„Előbb bárány, aztán pásztor”

„Úgy érzem magam, mint kevés vaj a túl nagy kenyéren.” Egyszerűen fáradt vagyok – ezzel A Gyűrűk Urából vett idézettel jellemezte az életét egy lelkipásztor a találkozóik egyikén, amelyek a könyv alapját képező amerikai kutatás fontos részét képezték. „Ez az életközeli, gyakorlati alkalmazást segítő kiadvány hétévnyi kutatást, teológiai, világi szakirodalmat, felnőtt tanulási elveket és biblikus teológiai szempontokat egyesít, hogy a lelkészeket, presbitereket, szolgálókat és gyülekezeti tagokat egészségesebb és gyümölcsözőbb szolgálathoz vezesse a gyülekezetekben” – fogalmaz Tasha D. Chapman, a könyv egyik szerzője a magyar kiadásban.

A közelmúltban több kutatás is kimutatta, hogy a lelkészek és a gyülekezeti szolgálatok vezetői hajlamosak a kiégéstől szenvedni. Mikola Borbála szakmai lektor szerint a kötet eddig nem látott léptékű és mélységű életmódkutatás alapján készült, amely nem kérdőívek adataiból, hanem több száz órányi személyes és kiscsoportos beszélgetésből állt össze, ahol a lelkészek a házastársukkal együtt voltak jelen és őszintén beszélgettek az életük és szolgálatuk nehézségeiről. A kutatócsapat elemezte a felvételeket abban a reményben, hogy megtudja, mi az, ami a lelkipásztorokat megtartja a szolgálatukban.

A lelkésztalálkozók öt témaköre a lelki formálódás, az öngondoskodás, az érzelmi és kulturális intelligencia, a házasság és a család, valamint a vezetés és igazgatás voltak. A kiadvány egyik sajátossága, hogy sok idézet olvasható benne lelkészektől, őszinte vallomások az érzéseikről, amelyeket az adott téma ébresztett bennük. A fejezetek végén felteszik azokat a kérdéseket, amelyek őszinte válaszadásra ösztönözik az olvasót.

Mikola Borbála a kutatás egyik meglepő eredményének mondta, hogy a lelkészeknek más hivatásokkal nem összehasonlítható próbatételekkel kell szembenézniük. Szolgálatuk rendkívül komplex, megterhelő és kihívásokkal teli, ezért fokozottan kitettek a kiégés veszélyének és a túlterheltségnek. Hozzáfűzte: nincs határa az elvégzendő feladatoknak. A lelkipásztori szolgálat szerteágazó, érteni kell az épületfenntartáshoz, a pályázatíráshoz, az adminisztrációhoz, de közben rugalmasságot is igényel. Mindegyik korosztály nyelvét beszélnie kell, nem ritka, hogy egy nap alatt temetés és esküvő is szerepel a szolgálati teendők között, vagyis érzelmileg is sokrétű életpálya.

Hogyan lehet hasznos egy Magyarországon szolgáló lelkipásztornak, gyülekezeti vezetőnek egy amerikai környezetben készült kutatás? – tesszük fel a kérdést. Mikola Borbála kifejtette: amikor az idézeteket olvasta, olyan érzése volt, mintha róla szólnának a vallomások. A könyv célja, hogy ízelítőt adjon a különböző megélésekből és gyakorlatokból, továbbá felvillantson megoldásokat, szintén tapasztalatokra építve.

A lelkipásztor kiemelte: a Gyökössy Intézet szervezte lelkésztovábbképzéseken alkalmaztak már feladatokat a könyvből. – Az egyik, amikor a Biblia alapján megfigyeljük azt, hogy Jézus hogyan sáfárkodott az emberségével. Például felismerhetjük azt, hogy nem önzés, ha elmegyek aludni, vagy kiveszem a szabadnapot, és ha a gyülekezet ezt nem jó szemmel nézi, akkor megpróbálom őket megtanítani rá, hogy ez az emberi mivoltunkhoz hozzátartozik. Számomra felszabadító volt az idézet: „Az egyház a tiéd, Uram, én elfáradtam, megyek aludni” – idézte fel az egyetemi lelkész. Kiemelt egy másik mondatot is a könyvből: „előbb bárány, aztán pásztor”. Úgy fogalmazott: amikor arról gondolkodhatunk, hogy ki vagyok én, az olyan, mint amikor a rendszert frissítjük. Ráébredhetek, hogy elsődlegesen Isten munkájára vállalkozom, az ő gyülekezetét szolgálom, ő a pásztor, én a munkatársa vagyok. Ennek felismerése felszabadító érzés, talán könnyebbé válik a teher viselése is – fűzte hozzá.

Nem volt még ilyen léptékű és mélységű kutatás, amely kimondottan azt a célt szolgálta, hogy segítsék a lelkészi hivatás megélését. Mikola Borbála beszédesnek mondta, hogy a kutatásra átszámítva 800 millió forintot költöttek. Hozzátetette: a könyv több szempontból is szokatlan. A magas szintű szakmai, kutatói tartalom ötvöződik a gyakorlatias szemlélettel. Nem egy elméleti, teológiai kiadvány ez a lelkipásztori szolgálatról, hanem életszerű, valódi, a gyülekezetek és a lelkészek hosszú távú és hathatós szolgálatát tartja szem előtt. Feltárja, hogy a lelkipásztorok milyen konkrét dolgokat tehetnek magukért, hogy meg tudjanak maradni a szolgálatban és egy kiteljesedő élet felé haladjanak.

Szintén a könyv előnyének mondta Mikola Borbála, hogy a szerzők az összeállításnál pedagógiai szempontokat is figyelembe vettek. A formátum ugyanis a mélyreható tanulást is elősegíti felnőttek számára. A reflexió talán nem annyira megszokott itthon, pedig a lelki formálódás útja, hogy a saját tapasztalataink, érzéseink, meggyőződéseink alapján végiggondoljuk életünk történéseit.

Mikola Borbála megemlítette, hogy a könyv egyik szerzője, Tasha D. Chapman 2014 óta tart a reziliencia témájában lelkészeknek szóló képzéseket Magyarországon, amelyhez ő is csatlakozott. A reziliencia szó a rugalmasságra utal, vagyis hogy a lelkipásztori szolgálat egyedülállóan nehéz kihívásai közepette hogyan lehetünk képesek egy életen át kiégés nélkül szolgálni. A reziliencia kulcsa, hogy a lelkész megemlékezzen arról: ő maga is először bárány, és csak utána pásztor.

Mikola Borbála hiánypótlónak tartja a könyvet, ezt mutatja az is, hogy nagy az érdeklődés a kiadvány iránt. A kutatócsapat frissítette az elmúlt két évben a felmérések eredményeit, sőt utánkövetés is zajlik a lelkipásztorok körében. Az egyetemi lelkész szerint a könyv és a benne felmerülő témák és kérdések gyülekezeti alkalmakon is hasznos olvasmányok lehetnek, hiszen az öngondoskodáshoz az is hozzátartozik, hogy segítséget kaphatnak a gyülekezetek felismerni: a lelkipásztor több, mint pusztán az elhívása és a betöltött szerepe, ő is véges emberi lény.