Egyházvezető a történelem viharaiban

Kezdőáhítatában Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna megemlékezett arról, hogy milyen felemelő jelenség volt az egyházvezetőt személyesen is ismerni. – Kegyelemnek élem meg, hogy édesapám segédlelkésze volt Ravasz Lászlónak a Kálvin téren – jelentette ki, és elárulta, hogy azóta is minden évben, amikor a vizitáció alkalmával az a kérdés szerepel a kérdőívben, hogy van-e javaslata a teológiai képzés számára, nem mulasztja el beírni: olvasni, tanulmányozni Ravasz prédikációit. A püspök kivételesen művelt és mindig alaposan felkészült volt. Sokat elárul alaposságáról, hogy még Leányfalun töltött nyugdíjas éveiben is olyan odaadással készült, hogy az unokáinak tartott áhítat imádságát is szórul szóra leírta.

A Horthy Miklós Társaság tagjai is tisztelegtek az alkalmon a meghurcolt püspök emlékezete előtt. Mint Mészárosné Hegedűs Zsuzsa elmondta, az egyik tag havi rendszerességgel gondozza Ravasz László sírját. Az esemény fővédnöke Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke volt, aki levélben köszöntötte a konferencia résztvevőit és méltatta a kivételes, bátor és bölcs egyházvezetőt.

Az első előadásban Lányi Gábor, a Károli Gáspár Református Egyetem docense mutatta be Ravasz László teológiai jelentőségét, ahogyan a két világháború közötti teológiai irányokat próbálta összehangolni és egységes egyházat felmutatni, képviselni és így szolgálni a megtépázott társadalomban. A Sebestyén Jenő és Victor János személye által fémjelzett konfesszionális és belmissziós irányzat feszültségeit is igyekezett tompítani, mert, mint mondta, „az egyházat missziósítani, a missziót egyháziasítani kell”.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója úgy látja, ha valamiben közéleti szerepet vállal az egyház, akkor azért panaszkodnak, ha pedig nem, akkor azért. Ez alól Ravasz László élete és közéleti tevékenysége sem kivétel. Ravasz László már Erdélyben is találkozott az ott élő sok nemzetiség közötti feszültségekkel, de püspökként azzal szembesült: gyógyítani kell a Trianon okozta sebeket. Szót emelt az egyházvezető olyan társadalmi helyzetekben, mint az egykézés vagy a földreform, ugyanakkor cselekedni sem felejtett el, amikor az elcsatolt részekből áramló menekülteket meg kellett szervezni. Mindszenty bíborossal hasonlóan gondolkodtak: látták, hogy 1945 után nem éppen úgy szerveződik a társadalom, ahogyan remélték, és a Rákosi-rendszer az ellenállásra vagy az arra buzdítani képes személyeket célba vette.

Ravasz László prófétai látással felvértezett egyházvezetői képességeit mutatta fel előadásában Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. – Egyik nagy bölcsessége, hogy az adott korszakon túlmutatott, képes volt azon gondolkodni, hogy más körülmények is jöhetnek, amelyek között az egyháznak továbbra is meg kell állnia a helyét. Az ilyen gondolkodás sok önkritikát, szabadságot és hitbéli mélységet feltételez, mert túl van az „itt és most”-on – fogalmazott. A történész szerint Ravasz szembe mert nézni azzal, hogy az egyház közéleti szerepe visszább szorulhat, az iskolák száma megcsappanhat, és akár az egész népegyházi struktúrát megrengetheti mindaz, ami következik. Ezért hangsúlyozta az evangelizálást, a hitre jutók megszervezését és a tiszta evangélium prédikálását.

Ötvenhat után a teológus diákok érte mennek leányfalusi száműzetésébe, azt kérik, jöjjön vissza püspöknek. Alázatáról tanúskodik, hogy ennek nem tesz eleget, azt mondta, ahhoz törvényesen kellett volna őt megválasztani, ha máshogyan lenne, az csak felháborodáshoz és megosztottsághoz vezetne. De a felelősséget sem akarta elhárítani, így 74 éves kora ellenére elvállalta azt, hogy segít keresni az egyház megújulásának útját. – A Református Megújulási Mozgalom novemberben 3-i felhívását elküldték mind az ezerkétszáz gyülekezetnek, és a statáriális eljárás ellenére kilencszáz gyülekezetből érkezett vissza aláírásokkal. Ötvenhat felhozta azt a túlélő szabadságvágyat, hitbeli elköteleződést és társadalmi szolidaritást, amiben erő van – emlékeztetett Földváryné Kiss Réka.

Albert András egyháztörténész, a Pápai Református Teológiai Akadémia docense a püspök teológiai munkásságára koncentrálva mutatta be Ravasz László életét. Kiemelte azt az időszakot, amikor az alig huszonöt éves fiatalember – aki két éve még diák volt és komoly gyülekezeti tapasztalattal ezért még nem rendelkezhetett – öt jelölt közül elnyerte a kolozsvári lelkészképzés gyakorlati teológiai tanszékét. Albert András előadásában arra is kitért, hogy milyen elemi módon határozta meg Ravasz további gondolkodását, amint mélyebben elkezdte tanulmányozni Kálvin életét és munkásságát.

Mivel a Ravasz szemszögéből is tanulmányozott két világháború közötti kor a budapesti templomépítészetben is virágkort jelentett, Hegedűs Lóránt Gézáné az építészmérnök szemével nézett rá a gyülekezetek életére és a törekvéseikre. Téglajegyről, padváltásról talán már többen hallottak, de mesélt a böjtjegyről is, amely azt jelentette, hogy ha valaki valamit nem fogyasztott el, annak az árát beletette az építkezésébe. Harmincnyolc új templom épült ebben az időszakban, mint például a Pesterzsébet-Klapka téri gyülekezeté, a Baross téri egyházközség azóta elbontott barakktemploma vagy a Szilágyi Dezső téri, Petz Samu által tervezett, ötszögű istenháza.

Az előadások után megnyitották a Ravasz László életét és pályáját bemutató vándorkiállítást. A molinókon cikkeken, idézeteken és képeken rajzolódik ki az egyházkormányzó sorsa, médiában vállalt szolgálata, QR-kódok segítségével pedig hanganyagokra is bukkanhatunk, hogy igehirdetései és beszédei is megelevenedhessenek.