Elhívott, elkötelezett

Az életet melyik drámához hasonlítaná, és mi a szerepe ebben a műben?

Az ember tragédiájához. És én lennék Ádám, az ember. Színészként persze nyilván sokkal nagyobb feladat lenne az ördögöt, Lucifert játszani.

Sokunkban a színészethez szabadosabb életforma képzete társul. Hogyan tudja megtért emberként összeegyeztetni a hitét a hivatásával?

Szerintem csak a világi emberek gondolják azt, hogy színészként nehezebb, mint bármilyen más szakmában. Ha az egészségügyben dolgoznék orvosként, vagy az építőiparban ácsként, netán tudományos kutatásokat folytatnék, az legalább olyan emberpróbáló volna a maga nehézségeivel és könnyebbségeivel együtt. Azt gondolom, az ember bármely szakmába kerüljön, ha Jézussal együtt dobog a szíve, akkor Márk evangéliumából kiindulva kötelessége az evangéliumot szertevinni a világban. Én a kultúra területén lettem szakember, és ide szól az elhívásom, ezzel Isten azt a pecsétet tette a szívemre, hogy akkor nekem „kultúrevangelizálnom” kell, azaz az emelkedett kultúra által kell az evangéliumot minden emberhez elvinnem. És ezt mindannyian ugyanúgy, Istenbe kapaszkodva tehetjük, mert: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)

Milyen sajátos próbatételekkel szembesül a színészi szakmából fakadóan?

A feleségem kevésbé nézte jó szemmel, hogy a színpadon szerelmes jeleneteket alakítok, teszem azt: valakivel csókolóznom kell. Már házasként hoztam azt a tudatos döntést, hogy ilyen szerepeket igyekszem nem vállalni. Továbbá a művészeti szakmán belül sokszor a premierbulikban vagy hasonló rendezvényeken „vesz észre” a rendező, a szereplőválogató. Ezeket az alkalmakat kihúztam az életemből, nem szeretném többé már. Nehéz nem ott lenni, de utólag mindig igazolódik: sokkal jobb, hogy hazajöttem, és inkább meséltem a gyerekeknek. Másrészt Székely Gábor mesterem a színművészetin azt tanította, az a nagyobb megpróbáltatás, az a mesterség kulcsa, hogyan „vesszük le” a szerepeket, mint egy kabátot, és hagyjuk az öltözőben. Én sokkal inkább azt tartom nehézségnek, hogyan maradjak meg önmagam, hogyan ne vigyem haza a munkát, hogyan ne legyek a civil életben az egyik vagy a másik szerep, amelyet éppen alakítok, azaz tudjak Soma maradni.

Amikor lejön a rivaldafényből, hogyan tudja jól érezni magát egyszerű gyülekezeti tagok között?

Szemüveget cserélek, és próbálok jézusi szívvel és szemmel törekedni arra, hogy mindennemű sztárallűrt levetve tekintsek rájuk, és bármilyen felsőbbrendű érzést kiirtsak írmagostul magamból, inkább első legyek a szolgálatban. Mindenféle ítélet nélkül.

Nemcsak a saját karrierjével törődik: számos kortárs keresztyén művészeti kezdeményezésben is részt vesz.

Isten olyan területeken használ, ahol az erőforrásaimat és az ajándékaimat, amelyeket tőle kaptam, a lehető legnagyobb buzgalommal tudom visszaadni az ő dicsőségére, és az embereknek, hogy megismerjék az ő hatalmasságát és nagyságát – én ennek örülök. Ma már nem kérdés, hogy ha megkeresnek egy-egy keresztyén művészeti szolgálattal, ha az időm is engedi, megteszem. Azt látom, hogy minél többet szolgálom Istent, annál szabadabb vagyok a vele együtt létben.

A Jézus és tanítványai életéről készült sorozat, A kiválasztottak szinkronizálásában is részt vesz. A kapott szerepe hogyan viszonyul a lelki alkatához? Mi ragadja meg a leginkább ebben az alkotásban?

Jakabot alakítom, ő idősebb karakter a tanítványok között. Nem feltétlen volt személyiségbeli egyezés kettőnk között, a rendező ehhez a karakterhez képzelte el legjobban a hangomat, annak tónusát. Nagyon szeretem ezt a feladatot, angolul láttam a sorozatot. Tetszik a közvetlensége, és hogy a tanítványok szemszögéből közelít, ők hétköznapi emberek, köztünk élő „szomszéd gyerekek”. Szeretem, ahogy nevetnek benne, mókáznak, ugratják egymást, tényleg olyan, mintha most, a XXI. században találkoznánk ezekkel a fiatal srácokkal, közülünk valók.

Isten miként szól önhöz?

A csöndekben, merthogy a csöndből lett valami, a semmiből alkotott az Úr. Szeretem a csöndeket, valamikor ezekben olyan szépen, olyan lelkiismeretihúr-hangon szól hozzám Isten. Illetve sokszor képekben. És érdekes, ha nincs is hang, képet érzékelek illatokkal, amikor Isten valamit akar sugallni. Valahogy így tudom ezt leírni, a megfoghatatlant és a leírhatatlant.

Isten kegyelme, hogy a feleségével egyszerre térhettek meg. Hogyan társai egymásnak ma is a hitben?

Kéz a kézben, az Úrba kapaszkodva és együtt szolgálva, egy gyülekezetbe járva – át- meg átszövi az életünket sok területen. Például most indítjuk a 4M Magyarország által az Apa-lánya programot.

Közel áll önhöz fizikai és lelki határainak a feszegetése? Hogyan segít ez abban, hogy szilárd és elkötelezett maradjon az elkezdett szolgálataiban?

A 4M Magyarország Alapítvány ernyőszervezet, különböző programokkal. Minden országban az XCC-vel indul, amely a férfiak helyreállását tűzi a zászlójára. Abszolút erőforrás, illetve önmagában ez is szolgálat. Tetszik benne az ökumenikus jelleg, a férfierőnek az olyasfajta demonstrálása, miszerint a férfi olyan fejszéhez hasonlít, amellyel fát hasogatni is lehet, de ha jól használjuk, kellőképpen élesen, akkor akár almát is hámozhatunk vele. Ez segít a prioritásokat jól kezelni, felkérésekre, más egyébre nemet mondani, valamint családon, párkapcsolaton belül és a munkámban is őrizni a jó irányt. Az Arise a nőknek szól, és van már apa-fia program is harmadik éve, idén pedig indul az apa-lánya, amelynek én vagyok a magyarországi vezetője.

Több fronton is harcol a Sátánnal a pornófüggőség, valamint az emberkereskedelem ellen. Teszi ezt többgyermekes édesapaként a fiatalokért. Milyen távolabbi cél vezérli ebben?

Nem tudom, mennyire reprezentatív a felmérés, de állítólag tíz férfiből kilenc pornófüggő. Ez tabutéma, nem beszélnek a férfiak arról, hogyan ejtette rabul őket a pornó az internet által, ami beteg kapcsolatokhoz vezethet, és mérgezi a társadalmat. A szexuális célú emberkereskedelem áldozataira – akik kiszolgáltatottak – a társadalom könnyen ítélkezőleg, hibáztatva tekint. Ez helytelen. Olyan szegmensei ezek a társadalomnak, amelyekről éppen a tabusítás miatt nem beszélünk, merthogy kínos, hiszen rengetegen érintettek benne. Megláttam, a közösségi gyógyulás szempontjából értelme van ezzel foglalkozni, hogy mind a lányok, mind a férfiak, akik kihasználják őket, megtudják: a bűneik meg vannak bocsátva. Ahogyan Jézus Mária Magdolnához is odafordult, hogy ne bűnözzön tovább. Ezek alapján krisztusi és evangéliumi e területen szolgálni. Magyarországon a Névtelen Utak Alapítvány működtet védett házat a szexuális kizsákmányolás és emberkereskedelem áldozatainak, és szervez helyreállító, a társadalomba visszaintegráló programot. Együtt dolgoznak a határőrséggel, a rendőrséggel, különböző egyházi ernyőszervezetekkel. Ennek rengeteg titkos része van, mert a harc kemény maffiával szemben zajlik, amelyet a Sátán működtet. E küzdelemben én is önkénteskedem, illetve próbálok valahogy a közkapcsolatok és a média területén segédkezni nekik.

Ha egy hegytetőről kiáltva az egész világot elérhetné egyetlen üzenettel, mit mondana?

Nem tudom, hogy kiáltanék-e. Csak szívbéli középhangon mondanám: Jézus él, és szeret téged!