Új alapokra helyezi a fiatalok megszólítását a Magyarországi Református Egyház (MRE) Ifjúsági Osztálya, amely korábban az Ifjúsági Iroda nevet viselte. A központi szervezet életében az elmúlt években sok változás történt, most nyugvópontra érni látszik az osztály sorsa, ezért új kapukat nyitnának a fiatalok felé. A Csillagpontot is szervező közösség terveiről és a konkrétumokról Kovács Balázst kérdeztük, aki január óta áll a szervezet élén.
A piaci szférából érkeztél az MRE Ifjúsági Osztályának élére. Hogy látod, ez inkább előny vagy hátrány?
Részben még mindig a piaci szférában vagyok, aktív vállalkozóként. Azt a fajta látásmódot, amelyet a versenyszférából merítek, mindenképpen előnynek találom, elsősorban azért, mert talán ennek hiánya van az egyházban. Félre ne érts, nem gondolom, hogy a piaci gondolkodásnak kellene uralni az egyházi gondolkozást, viszont az elkényelmesedés sem tesz jót a református közösségnek. Arra törekszem, hogy az egyház előnyére legyen az a szemlélet, amelyet magammal hozok.
Az egyik közösségi platformon a borítóképedre az van írva: ne sikeres legyél, hanem értékes.
Ez a mondat jól összefoglalja a célomat. Jelenleg Kovács Simon Dániellel együtt irányítjuk az osztályt, és nagy terveink vannak. Viszont nyíltan megfogalmaztuk, számunkra a legfontosabb az osztály munkatársainak lelkiállapota: mindenki azt és csak annyit, tehát se többet, se kevesebbet ne tegyen, mint amennyi lelki életéből következik. Az osztályközösségünkben dolgozóktól is azt kérjük, hogy elsősorban a saját lelkére, lelkiismeretére figyeljen mindenki, saját belső hangjára és Isten hangjára. El is várjuk egymástól, hogy jelezzük, ha nem méltó valami a közösségünkhöz. Volt például olyan eset, amikor azon kaptuk magunkat, hogy közösen kicsúfolunk valakit, akit igazán nem is ismertünk, és aztán egyszer csak egymásra szóltunk, hogy ezt mégse csináljuk. Tehát próbáljuk együtt, kicsiben is a lelkiséget előtérben tartani. Kérdésedre visszatérve: számomra azért is vált az említett mondat fontossá, mert ösztönösen az ellenkezőjére törekszem. Viszont arra tudatosan kell gondolnom, hogy a sikereimre való törekvés miatt ne gázoljak át embereken, vagy akár a saját lelkemen, hitemen.
Január óta vezeted az ifjúsági osztályt, amely az egyház ifjúsági csoportjait, vezetőit és eseményeit igyekszik összefogni. Milyennek láttad az osztály múltját, amikor megérkeztél, és milyen terveid voltak?
Aki az utóbbi időben a csapat körül mozgott, egyetért abban, hogy az elmúlt időszak nehéz volt. Az osztály vezetői székében az utóbbi öt évben öt különböző ember ült, öt különböző elképzeléssel. Ifjúsági osztályt vezetni egyébként sem egyszerű feladat, hiszen a fiatalság átmeneti kor, de ennek nem kellene azt jelentenie, hogy az ifjúsággal foglalkozók állandóan váltakoznak. Az újabb és újabb változásokat nem csupán a vezetők szenvedték meg, hanem az egész csapat, és mivel még én sem vagyok itt kerek egy éve, talán még mindig van egy kis zavar. Én hosszabb távra tervezek, bízom benne, hogy folytatjuk a megkezdett munkát, és kialakulhat a stabilitás. A stabilitás pedig nem az én személyemhez kötődik majd, hanem ahhoz a vízióhoz, amelyet közösen dolgoztunk ki.
Vízió? Ígéretesen hangzik, de mit takar pontosan?
Az Ifjúsági Osztály csapatában a lelkiség után a legfontosabb, hogy küldetésünkben a leghatékonyabbak legyünk. Ebben segítenek a pontosan megfogalmazott célok. A munkát azzal kezdtük, hogy leszögeztünk néhány olyan pillért, amely talán elsőre nem tűnik kérdésnek, mégis jónak tartottuk megfogalmazni. Ilyen például, hogy feladatunk fiatalokat megnyerni Krisztusnak, és aztán meg is tartani őket az egyházunkban. Emellett kimondtuk, hogy akkor is törekednünk kell az önfenntartásra, ha ez akár sosem sikerül. Ahol még a reménye sincs meg az önfenntartás lehetőségének, ott ne dolgozzunk. Ezekre az alapcélokra építettük fel a konkrétumokat. Alapvetés volt az is, hogy az evangélium természetes módon terjed, növekszik. A mi feladatunk eltávolítani a terjedést gátló akadályokat. Azt keressük, mi akadályozza a fiatalokat elsősorban abban, hogy hívő, gyümölcstermő életet éljenek.
Mit találtatok, mi akadályozza őket leginkább?
Kidolgozott ötleteink válaszok egy-egy akadályra. Mielőtt azonban ezekről beszélnénk, fontos még annyit leszögezni, hogy az egyházon belül vannak egyházkerületek, egyházmegyék, gyülekezetek, lelkészek, tehát sokan tesznek az ifjúságért. Számunkra az volt a fontos, hogy olyan területet találjunk, ahol központi szervezetként tudjuk segíteni az evangélium terjedését. Úgy látjuk, a legnagyobb hiányterület az online tér, ahol nem látszik eléggé a keresztyénség, a reformátusság. Fiatalokról beszélünk, gondolom, az nem lep meg senkit, ha azt mondjuk: az ifjúság első számú tere az internet. Mindenki kezében van olyan okoseszköz, amellyel egy egész világhoz hozzáfér. Ez a világ pedig hat rá. Ma a fiatalok már az internetről tanulják, hogyan éljenek, hogyan gondolkozzanak, kiket szeressenek. Elsőrendű feladatunk ebben a térben megjelenni. A láthatóság nemcsak az egyes gyülekezeteknek fontos, nekik is meg kell jelenniük, de szükség van olyan központi megjelenésre is, amelyet az osztálynak kell biztosítania. El szeretnénk mondani, mit jelent református fiatalnak lenni a YouTube-on, Instagramon és a TikTokon is, vagy azokon az új felületeken, amelyek ezután jelennek meg. Tudjuk jól, az egyház elsősorban személyes közösség, ezért azon is gondolkozunk, hogyan tudjuk majd az online elért fiatalokat gyülekezetekbe hívni.
A református egyház gyülekezetei viszonylag autonóm közösségek. Hogyan tud az MRE országos ifjúsági szervezete az egyházközségekbe kapcsolni fiatalokat?
Ez hosszabb folyamat. Az említett online felületeken, mint a YouTube, TikTok és Instagram, próbálunk olyan tartalmakat keresni és előállítani, amelyek képviselik az egyházat, a tanítványságot, Krisztust, Istent, összességében a keresztyén értékrendet. Nemcsak azokhoz akarunk szólni, akik keresnek minket, keresik Istent és az egyházat, hanem el akarunk menni annyira messzire, hogy ha valaki csak kíváncsian éli az életét és találkozik velünk, legyen kedve beljebb lépni, többet megtudni és csatlakozni hozzánk. Nem várjuk el, hogy az emberek maguktól keressék az egyházat, hanem mi szeretnénk keresni őket. Tehát olyan tartalmat akarunk készíteni, amely az átlag fiatal hétköznapjába belefolyik, anélkül, hogy ő kifejezetten Istent keresné. Egy beszélgető műsort készítünk épp elő, amelynek Miben hiszel lesz a címe, és heti rendszerességgel jelentkezik majd a YouTube-on. Hírességeket, közéleti szereplőket fogunk megkérdezni arról, hogy miben hisznek, miért hisznek, vagy más értékrendbeli kérdésekről, jelenségekről mit gondolnak. Friss témákkal, eseményekkel fogunk foglalkozni. Ezenkívül pedig az egyéb online felületeken reagálunk majd a közélet eseményeire, hírességek olyan megszólalásaira, amelyeknek van etikai értelmezhetőségük: igyekszünk felrajzolni – a megnyilvánulások mentén vagy azokkal ellentétben –, hogy reformátusként mi miben hiszünk, milyen lel- kiségünk, értékrendünk van.
Ez tehát az első lépés?
Igen, innen indulunk. A következő lépés az lesz, hogy heti rendszerességű alkalmat szervezünk, amely már a személyes találkozásra is alkalmat nyújt. Kedd esténként Budapesten találkozunk majd, hiszen tagadhatatlan, hogy itt él, tanul a legtöbb magyar fiatal. A kedd estékre már személyesen tudnak eljönni az online térben megragadott fiatalok. Bízunk benne, hogy ezen az alkalmon ráébrednek, hogy naponta szeretnének lelki tartalommal foglalkozni. Ehhez alapot ad majd megint csak az online felület. Naponta osztunk majd meg lelki tartalmakat, amelyeket aztán országszerte szervezett kisebb csoportokban fel is tudnak dolgozni a fiatalok, így bekapcsolódva a gyülekezetekbe. A kiscsoportoknak egy-egy gyülekezethez köthető házigazdája lesz. Ez nem jelenti azt, hogy minden gyülekezetben kötelezően kell legyen ilyen ember, de a lehetőség adott. Bízunk abban, hogy a gyülekezetekkel partneri módon tudunk együttműködni.
Sok gyülekezetnek már van ifjúsági csoportja. Miben különbözhet ez az új rendszer az eddigitől?
Semmiképp nem felváltani szeretnénk ezeket az ifiket, hanem hozzáadni a működésükhöz. A kiscsoportok az ifik mellett működhetnek. Bár az ifi sok helyen kis csoport, ez nem azért van, mert szándékosan kicsi ifiket szeretnének szervezni a lelkészeink, hanem mert kevés a fiatal. Egyszersmind vannak nagy létszámú ifik is. Mi kiscsoportokon házicsoportszerűen működő, személyes kis sejtek létrejövését értjük. Így akár egy gyülekezetben több kis ifjúsági csoport hozzásegíthet, hogy maga az ifi nagyobb legyen.
Beszéltél személyes központi eseményről. 2021 a Csillagpont éve. A Csillagpont az ifjúsági osztály olyan központi rendezvénye, amely nagyon sok, egyházhoz lazábban kapcsolódó fiatalt is vonz. Terveztek kapcsolódni a kétévente megrendezett fesztivál- hoz, vagy új típusú eseménysorra kell gondolni?
Fordítva mondanám: nem mi szeretnénk a fesztiválhoz kapcsolódni, hanem a fesztivál kapcsolódik majd ehhez az egész rendszerhez, amelyről beszéltem, hiszen maga a Csillagpont húzónév. Az elmúlt évünk lényegében azzal telt, hogy aprólékos terveket, részleteket és a megvalósítás elejét kidolgozzuk, az egész koncepciót útnak indítsuk. A fesztivál nem kérdés: fontos bázisa a munkának, maradnia kell. Az viszont már igen, hogy miképp illeszthetjük bele az egész rendszerbe úgy, hogy az egyelőre kétévente, de tervek szerint lehet, majd évente megrendezett találkozó ugyanúgy hívószava legyen a napi lelki tartalmaknak, amelyeket megosztunk, és a helyi szinten szerveződő kiscsoportoknak. Az már biztos, hogy az ifjúsági osztály tevékenységének nagy részét egységesen a Csillagpont név alatt fogjuk közzétenni. A korábban két irodaként működő Csillagpont iroda és Ifjúsági iroda ezért is vált közösen Ifjúsági Osztállyá. Aki a jövőben kíváncsi a munkánkra és az itt felsoroltak eredményére, figyelje a Csillagpont közösségi oldalait, illetve új honlapunkat, és mindenről kellő időben értesül.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!