Csillagpont hetente

A város szívében, fontos egyetemek környékén, a budapesti Múzeum Kert melletti szűk utcában tágra nyílt kapu, csillagpontos roll-upok – nyíl mutat az emeletre – jó helyen járunk. A KEDDestét – igen, jól írjuk, ez a hivatalos megnevezés – öt órára hirdették, a bejárat környékén egyelőre csak a szervezők és a zenészek sürgölődnek. Egy önkéntes hozzánk lép, elveszi a kabátunkat, vele kezdünk el először beszélgetni.

Botond budapesti egyetemista, első alkalommal viccből jött el az eseményre. – Rövid ideje járok ide, ez a második alkalom. Erős sztereotípiák éltek bennem, igazából először poénból jöttünk el egy barátommal. Elég sarkos elképzelésem volt a hitgyakorlásról, és nem is nagyon érzem magaménak azokat a kereteket, amelyekben ez általában zajlik. Például láttam, hogy a KEDDesték zenével indulnak, ezért direkt később jöttem első alkalommal. Még szerencse, hogy kis csúszás volt, és belehallgathattam néhány dalba. Nagyon meglepett, ahogy a hozzáállásom ellenére fogadtak. Most már pontosan érkezem, sőt úgy döntöttem, önkéntes munkával segítem is a szervezőcsapatot.

Továbblépünk Botond mellől, mert feltorlódott mögöttünk a kabátjukat szorongatók sora. Az előtérben kávé, süti, becsületkassza, a belső teremben pedig hamarosan befejeződik a zenekari beállás. Kovács-Simon Dániel a dobok mögül lép ki. A KEDDesték projektvezetője nem tagadhatja meg magát, nem csak a szervezésben vesz részt, a dicsőítő csapatnak is tagja.

– Számomra fontos volt, hogy ahogy az élet minden területén, úgy a zenében is azt adjuk Istennek, ami a tőlünk telhető legszínvonalasabb. Sokat dolgozunk azon, hogy technikailag és felkészültségben a lehető legjobbat hozzuk ki ezekből az estékből. A zenészeket régóta ismerem, rengeteg keresztyén és nem keresztyén formációban zenéltünk már együtt. Két dicséretvezető felváltva viszi a csapatot, Szabó Dávid Jonatán és Ferencz Peet Péter váltja egymást kéthetente. Én alapjában véve basszusgitáros vagyok, de ebben a formációban a dobok mögött volt rám nagyobb szükség, édesapám, Kovács-Simon János áll a basszusgitárnál. Nagy öröm, hogy vele együtt dicsőíthetek keddről keddre. Fercsik Viktor zongorista szintén gyerekkori jó barátom, tehát családias, összetartó a csapat. Fontos közös zenével, énekléssel indítani a KEDDestéket, hiszen a zene összeköti az embereket akkor is, ha nem ismerik egymást, egyszersmind segít közel kerülni Istenhez, kinyitni a szívünket, felkészülni az új lelki üzenetre – fogalmaz a projektvezető.

Az üzenetet általában Kovács Balázs, az Ifjúsági Osztály vezetője tolmácsolja. Rövid beszédében mindig egy-egy bibliai példát, idézetet vesz elő. Ottjártunkkor épp a mannával elégedetlen, új hazájába vándorló nép története által beszél arról, mit kezdhetünk azzal, ha elhagyott, régi, rossz szokások kúsznak vissza mindennapjainkba.

Matracokon ülve-állva, nagyjából harminc fiatal hallgatja Balázs gondolatait. Megtudjuk, épp ezen a kedden vannak a legkevesebben, előfordult, hogy már nyolcvanan töltötték meg a termet, éppen elfértek. Belátjuk, a vizsgaidőszak hajrájában a mostani létszám is szép. A rövid beszéd után néhány perces elcsendesedés, majd kötetlen beszélgetés következik. Van, ahol matracokat, székeket húznak össze, kis körök alakulnak ki, van, aki inkább a megszokott egy-két emberével beszélget.

Nyolc körül lassan szedelőzködünk, a teremben és az előtérben még az egymásból kiváló – egymásba csatlakozó társaságokat látjuk, az egyik sarokban néhányan csendben imádkoznak, az terem túlsó végében már játszanak. Botondtól visszakapjuk a kabátunkat, elbúcsúzunk, a lépcsőn lefelé pedig levonjuk a tanulságot: a Csillagpont kísérője nem csupán a 35 fok és a ruhánkba ragadt fűcsomó lehet: működik hidegben-melegben, kicsiben és nagyban.