A cserkészet több mint száz éve van jelen a világban, megadva a fiataloknak az odafordulás, a bajtársiasság, a stabil háttér és értékrend élményét egy második család formájában. Bárhová utazunk a földön, a cserkészek szeretettel segítik egymást, hiszen tudják, együtt dolgoznak egy jobb világért. A magyar cserkészek egyvalamiben azonban mégis különböznek más országok cserkészeitől: meg tudtak maradni keresztyén hitükben, lelkiségükben. Erről is olvashatunk az Egy jobb világért című könyvben, amely a Magyar Cserkészszövetség alapításának 110. évfordulója alkalmából jelent meg. Erről a kötetről beszélgettünk Steinbach József református püspökkel, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökével, a könyv egyik ajánlójával, Réti Gergely cserkésszel, a Matthias Corvinus Collegium közjogi műhelyének kutatójával és Székely Leventével, az Ifjúságkutató Intézet igazgatójával, aki Réti Gergellyel együtt szerkesztőként és szerzőként is jegyzi a kiadványt.
A cserkészet az egyik legnagyobb ifjúsági szervezet az országban és a világban egyaránt, idehaza mégis kevesen ismerik a mozgalmat és annak céljait. Hogyan fogalmazná meg a cserkészet lényegét?
Réti Gergely: A cserkészet egy olyan ifjúsági szervezet, amely az iskolai kereteken kívül fejti ki tevékenységét, és lehetőséget ad a fiatalok kiteljesedésére, önmaguk megismerésére, közösségben létezésére, illetve olyan dolgokkal való találkozásokra, amelyek nem mindennaposak. A szervezet továbbá segíti a fiatalok Istenhez való kapcsolódását úgy, hogy gyengéden kiszakítja őket az egyébként folyamatosan globalizálódó és rengeteg ingerrel rájuk nehezedő világból. Fontos kiemelni, hogy a mozgalom alapjai a kisközösségeken, az úgynevezett őrsökön nyugszanak, amelyek biztosítják, hogy a gyermekek saját korosztályukkal együtt fejlődhessenek, közösséget alapítsanak, amely egy életen keresztül stabil hátteret nyújt nekik. Aki egyszer cserkész lesz, az mindig cserkész marad.
Mitől különleges a Magyar Cserkésszövetség alapításának 110. évfordulója alkalmából hamarosan megjelenő könyv?
R.G.: A Magyar Cserkészszövetség a legnagyobb ifjúsági szervezet Magyarországon, 15 ezer tagja van, ami egyben jelzi azt is, hogy különös felelőssége van az ifjúságügy, illetve az ifjúságpolitika alakításának szempontjából. Ennek fényében egyre nagyobb volt az igény arra, hogy megjelenjen egy, a cserkészet szinte minden területét összefogó tanulmánykötet. Eddig többnyire olyan kiadványok íródtak a cserkészetről, amelyek csak és kizárólag történeti szempontból vizsgálták a mozgalmat, például, hogy hogyan működtek az illegális cserkészközösségek a kommunizmus idején. Olyan kiadvány, amelyik dokumentálja 2023-ig az elmúlt 110 év cserkésztörténelmét, e hamarosan megjelenő, 12 fejezetből álló könyv előtt még nem született. Továbbá nem volt olyan társadalomtudományi anyag sem, amely elhelyezte volna a cserkészetet az ifjúságügyi szektorban: mi ez, miért fontos, mit csinál, milyen jövőképe van. Azt gondolom, lényeges, hogy legyenek tudományos megközelítések a cserkészekről, mert hivatkozási alapként is szolgálhat akár a jelen, akár az ötven évvel későbbi szakdolgozatírók számára is.
Az ifjúságnevelés és a cserkészet milyen módon kapcsolódik egymáshoz?
Székely Levente: Egy amerikai szociológusnak, Parsonsnak van egy gyakran emlegetett tézise, amely azt mondja: minden egyes újszülött nemzedékkel barbárok hada árasztja el a társadalmat, és a szocializációs közegek, mint a család vagy az iskola, azt a funkciót szolgálják, hogy ezekből a kis barbárokból társadalmi lények váljanak. Ehhez alapvető normákat kell elsajátítaniuk a szocializációs terekben, amelyek közül az elsődleges a család. Az itt kapott tapasztalásokra épül rá az iskola és az azon kívüli kortárs csoportos tevékenység is, ahol számos korábbi érték és norma megkérdőjeleződik, alakul át. Adott esetben, például rossz társaságba kerülve a norma olyan viselkedés lesz, amely az társadalom egésze és az egyén szempontjából is káros. Viszont olyan kortárs csoportba kerülve, amely előre visz, készségeket fejleszt, épít, nagy előnyre tehet szert az egyén az egész életére vonatkozóan. Ilyen előnyt adó elfoglaltság a cserkészet is, amely kereteket és tartalmat is biztosít a szabadidő eltöltéséhez.
Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke
Miért tartja kiemelkedőnek a cserkészet tevékenységét a többi ifjúsági mozgalom közül?
Steinbach József: Mert a cserkészet tulajdonképpen az egyetlen olyan, országhatárokon átívelő gyermek- és ifjúsági mozgalom, amely a krisztusi alapokra hangsúlyt fektetve engedi, hogy a fiatalok az Úr által kért rendben, fegyelemben és önmegtartóztatásban, egyfajta keresztyén mederben tudják megélni a szabadságukat.
SZ.L.: Válaszommal püspök úrhoz tudok csatlakozni. A cserkészet esszenciája abban rejlik, hogy a szervezet olyan alapértékeket nyújt, közvetít mindvégig, amelyek zsidó–keresztyén civilizációnk alapját szolgálják. Ugyanolyan fontos, hogy mindennapi tevékenységükben egy komoly élménypedagógiai alapokon nyugvó tanulás és tapasztalatszerzés folyik úgy, hogy nem formális eszközökkel teszi azt, szemben a közoktatásban tapasztaltakkal. A cserkészet kiválóan ki tudja egészíteni az iskolai képzést, és erősítheti azokat az értékeket is, amelyeket a családból hoznak a fiatalok. A mozgalom ezekre az alapokra építve tud egy igazán egyedülálló közösséget teremteni, amelynek akár egészen időskoráig tagja maradhat az ember. Nem számít, ha a szociológiai értelemben vett ifjúkorból kiöregszik, a nyakkendőt és az egyenruhát bátran lehet viselni később is, büszkén tartozva a közösséghez.
Hogyan lehetnek jelen a cserkészek Isten országának az építésében?
S.J.: Vallom, hogy a cserkészet megérinthet olyan fiatalokat, akiket nem biztos, hogy az egyház direkt módszerei elérnek. Ezáltal – jó értelemben – egy ugródeszka lehet, hogy közelebb kerüljenek Istenhez, közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz, közelebb kerüljenek a keresztyén értékrendhez és annak hirdetőihez, az egyházhoz, és eljussanak a konkrét gyülekezetekbe. Ilyen értelemben az egyházak kinyújtott keze a cserkészmozgalom, mert nem direkt, hanem indirekt missziós módszerekkel dolgozva és előttünk járva a keresztyén értékrendre és lelkiségre megtaníthatja, bevezetheti a fiatalokat. Nyilván végezzük a hitoktatást, van ifjúsági szolgálatunk, de a cserkészetnek nagyobb a merítése, ezért kifejezetten fontos szolgálatot végez.
R.G.: Az ökumené szempontjából hidat képez a különböző felekezetek között, és szerintem elképesztő, hogy a cserkészetben mondjuk tábori keretek között meg tudjuk élni azt, hogy bár különböző felekezetekhez tartozunk, de mégis ugyanaz az Isten, akit szeretünk, és akit szolgálunk.
A Magyar Cserkészszövetség alapításának 110. évfordulója alkalmából megjelenő könyv borítója
Más a magyar cserkészet, mint a nemzetközi?
R.G.: Teljes mértékben. A XXI. századi szellemi irányzatok a cserkészet különböző részeit sem kímélték. Nagy viták folynak a Cserkész Világszervezetben például arról, hogy Isten alatt kit vagy mit értünk, hogy az Isten valóban a Bibliából ismert Isten-e, hogy ki lehet-e cserélni az Isten szót valamilyen más, transzcendens, természetfeletti fogalomra. És ez lehet a napanya, földanya vagy bármi, ami megszülethet a képzeletünkben. Ám a magyar cserkészet – és ezt egészen biztosan állítom – nem távolodott el a Jóistentől, illetve azoktól a kezdeti hagyományoktól, amelyeket még az alapítók, Sík Sándor és Teleki Pál fektettek le: Isten, haza, embertárs. Magyar cserkésznek lenni annyit jelent, hogy ezeket az értékeket így, ebben a sorrendben a szemünk előtt tartva élünk és cselekszünk a nagyvilágban. És természetesen mi is szembesülünk az idők változásával, amihez igyekszünk legjobb tudásunk szerint alkalmazkodni, de anélkül, hogy elvesztenénk az identitásunkat.
Mi lehet a kulcsa annak, hogy a cserkészet minden történelmi nehézség ellenére ma a legnagyobb ifjúságnevelő mozgalomként tud működni szerte a világon?
S.J.: Erre nagyon röviden tudok válaszolni: azért, mert ez egy valóban Istentől való, Istennek kedves, az Isten országát építő mozgalom. Ténylegesen egy jobb világot épít, ahogyan erre a hamarosan megjelenő könyv címe is utal. És mivel az Isten akaratát végzi, ezért az Isten megtartja, mint ahogy az ő egyházát is megtartja, és mindazokat, akik Krisztus testének, az egyháznak az ügyében szolgálnak. Tehát ez a munka áldott, ezért maradandó gyümölcstermést és magvetést jelentett és jelent sokak életében. Hiszem, hogy a cserkészmozgalom továbbra is be tudja tölteni szolgálatát Isten dicsőségére, embertársaink javára.
R.G.: Az, hogy a cserkészet egy életforma, amely az embereknek egy olyan értékrendet, sőt tulajdonképpen identitást ad, amely elkíséri őket a sírig. Az identitás pedig tenni akarást vált ki az emberekből, hogy élményeiket és tapasztalataikat átadhassák a következő nemzedéknek – ezzel megalapozva a jövőt. Így volt ez a világháború és a kommunizmus idején emigrált honfitársaink esetében is, akiknek hála a magyar cserkészet a magyarországi betiltások ellenére is virágozni tudott. A cserkészet legerősebb fegyvere – ha mondhatom így –, hogy soha nem az egyénre, hanem a közösségre, nem az „én”-re, hanem a „mi”-re fektette a hangsúlyt, amely által a tagok amolyan bajtársakká válnak. A bajtársak pedig mindig számíthatnak egymásra nemtől, kortól és minden egyébtől függetlenül.
Székely Levente
Miként lehet egyáltalán hatást gyakorolni a következő nemzedékre éppen egy jobb világ érdekében?
S.J.: Az igazi magvetés mindig a családban történik, a legfogékonyabb korban, három- és hatéves kor között. Ott lehet elvetni a magot, a lelkiség, a spiritualitás magját, annak, hogy több az élet, mint amit most látunk belőle, hogy a bibliai történetek mit mondanak Istenről és Jézus Krisztusról. Akkor kell megtanítani a legfontosabb imádságokat, énekeket is. A kisgyermek a fejlődéslélektan szerint nem kérdőjelezi meg a szülei által mondottakat, és mint a szivacs, fogadja magába a hallottakat. És bár lehet, hogy a gyermek kamaszkorában eltávolodik Istentől, de a belé elvetett mag idővel kihajt, az meghatározza a világnézetét egy életre.
R.G.: Cserkészként azzal, hogy ha vonzó programokat tudunk biztosítani, olyan programokat, amelyekre szívesen eljönnek, amik megmozgatják őket, amik kiszakítják őket a hétköznapi valóságból, amik kiveszik a kezükből a telefont. Olyan programokat, amelyek valami pluszt adnak azzal szemben, ami egyébként akár a hagyományos oktatási keretek között vagy akár otthon, a családjukban éri őket, tehát valami mást, valami egyébként nagyon ősi dolgot. Ilyen a tábortűz, a mese világa, a közösségi játék, amelyek igenis vonzóak a fiataloknak. És ezzel a játszva tanulással, ezzel a partnerséggel talán elérhetjük azt, hogy tíz év elteltével is pozitívan gondolnak vissza a cserkészettel töltött éveikre. Hogy érezni fogják annak erejét és felelősségét, hogy a kapott értékek, értékrend nemcsak értük van, hanem nekik is tovább kell adniuk az őket követőknek. És azt hiszem, ez a továbbadás, ez az odafordulás és cselekvés vezet egy jobb világ felé.
SZ.L.: Példaadással, példamutatással. A cserkészet ebben is egyedülálló, hiszen a nevelési struktúrája szerint az őrsvezetők mindig csak néhány évvel idősebbek a csoportjaiknál. Fontos, hogy közel legyenek egymáshoz a korosztályok, mert a fiatalok elsősorban a saját köreikben keresnek útmutatást. Jobban megnyílnak egy korban közelebb állónak, mint egy középkorú embernek. Továbbá azt is ki szeretném emelni, hogy csak úgy tudunk bármiféle hatást gyakorolni a gyermekekre, ha nem munkaként, feladatként tekintünk rájuk, hanem valóban megvan bennünk a szeretet és az elhivatottság az irányukba. Ők ugyanis mindent megéreznek. Ezt fél szívvel nem lehet csinálni!