– Most már imádkoznunk kéne – vetették fel a fiatalkorú növendékek, nehogy közös ima nélkül érjen véget a hitéleti alkalom egy budapesti javítóintézetben. A heti rendszerességű találkozásokon a teremtésről, bűnről vagy éppen a megtérésről is beszélgetnek lelkipásztorukkal a Biblia alapján. A fiatalok hitéleti alkalmán jártunk, ahol őszintén megoszthatják egymással nehézségeiket.
A szerdánkénti hitéleti alkalmat Némedi Gusztáv református lelkipásztor tartja a 13 és 18 év közötti fiúknak. Nemrég a Tízparancsolatot kezdték tanulmányozni a nyolc fiatalemberből álló csoporttal. Ottjártamkor éppen a bálványimádásról szóló részt (2Móz 20,4) olvasták és beszélték meg a jelentését, de még számos más témáról szó esett. – A fiatalok többségének korábban nem volt kapcsolata egyik felekezettel és Istennel sem. Ezért biztatom őket arra, hogy rendszeresen olvassák a Bibliát. Az a legfontosabb, hogy ismerkedjenek Isten Igéjével, és ne essenek kétségbe, ha nem értik egyből a leírtakat, mert a rendszeres olvasással Isten meg fogja nyitni előttük az üzenetet. Ez az alap, hogy kialakuljon az Isten és Jézus Krisztus iránti bizalom – mondta el a lelkipásztor.
Alkalmam nyílt beszélgetni a Budapesti Javítóintézet egyik növendékével, Noéval – biztonsági okokból nem az igazi nevét írjuk le –, aki felidézte: gyermekkorában járt családjával gyülekezeti alkalmakra, de a magvetőről szóló példázatra utalva úgy érezte, hogy nem maradt meg benne Krisztus tanítása. A fiatalember ötödik hónapja van az intézetben verekedés miatt. – Ahogy a Biblia is leírja, az Isten figyelmeztetett, jeleket küldött, de nem figyeltem rájuk. Most úgy élem meg a bezárást, hogy amennyit kell, azt leülöm, mert bűnöztem. Fizetnem kell a tetteimért – fejtette ki a fiú, aki a büntetése idején szeretne változtatni, hogy az Ige termékeny talajra hulljon. Úgy akar élni, ahogyan azt az Úr kívánja.
Noé tisztában volt vele, hogy rosszat tett, ami miatt bekerült a javítóintézetbe, de ez akkor nem érdekelte. Elmondta, hogy már egészen fiatal korában belekeveredett verekedésekbe és rendszeres droghasználó volt. Úgy érezte, csak akkor tud önmaga lenni, amikor a szer hatása alatt van, azt hitte, az az igazi énje. A kábítószer megváltoztatta a gondolkodását. Akkor kezdett kitisztulni testileg és lelkileg is, amikor bekerült a javítóintézetbe. Hozzáfűzte: elvonókúra is számára a bezártság. Amióta nem a kábítószer hatása alatt él, rálát a sok hibára, amiket elkövetett, és hogy azok mennyire feleslegesek voltak.
A bizalomra épülő támasz
Némedi Gusztáv szerint a letartóztatott fiataloknak is szükségük van arra, hogy megismerjék Isten megmentő szeretetét, és hogy nincs olyan állapot, amit az Úr ne tudna alakítani és megújítani. Igyekszik megerősíteni bennük azt a kegyelmet, hogy Isten eljön hozzájuk a börtönbe, és ha nyitott szívvel állnak elé, megszólítja őket. A lelkipásztor kiemelte, hogy a hitéleti alkalom nem hittanóra, hanem inkább gyógyítás, hogy kialakuljon az Istenbe vetett bizalmuk, ami támaszt és kapaszkodót jelenthet nekik.
A bizalom kiépítése viszont nem könnyű. Eleinte nehezen nyíltak meg a fiúk, mert sokan komoly csalódáson mennek át, ezért óvatosan próbálja nyitogatni a lelküket és a szívüket. A javítóintézetben is gyakori, hogy bizalmatlanok egymással. Tartanak attól, hogy egyikük visszamond valamit róluk, amit bizalmasan megosztanak, és ezzel árthat nekik. A lelkész úgy fogalmazott: a bizalmatlanság nemcsak azt jelenti, hogy a fiúk bezárkóznak magukba, hanem azt a hiányt is magában rejti, hogy jó lenne valakiben megkapaszkodniuk. A hitéleti alkalmakon megélhetik, hogy bizalommal fordulhatnak Istenhez, ami segítheti őket abban, hogy megnyíljanak és túllépjenek a csalódásokból és félelemből épített gátakon.
„Tudja fejből?”
Ezt kérdezte elismerő tekintettel az egyik csoporttag a lelkipásztortól, amikor az éppen hangosan olvasó fiatal elakadt a szövegben és segített neki folytatni az igeszakaszt. A hitéleti alkalmakra mindig viszik magukkal a Bibliájukat a fiatalok. Némedi Gusztáv úgy látja: büszkék arra, hogy van náluk Szentírás. – Ők kérték, hogy hozzak. Az első alkalmon igés kártyákat vittem magammal, ezekből választhattak, ezt követően alakult ki a vágy, hogy szeretnék a teljes Bibliát is olvasgatni. A lelkipásztor úgy tapasztalja, hogy van, aki rendszeresen, van, aki ritkábban forgatja a Bibliát, de ott van a kezükben. Foglalkoztatja őket a teremtés, a megváltás, a bűn, annak következményei, illetve hogy miként munkálkodik a sátán. Beszélgetnek arról is, hogyan oldjanak meg konfliktusokat az intézetben. Némedi Gusztáv szerint a fiatalok számára fontos, hogy a csalódások után fel tudjanak nézni valakire. A Guszti bának is szólított lelkész úgy érzi, hogy kellő tisztelettel elfogadják a hitéleti alkalmakra járó fiatalok. Szeretné, ha ez a tisztelet nyitott ajtó lenne az evangélium felé, és megéreznék azt, hogy miért van szükségük az Istenbe vetett hitre.
Fontos missziónak nevezte Némedi Gusztáv azt is, hogy a fiatalok kikerülésük után is folytassák a bennük kialakult hitéletet. E téren még sok tennivaló van, hogy a szabadulást követően ne távolodjanak el Istentől, amelyben a hozzátartozóknak és a befogadó közösségeknek is nagy szerepük lehet. Egy nemrég rendezett börtönmissziós konferencián is felmerült a kérdés, hogy az egyházak és a különböző szolgálatok milyen jó gyakorlatokat tudnak alkalmazni ennek erősítésére. Kiemelte azt is: próbálja biztatni a fiúkat, hogy szabadulásuk után is folytassák a bibliaolvasást és járjanak gyülekezetbe, hogy közösségben is megéljék a hitüket. Ez azért nem könnyű, mert sokan a szabadulásuk után visszavágynak a korábbi életükbe, ott szeretnék folytatni, ahol abbahagyták. A lelkész viszont tapasztalja azt is, hogy akik a hitéleti csoportba és a csendes szoba nevű szintén egyházi alkalomra járnak, érzik Isten üzenetét és annak a fontosságát, hogy kint is ezt az utat járják.
A formálódás mint cél
Noé tartja családjával a kapcsolatot. Édesanyja látogatja, és rendszeresen ír neki. Megosztotta vele azt is, hogy foglalkozik a Bibliával, részt vesz a hitéleti alkalmakon. A fiatal úgy tapasztalja, hogy édesanyja is kezd hinni Istenben és imádkozik érte, hogy a fia minél hamarabb hazamehessen. A céljairól és a vágyairól elmondta: számára mindig is fontos volt, hogy megtanuljon egy szakmát, amiből eltarthatja a családját. – Korábban dolgoztam az építőiparban, szeretem látni a folyamatot, ahogyan felépül valami. Ez azt mutatja, hogy ér valamit a munkám. Az építőiparon belül a festő-mázoló szakma tetszik a legjobban, mert kreativitás kell hozzá – mesélte mosolyogva.
Némedi Gusztáv úgy látja, hogy a csoport tagjaiban munkálkodik az Ige. Megtanultak a családtagjaikért is imádkozni. Kezdik megérteni, hogy nem feltétlenül saját maguk a legfontosabbak. – Örülök, hogy nem csak a mihamarabbi szabadulásért imádkoznak. Megérlelődött bennük az a gondolat is, hogy addig legyenek az intézetben, amíg Isten szükségesnek látja és elvégezhesse a munkát bennük. A fiatalok maguknak általában erőt és nyugalmat kérnek, hogy a mindennapokban ne vesszenek el – mondta el a lelkipásztor.
Első alkalommal szervezett börtönmissziós konferenciát a Dorkász Szolgálat Alapítvány szeptember közepén. Az esemény célja a tapasztalatcsere mellett az volt, hogy a börtönben szolgálókkal, lelkészekkel és intézményvezetőkkel őszintén beszélhessenek a szolgálatukról és partnerként menjenek tovább. A konferencia jó kiindulási pontnak bizonyult, ahol új kapcsolatok létesültek, inspirálták, bátorították egymást. További cél az évenkénti találkozás megszervezése, amelyen áttekinthetik, hogy hol tartanak és miben tudnak egymás és a letartóztatott fiatalok segítségére lenni.