A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma 2026-ban legrangosabb díját, az Aranygyűrűs Teológiai Doktor kitüntetést Fekete Csabának, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára tudományos főmunkatársának ítélte oda a protestáns egyházzene és művelődéstörténet területén végzett kimagasló munkásságáért október 19-én Debrecenben. Az alábbiakban közöljük a díjazott laudációját.
Fekete Csaba lelkipásztor, könyvtáros, teológus, hymnológus, művelődéstörténész, a református egyház talán utolsó polihisztora 1940-ben született Gacsályban. 1954-ben kezdte meg a tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában, majd érettségi után a Református Teológiai Akadémián szerzett lelkészi oklevelet (1959–1964). Már teológushallgató korában ideiglenes könyvtári alkalmazott volt, végül Módis László könyvtárigazgató, ószövetségi professzor győzte meg, hogy a szószék helyett a könyvtárat válassza. De nem maradt hűtlen a lelkészi szolgálathoz sem. Egy ideig a Mester utcai gyülekezet segédlelkészeként és kántoraként működött, nyugdíjazásáig rendszeresen szolgált helyettesítőként a Debrecenben és tágabb környezetében fekvő gyülekezetekben.
1969-ben a Glasgow-i Trinity College ösztöndíjasa volt. 1979-ben levelező hallgatóként szerezte meg könyvtárosdiplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2003-ban PhD-fokozatot szerzett a Debreceni Egyetem Nyelvtudományok Doktori Iskolájában. Doktori dolgozatát az Öreg graduál zsoltárkönyvének nyomtatott és kéziratos hagyományairól írta. Kutatásai során főként a művelődéstörténet, a liturgia és a hymnológia területén alkotott, de otthonosan mozgott az egyháztörténet, az irodalom- és a nyelvtörténet területein is. Az elmúlt öt évtizedben több száz, tudományos igénnyel megírt publikációja jelent meg határon innen és túl. Kutatásainak eredménye az egész Magyar Református Egyház nagy nyeresége. Mindemellett évtizedeken át kutatók százait segítette tanácsaival, észrevételeivel.
Egyházi tudományos közéleti szerepvállalásai jól jellemzik az érdeklődését. Tagja a Magyar Egyházzenei Társaságnak. A Református Egyházzenészek Munkaközösségének alapító tagja, és 1998-tól hosszabb ideig az elnöke is volt. A Generális Konvent énekeskönyv-bizottságának elnökeként a 2021 óta használatban lévő Új református énekeskönyv születésénél is bábáskodott. Részese volt a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma himnológiai szekciójának megalapításában, éveken át titkárként segítette az egyházzenei közösség működését. Kutatási területe a református könyvtártörténet, kegyességtörténet, liturgia, hymnológia.
Fekete Csaba az egyházzenei és hymnológiai tanulmányainak kezdetéről így emlékezik: „Kántori oklevelet szereztem érettségivel együtt. Vizsgaelnököm Csomasz Tóth Kálmán volt, őt személyesen akkor ismertem meg. Már azelőtt jó három éve én harmóniumoztam legtöbbször a reggeli áhítaton, és kántorkodtam különféle helyeken harmadikos koromtól. Teológusdiákként a Mester utcai gyülekezet kántora lettem, később ott voltam egyúttal segédlelkész, illetve beteg principálisom exmittált helyettese ötödéven, kápláni vizsgám előtt egy évvel.” Életének mély elköteleződését így összegezte: „Az egyházi zene és az énekes liturgia része az életemnek, amíg még élek.”
Fekete Csaba több mint öt évtizede végzett kitartó, alapos, fegyelmezett, teherbíró élete és munkássága önmagában is tiszteletet parancsol és köszönetre indít. Fiatalokat megszégyenítő lendületének, kitartásának, önfegyelmének köszönhetően a közelmúltig tevékeny kutatói, egyházzenészi munkát végzett. Valóban igazat mondott, amikor több mint tíz évvel ezelőtt életútinterjúja végén így fogalmazott: „Korom miatt ma már tudnom kell, számos ötlet, megfigyelés, tervezett kutatás még legalább egy fél életet követelne.”
Mit is kívánhatnánk mást, mint amiről maga vallott: „Viszont egészen kora gyerekkoromban kialakult bennem – minden félénkségem és zárkózottságom ellenére – annak a felismerése, amit Krisztus mond a tanítványoknak: »Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit mondjatok, megadatik abban az órában, amit el kell mondanotok!« (Mt 10,19) Biztos voltam abban, hogy ha valamilyen válságba, élet-halál helyzetbe kerülök, akkor lesz valamilyen mentő ötletem – mindig volt is.”
A laudációt Papp Anette, a kollégium hymnológiai szekciójának elnöke írta.