Egy ároni nemzetség: a Böszörményi család

A személyes találkozásunkra tartogatta Ede a meglepetést, talán számított is arra, hogy elsőként azt fogom megkérdezni, melyik a számára ismert legrégebbi lelkipásztor őse. – Petrus Böszörményi, a wittenbergi magyar bursa tagja, akiről egy 1607-es bejegyzés is tanúskodik az ottani anyakönyvben – érkezett azonnal a lenyűgöző válasz. Íme, néhány szemelvény a több mint négyszáz éves ároni család történetéből – már csak azért is most, mert az egyik egyházszerte ismert leszármazott, Böszörményi Gergely, a Református Énekek Zenei Fesztivál és a református énekek koncertsorozat alapítója és eddigi szervezője idén búcsúzott el ettől a feladatától, testvére, Böszörményi Jenő pedig a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott gazdasági vezetője.

Eredeti nevén Böszörményi-Szabó Péter említett matriculabejegyzésében a következő olvasható: „vir eridute candidus et candide eruditus, humanus, modestus, placidus” – azaz: művelten becsületes és becsületesen művelt férfi, emberséges, szerény, nyugodt. A korai elődről megtudhatjuk, hogy 1612 és 1616 között Tolcsván volt lelkipásztor, illetve 1619-ben igen kitüntetett küldöttséggel, többek közt Alvinczi Péterrel együtt kereste fel a győztes felvidéki hadjáratait vívó Bethlen Gábort a szabad vallásgyakorlás biztosítása érdekében. Ezután közel száz évig homályos adatokat tart számon a családi emlékezet, ám Thury Etele iskolatörténeti kutatásai alapján megtudhatjuk, hogy a korszakban több mint húsz Böszörményi-Szabó vagy Böszörményi vezetéknevű teológus iratkozott be és végzett a debreceni teológián. A XVIII. század elejéről azonban már több azonosítható felmenő is megtalálható: az 1720-as években Böszörményi-Szabó József Bihardiószegen volt lelkipásztor – aki az utolsó kettős nevű előd. Fia, Böszörményi József (1750–1835) szintén a Bihar vármegyei Paptamásiban szolgált, az ő fia, Böszörményi József (1791–1870) pedig Gyanta, Tenke és Nagyzerind eklézsiáinak volt lelkésze. Utóbbi gyermeke Böszörményi Károly (1821–1891) – immáron beszélgetőtársam ükapja –, akinek Árpádon volt parókiája. A családi emlékezetben fennmaradt, hogy 1849-ben, a levert szabadságharc után a kozákok elől bujdosó Arany János az árpádi parókián talált menedéket. Éppen a lelkipásztor első gyermekének születésekor történt ez, és mivel akkor nem volt a háznál más segítség, a lelkészné teendői miatt megkérte Aranyt, hogy ringassa a kisdedet, akiből később szintén lelkipásztor, nagyszalontai esperes lett: Böszörményi Lajos (1849–1933). Az egyenes ág azonban nem itt megy tovább, hanem a Károly nevű fiúval, aki szentesi ügyvédként praktizált, Juliánna nevű húguk pedig Bay József lelkipásztor felesége lett (gyermekük Bay Zoltán fizikus).

Károly fia, Böszörményi Jenő (1882–1955) folytatta ősei szolgálatát. A XX. század elején a lipcsei ösztöndíjból visszatérve a Budapest-Kálvin téri és a fiatal kőbányai gyülekezetben volt segédlelkész, majd 1907-től az éppen megalapított Baár–Madas Leánynevelő Intézet hitoktatója, később a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület belmissziói lelkésze. Később szülővárosában, Szentesen kapott parókiát, ahol 1912-től nyugdíjba vonulásáig, 1953-ig volt lelkipásztor. Az egész környéken ismert volt rendkívüli anekdotázó tehetségéről, így több színpadi felkérést is kapott. Erre a tálentumra Móricz Zsigmond is felfigyelt, szoros barátság alakult ki közöttük, és Böszörményi Jenő novelláiból ötöt is felvett az egyik kötetébe (Magyarok, 1936). Egyébként saját novelláskötetei is megjelentek, a legelső 1928-ban a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom gondozásában, Ravasz László püspök előszavával. Beszélgetőtársam édesanyja Hatolkay Margit volt, nagyapja ezen az ágon Hatolkay Kázmér (1892–1948), aki szintén a kőbányai gyülekezetben végzett lelkészi szolgálatot hosszú időn át, 1922 és 1948 között. Lelkészi működése alatt későbbi utódja (Papp Vilmos) visszaemlékezése szerint „csúcsra járt Kőbányán az egyházi és kulturális élet”. Lelkipásztori szolgálata alatt megépült a Rákosfalvai Református Egyházközség temploma. Közéleti aktivitására csak címszavakban utalok: 1930-ban Bethlen István Egységes Pártjának színeiben országgyűlési képviselőnek választották, a felsőház póttagja is volt. Bölcsész-esztéta tanulmányai okán a Székesfőváros Szépészeti Bizottságában is szerepelt tagként. Czanik Margitot vette feleségül (aki néhai Czanik Béla kajászói lelkipásztor testvére és Czanik Péter nyugalmazott törökőri lelkész nagynénje). Gyermekük, Hatolkay Árpád (1921–1981) szintén lelkipásztor lett, akit méltatlanul háttérbe szorítottak a kommunizmus évei alatt, így nemcsak a parókiát nem örökölhette meg, hanem édesapja közéleti munkássága miatt Budapestről is költöznie kellett, Szalkszentmártonban kapott szolgálatot.

Böszörményi Ede (1911–2002) igyekezett hű maradni családja „szellemi arisztokrata voltához” (ahogyan ez a családban szólásmondássá vált), így a debreceni teológia elvégzése után az Egyesült Államokba ment tanulni, Princetonban segédlelkészi szolgálata mellett teológiai magiszteri fokozatot szerzett. Hazatérve szülővárosában, Szentesen szolgált, majd megválasztott lelkészként Kőbányán 1949 és 1955 között. Ő is a kommunista diktatúrát kiszolgáló egyházi vezetőség áldozata lett, és noha perében hétszáz egyháztag írt alá támogató nyilatkozatot, mindösszesen hat tanú megkérdőjelezhető vádja miatt elmozdították állásából. A családi emlékezet szerint felajánlották neki: ha lemond lelkészi szolgálatáról, Budapesten maradhat angoltanárként, ám ő inkább az elhelyezést választotta. Hódmezővásárhelyre rendelték, a megszüntetésre ítélt tarjáni gyülekezetbe. Templom nem volt, osztálytermekben tartottak alkalmakat (amelyek falain Marx, Lenin és Engels képei függöttek). Áldott természetű, bibliás bácsikra és nénikre emlékszik vissza beszélgetőtársam, akiket az sem riasztott vissza, hogy a pedellusnak ki volt adva: lyukassza ki a bicikligumikat, szedje le a láncokat, és télen ne engedje be istentisztelet előtt a kissé befűteni kívánó híveket. Böszörményi Ede a megalázó egyházi per után harminc éven át volt egy megszűnésre ítélt gyülekezet lelkésze, meg nem szűnő hűséggel. Gyermeki szemmel ifjabb Böszörményi Ede úgy látta, édesanyjának volt nehezebb megélni a száműzetést, mivel latin–történelem szakos tanárként nem is kapott állást – a hatóságok úgy vélték, „Hódmezővásárhelyen már elég papné szolgál az oktatásban”. Végül egy kórházigazgató barátjuk vállalt érte kezességet, így ápolónői szakképesítést szerezve kapott munkát a helyi kórházban. Mivel az elöljáróság garantálni akarta, hogy egy „papné” ne végezhessen a kórházban térítőmunkát, felvétele után a proszektúrára (kórbonctanra) helyezték.Böszörményi Ede lelkipásztori szolgálata mellett tudományos munkát is folytatott, doktorált és a szociológia területén alkotott. Főképpen az öngyilkosság témakörét kutatta. Olyan szaktekintélyek is támogatói voltak, mint Kopp Mária vagy Buda Béla. Noha megfigyelték és állambiztonsági jelentések készültek róla, vezérigéje az 1Móz 50,20 volt: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.”

Vajon a mai Böszörményi Ede hogyhogy nem lelkész lett? Egykor ugyanezt a kérdést ő maga is az édesapja elé tárta, aki higgadt, bölcs válaszában rámutatott: „Református dogmatikánk alapján, az egyetemes papság elve szerint, Istennek nincs külön papi kasztja. Más hivatásban is odaszeretheted az embereket Jézushoz.” Egy ilyen elképesztő családtörténethez fontosabb tényt nem is rögzíthetnénk végszóként.