A fogvatartottak anyanyelvi lelki gondozásáról, a járványügyi korlátozások hatásairól és a börtönlelkészek helyzetéről, képzési lehetőségeikről is szó volt a börtönlelkészek idei továbbképzésén. Szénási Jonathan Sándor lelkipásztort, a Magyarországi Református Egyház börtönmissziójának vezetőjét kértük meg a találkozó értékelésére.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága évente szervez továbbképzést valamennyi börtönlelkész számára. Ezen kívül a református és a többi történelmi egyház missziói szolgálata évente öt alkalommal tart saját értekezletet. A mostani országos alkalmon a délelőtti szekcióban két témáról volt szó. Az egyik a külföldi börtönlelkészi szolgálati modellek áttekintése volt. A másik fő téma a drogprevencióval kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A találkozó délutáni részében a felekezetek szolgálatvezetői tartottak beszámolót, majd minden börtönlelkész lehetőséget kapott arra, hogy elmondja tapasztalatait, és hogy mit szeretne a jövőben máshogy csinálni.
A hazai börtönökben szolgáló református börtönlelkészek
Lelkigondozási lehetőségek
Szénási Jonathan Sándor az elmúlt egy-két évben tapasztalt gondok között nevezte meg a járványügyi zárlatok miatti nehézségeket, valamint a külföldi fogvatartottak anyanyelvi lelki gondozását. Ezek egy részét mára sikerült orvosolniuk. A református börtönmisszió szolgálatvezetője úgy fogalmazott: a pandémia idején a személyes jelenlétből adódott hiányt a technika segítségével valamelyest át tudták hidalni. Az istentiszteleti alkalmakat például úgy oldották meg a büntetés-végrehajtási intézményekben, hogy igehirdetéseket vettek fel videóra, amelyeket mindenhol be tudtak illeszteni az informatikai munkatársak a kábeltévé-hálózatba. Ennek eredményeként a fogvatartottaknak a bezártságban is lehetett részük istentiszteleti élményben. A másik probléma a migrációból, illetve az embercsempészetből fakad. A külföldi fogvatartottak lelkigondozása több okból is sokrétű feladat: a saját felekezetük lelki vezetőjével való találkozás, emellett – ami még a nem vallásos ember számára is hangsúlyos – hogy az elítélt az anyanyelvén tudjon valakivel szót váltani, gondjait, problémáit megosztani.
Szénási Jonathan Sándor lelkipásztor, a református börtönmisszió vezetője
Az anyanyelvi kérdés a világ minden táján nehézséget okoz a börtönökben. A hatályban lévő törvény alapján „a magyar nyelv ismerete hiányában az elítéltet, vagy az egyéb jogcímen fogvatartottat nem érheti hátrány. Mind szóban, mind írásban anyanyelvét vagy – ha a magyar nyelvet nem ismeri – az általa ismert más nyelvet használhatja” – olvasható a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának tájékoztatásában. A szervezet a fogvatartottak ezen jogát hivatásos tolmácsokkal vagy az adott nyelvet beszélő munkatársak segítségével igyekszik biztosítani. A hazai büntetés-végrehajtási intézményekben jelenleg több mint hatvan ország állampolgárai raboskodnak.
Szénási Jonathan Sándor elmondta, hogy országszerte tizenkét református börtönlelkész teljesít szolgálatot, többségük beszél valamilyen idegen nyelvet. Legtöbbjük németül, de vannak, akik angolul tudnak, néhányan orosz vagy más szláv nyelven tudnak értekezni a külföldi elítéltekkel. Ez egy-egy intézetben jelentheti a probléma áthidalását, ám az általános megoldás ettől még messze van – tette hozzá.
Isten igéje a börtönökben
A református börtönmisszió több mint harminc évvel ezelőtt, 1990-ben kezdte meg munkáját. A fogvatartottak lelkigondozását biztosító megállapodás 2000-ben jött létre az állam és a történelmi egyházak között. Szénási Jonathan Sándor meglátása szerint az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, az egyenetlenségek megoldása érdekében újra kellene tárgyalni a börtönlelkészi státuszok kérdését. Ennek egyik oka, hogy jelenleg ugyanúgy egy börtönlelkész van egy 100 fős, mint egy 1400 fős intézetben. A másik az egyenetlen lefedettség: a Dunántúlon például a Baracska, Pálhalma, Szekszárd és Pécs vonaltól nyugatabbra egyetlen református börtönlelkész sincs. Véleménye szerint erre megoldást jelenthetne, ha azon intézmények környezetéből, ahol nem református a börtönlelkész, szolgálnának olyan gyülekezeti lelkipásztorok, akik készek lennének hetente-kéthetente bemenni istentiszteletet tartani az ott levő fogvatartottaknak.
A börtönből szabadult fogvatartottak társadalmi integrációjával összefüggésben még számos feladat van
A képzési háttérrel összefüggésben a misszióvezető úgy fogalmazott: a teológiákon foglalkoznak a börtönlelkészi szolgálattal is. Pápáról időnként ellátogatnak a győri börtönbe a hallgatókkal, hogy ismerkedjenek a börtönlelkészi szolgálattal. A budapesti teológiáról is szeretnének a közeljövőben a Budapesti Fegyház és Börtönbe – közismertebb nevén a Gyűjtőbe – látogatást tenni. A sárospatakiak átjárnak Sátoraljaújhelyre. Meglátása szerint ezek a lépések segíthetik azt, hogy ne csak akkor szembesüljenek a gyülekezeti lelkészek azzal, hogy a börtönben lévőknek is szükségük van Isten Igéjére, amikor valamelyik gyülekezeti tagjuk valamiért bekerül. A börtönből szabadult fogvatartottak társadalmi integrációjával összefüggésben még számos feladattal kell foglalkozniuk. – Ebben talán még több tennivalónk lenne, hogy segítsük őket a visszailleszkedésben. Akik hitre jutottak, megmaradtak hitükben, vagy megerősödtek a bent töltött idő alatt, őket integráljuk az egyházunkba – fűzte hozzá Szénási Jonathan Sándor misszióvezető lelkipásztor.