyok azonban változtak: folyóbor, majd szőlőtermesztés, később minőségi palackos lett az irány. Napjainkban pedig már több lábon állnak: folyó- és palackos bor, vendéglátás, szőlőtermesztés. A vendégfogadás élményének fejlesztését pedig külön célként fogalmazza meg Takács Gábor: – Szobákat szeretnénk kialakítani és egy kis wellnessrészleget.

Amikor arra kérjük, hogy három szóval jellemezze a családi pincéjüket, gondolkodás nélkül felel: – Vidámság, fáradtság, munka.

A vidámság a vendégekből fakad. – Minden héten jutalmazva vagyunk azáltal, hogy vendégek érkeznek hozzánk. Borok, beszélgetések, új embereket ismersz meg – mondja, majd hozzáteszi, hogy a hétvége számukra a hétköznapok jutalma. De ugyanitt jelentkezik a fáradtság is. – Ez egy folyamatos készenlétet igényel az embertől, ott kell élni a szőlőben. Nekünk ebben az a nagy szerencsénk, hogy ezt a szőlő oldalon édesapánk megvalósítja. Én a főállásom mellett veszek részt a pincedolgokban. A feleségem adja az előkészületi részét, a papírmunkát, és így érkezünk meg egy-egy hétvégére. Reményeink szerint előkészülve, mindenkinek az elégedettségére, a legjobb szándékkal – hangsúlyozza Takács Gábor.

A türelem pedig alapélmény. – Nem lehet ugrani, hogy egyről az ötre megyek, hanem minden évben végig kell járni a lépcsőfokokat – teszi hozzá. Takács Gábor szerint ez az a tapasztalat, amely nagyon hiányzik a mai világban.

A szőlő- és pincetulajdonos elmondta azt is, hogy a Hajós-Bajai borvidék különösen alkalmas könnyed, gyümölcsös stílusokra. – A gyümölcsös borok, pezsgők, habzó, gyöngyöző borok otthonosan érzik itt magukat, de a jó ivású vörösborokat szerintem nagyon erősen keresi most a piac – állapítja meg.

A családi pince történetében volt egy fordulópont is. – 2006-ban el szerettük volna adni a pincét. Akkor két és fél hektáron gazdálkodtunk, de nem láttuk benne a jövőképet, és akkor az élet úgy hozta, hogy megérkezett hozzánk egy üzletember, de már az első percekben olyan stílusban nyilvánult meg, hogy arra a következtetésre jutottam, biztos nem adjuk el – emlékezik vissza a szőlő- és pincetulajdonos.

Takács Gábor egyik legkedvesebb emléke egy spontán estével kapcsolatos, amikor néptáncosok és zenészek lepték el a domboldalt. A történetben benne volt minden: bor, közösség, élet.

Lakner László története nem pusztán borászati pályaív. Inkább egy nyílegyenes indulás, majd egy teljes újrakezdés története. Gyerekkora óta a szőlőhöz kötődik. – A mi családunk mindig is szőlőműveléssel foglalkozott. Édesanyám ebben zseniális volt, és a mai napig csak ámulattal tudok visszatekinteni rá – emlékezik vissza a Lakner Winery ügyvezető tulajdonosa. A közös kapálások, a Babettával végzett permetezések, az ösztöndíjból vásárolt első nyolcszáz négyszögöl olaszrizling-ültetvény mind azt jelezték, hogy ez a neki kijelölt út. Az olaszrizlingre és a kékfrankosra már fiatalon meghatározó fajtákként tekintett, és ez a mai napig is így van.

A Lakner Winery működése kettős szerkezetű. Egyrészt rendelkezik egy feldolgozó üzemmel, amely a környékbeli termelők szőlőjére épít. Itt elsősorban azokkal a fajtákkal dolgoznak, amelyek nagyobb tételben állnak rendelkezésre: a cserszegi fűszeres és a muskotály fajtakör meghatározó, mellettük a kékfrankos jelenti a második legnagyobb mennyiséget. Lakner László hangsúlyozza, hogy ez részben alkalmazkodás a térség adottságaihoz. Ezzel párhuzamosan működik egy kézműves, kisebb volumenű borászat is, amely szorosan kapcsolódik az itt kialakított Napforduló étteremhez, ahol mások a hangsúlyok. – Természetesen itt az én szerelemgyermekeim vannak a központban. Ez az olaszrizling és a kékfrankos. A kékfrankosból friss, reduktív rozébort készítünk, az olaszrizlingből pedig egy testesebb, strukturáltabb fehérbort – fejti ki az ügyvezető tulajdonos. Ez a kettősség – a közösségi integrációra épülő nagy feldolgozó és a személyes hangú kézműves pince – jól mutatja azt az egyensúlyt, amelyben a császártöltési borászat működik. – Egyszerre gazdasági motor és alkotói műhely – hangsúlyozza Lakner László.

Negyvenéves korában azonban minden megszakadt. – Egy óriási törés volt az életemben: gyakorlatilag elvesztettem a családomat, a házunkat, a meglévő birtokunkat. Mindent újra kellett kezdenem, de itt tapasztaltam meg az isteni vezetést, hiszen amikor elkezdtem felépíteni az új életemet, akkor egyszerűen csak jöttek velem szembe azok az emberek, akik segítettek – tekint vissza életének meghatározó mérföldkövére.

Az újrakezdés története szinte példázatszerű: egy régi borászat kulcsai, fizetési haladékkal. – Ennek a borászatnak a korábbi tulajdonosa egyszer csak azt mondta: „Itt van egy régi borászat, én már nem használom. Nem akarsz kezdeni vele valamit?” És nekem felcsillant a szemem. Megengedte, hogy nem kell most fizetnem, odaadja a kulcsokat, és öt éven belül, amikor már megerősödtem, akkor kell majd rendeznem a számlát – eleveníti fel az újrakezdés első lépcsőfokait Lakner László.

Azóta a borászat nem csupán munkahely, hanem élettér. Megtudjuk azt is, hogy a Napforduló birtok koncepciója a természet ritmusára, az évszakok körforgására, az élet hullámzására épül. – Mi ételt, táplálékot, kenyeret és bort szeretnénk adni az embereknek. A bor és a kovászos kenyér találkozása nem marketingötlet, hanem hitvallás – teszi hozzá.

Hajós, Császártöltés, Nemesnádudvar és Érsekhalma együtt alkotják a „Sváb Sarok” térségét. – Ez egy kulturálisan, földtanilag hasonló körzet. A fő hasonlóság az, hogy a szőlő és borkultúrára épül, és mindegyik településnek vannak jól működő, feltörekvő, fiatal, minőségi kis borászatai. Rendszeresen vannak olyan rendezvények, amelyeknek a bor és a borkultúra áll a központjában. Az a törekvésünk, hogy ezeket a programokat egyre jobban összehangoljuk – avat be minket a gazda. Császártöltésen ötszáz hektár szőlő kapcsolódik a helyi gazdasághoz. – Gyakorlatilag egy nagy szimbiózisban élünk a helyi szőlőtermelő közösséggel – fogalmaz a Lakner Winery ügyvezető tulajdonosa.

A Sváb Sarok kezdeményezés Takács Gábor szerint is kiemelten fontos a térség borászainak életében. – Ez is az összefogásról szól, itt egyfajta gazdasági közösség alakult ki az elmúlt években – mondja, majd hozzáteszi, hogy a bor számukra nem versengést, hanem együttműködést jelent.

Takács Gábor bevallja: édesapja szereti a versenyeket, ő kevésbé. Mégis a Borum (Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fóruma) jelentette számukra az első komoly megerősítést. – Volt, hogy öt aranyéremmel tértünk haza a Borumról, és onnantól kezdve minden évben részt vettünk, meg részt is szeretnénk venni, miközben egy remek közösséget ismertünk meg ott – részletezi a kezdeti indíttatást.

Amikor az idei versenyről kérdezzük, elmondja, hogy várhatóan nevezni fogják a pinot noirjukat, de még az is elképzelhető, hogy az új területekről származó rozéjukkal is indulnak, míg a hajósi hagyományoknál maradva egy traminit is megméretnek. Nekik egy-egy díj elsősorban visszajelzés. – Erőt merítünk ebből, mert minden egyes megméretés egy újabb előrelépés. Sokat változik ebben a magyar versenymetodika is, de különösen a külföldi borversenyeken. A Borumon is szimpatikus, hogy elemzést is kapunk – jegyzi meg Takács Gábor.

Lakner László szerint a Borum nem opcionális program. – Szerintem kötelező, ezt nem tudjuk, de nem is akarjuk kihagyni – mondja mosolyogva, és a megállapítás mögött komoly elköteleződés érződik. A császártöltési borászat az idei versenyen valamennyi saját tételével indulni kíván. – Az összes borunkat megfuttatjuk a borversenyen, vagyis nyolc különböző tételt – részletezi az ügyvezető tulajdonos. A portfólió jellegéből adódóan elsősorban fehér- és rozéborokkal neveznek. A verseny számukra nem pusztán szakmai visszajelzés. Az esetleges díjazásról szerényen beszél: – A dicsőség az dicsőség, de én inkább azt szoktam mondani, hogy ez Isten áldását közvetíti.

A Borum túlmutat a személyes elismerésen. Lakner László hangsúlyozza, hogy a rendezvényt nemcsak a saját borászatuk bemutatkozásának szánják, hanem a helyi közösség integrálásának is. A rendezvény egyszerre szakmai fórum, közösségi tér és lelki alkalom. Lakner László úgy látja, a helyi szőlő-bor ágazat eddig is „szimbiózisban” működött, a Borum pedig ezt a szimbiózist tágítja Kárpát-medencei léptékűre. A helyi összefogás most a rendezvény révén országos, sőt határokon átívelő közösséggé bővül.

Mindkét borász egyetértett abban, hogy a Borum nem csupán esemény, hanem áldás és küldetés. Egy lehetőség arra, hogy a boron keresztül a hit és a közösség is láthatóvá váljon.