Elfogadás – ezt kérik a gyerekszemek

„Hello, Mister! Fotó, fotó!” – kérték először a gyerekek, aztán a felnőttek is Topolánszky Ákost, amikor 2014-ben elkísérhette az albán kisebbségi ombudsmant Albánia fővárosa, Tirana egyik cigány telepére. Az ott élőket teljesen kirekesztette a társadalom, mégis a bizalom megannyi jelét mutatták. A lelkész lenyűgözőnek mondta a közösség minden tagjánál tapasztalt nyitottságot és elfogadást. A képeket azóta bemutatták több hazai roma szakkollégiumban, most a budapesti Magdolna Udvar ad otthont a tárlatnak.

A lelkipásztor A nyomor méltósága című fotókiállítással szeretné láthatóvá tenni a kirekesztettséget, közelebb hozni embertársaikhoz azokat, akik elkülönítve, nyomorúságos körülmények között élnek. Topolánszky Ákos elmondta: körülbelül háromszázötvenen tengődtek a telepen vezetékes ivóvíz, csatornahálózat, áramellátás, kiépített utcák és tömegközlekedés nélkül. A lakosság felét gyerekek tették ki, akiknek egyharmada nem járt iskolába. Bár a roma lakosságnak megvan a hite, de lelkész nem járt be hozzájuk. Mivel sokan közülük nem szerepelnek a nyilvántartásban, nemcsak kirekesztettek, de láthatatlanok is voltak. Mégis, a berögzült előítéletek ellenére, kemény és megalázó munkával ugyan, de fenn tudták tartani magukat, hevenyészett otthonukat tisztán tartották a sártenger közepén is. Ezek a családok egy új építésű önkormányzati luxuslakópark mellett éltek, sátor és furnérlapok között, aprócska élettérben. Létrehoztak játszóteret, közösségi teret.

– Számomra jutalom volt, hogy a szélsőséges kitettség dacára, amiben ezek az emberek éltek, nyílt szívvel fogadtak. „Jutalmam, hogy tehetem”, ez volt a diakonisszák jelmondata, itt is ezt éltük meg. Az igazi testvéri kapcsolat mindig az Úr adta jutalom. Ha át tudunk lépni a saját társadalmi határainkon, akkor lesz igazán jutalmazottá az ember. Nekem ez gyakran megadatik, keresem is a találkozást a szegregátumok világával – fejtette ki a lelkész.

Topolánszky Ákos szerint követnünk kell Jézus tanítását, és sokkal inkább az elfogadás, nem pedig a kiközösítés lelkületét kellene gyakorolnunk. – Ezt kérik a gyerekszemek, mert ezek a tekintetek beszélnek. Bennük ragyog a vendégszeretet, a közösségi összetartozás megnyilvánulása és a bizonytalan jövő gondja is. A gyerekek gyönyörű arcában, csillogó tekintetében benne van minden, a jövő is, ami nem bontakozhat ki. Arcukon ugyanaz a kérdés jelent meg: Mi lesz velünk? Mit tartogat a többségi társadalom a legkisebbeknek? Abban, hogy a szemünk és a szívünk egymás felé forduljon, mindannyiunknak felelőssége van – fogalmazott.

Topolánszky Ákos elmondta, hogy a kiállítás címe egyfajta provokáció. A nyomornak nincs méltósága, de ha feltárul a végső kitettségben élők arcában színre kapó gyönyörű életkedv, akkor méltóság jelenik meg a képeken. – Ezt az ajándékot adták nekem, amiért hálás vagyok, és ezt Istentől kapott adományként tekinthetem. Ézsaiás könyvének 58. fejezetében ez áll: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58, 6–7) – idézte a Biblia szavait.

A lelkipásztor kitért arra is, hogy Magyarországon több mint ezerháromszáz szegregátum található, és háromszázötvenezer ember él kirekesztettségben. A magyar népesség tizennégy százaléka jövedelmi szegénységben él, a lakosság ötöde pedig nélkülöz valamilyen szolgáltatást vagy élelmiszert. Hozzáfűzte: a végső kirekesztettség azt is jelenti, hogy a többségi társadalom elzárja a kapcsolatot a legkisebbekkel. – Így viszont elveszítünk embereket, és a mi veszteségünk, ha nem tudnak méltó életet élni. Jézus azt mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan!” Nem néhányan, hanem mindenki! Az evangéliumi meghívásunk arról is szól, hogy lépjünk oda ezekhez az emberekhez és testvéreinkként fogadjuk el őket – hívta fel a figyelmet. A lelkipásztor megjegyezte, hogy azóta ezeket a tiranai nyomortelepeket ledózerolták, lakóikat máshová költöztették, de azt tervezi, hogy újra ellátogat közéjük.