Házasságuk biztos alapját az Úrba vetett hit táplálja. A roma származású Bandor Aladár és Lipcsei Anikó ugyan csak négy éve házasok, de – rácáfolva fiatal korukra – meglepő érettséggel és tudással beszéltek a házasság fontosságáról, a kapcsolatukról és arról, hogy az övékét mi működteti. Első gyermekük a napokban jön világra.
Hogy kezdődött a kapcsolatuk?
Bandor Aladár: Először 2015-ben találkoztunk a káposztásmegyeri cigánymissziós konferencián, ott ismertük meg egymást. Akkor úgy döntöttünk, hogy nem lesz közöttünk több. A Jóisten viszont máshogy akarta: hat évvel később, 2021-ben mégis belevágtunk.
Időközben azért tartották a kapcsolatot?
Lipcsei Anikó: Édesanyám Aliék gyülekezetéhez tartozott, így rajta keresztül valahogyan mindig tudtunk egymásról. Én akkor még nem jártam gyülekezetbe.
Bandor Aladár: Valamilyen módon mindig kapcsolatban voltunk egymással. Anikó miatt 2021 májusban följöttem Budapestre, még jobban megismertük egymást, egymásba szerettünk, 2021 szeptemberében pedig összeházasodtunk.
Lipcsei Anikó: Isten megerősített minket. Olyan jeleket adott nekünk, amitől megbizonyosodtunk, hogy egymással van dolgunk. Például azt, hogy Ali feljött Budapestre, és pont ott kapott munkát, ahol én laktam, a lakásommal szemben.
Bandor Aladár: Igen, de imádkoztunk az Úrhoz, hogy összepasszoljunk. Fontos volt, hogy mind a kettőnknek a hit alap az életében.
Lipcsei Anikó: Minket szó szerint Isten hozott össze, és meg tudjuk megbecsülni a kapcsolatot, hogy milyen az, amikor az Úr van a középpontban.
A hit mellett mi működteti még a kapcsolatot?
Bandor Aladár: Kell közös vonás a gondolkodásban, mentalitásban, az élethez való viszonyulásban, érdeklődésben. Mi mindketten művészlelkek vagyunk, és nyugodt természetű emberek. Attól töltődünk fel, ha például kimegyünk sétálni egy parkba.
Akkor a vita messze áll önöktől?
Lipcsei Anikó: Szoktunk vitázni, de hát vita mindenhol van.
Bandor Aladár: Voltak már veszekedéseink, de ez sosem jut el egy kritikus szintre.
Lipcsei Anikó: Tudni kell időben hallgatni, én ezt tanultam meg. Mind a ketten hoztunk magunkkal valamit ebbe a házasságba. Azért is kell az Úr segítsége, hogy tudjuk egymás rossz tulajdonságait is elfogadni. Sokszor lejátszódott egy-egy vita után a fejünkben, hogy különválunk. De a házasságban nem lehet olyat tenni, hogy fogom magam és lelépek – engem valami mindig visszahúz. Érzem azt, hogy itt vagyok jó helyen. A házasságban sok öröm van, csak sokszor nem is vesszük észre.
Bandor Aladár: Amikor minden jó az ember körül, akkor könnyű szeretni egymást. Akkor mutatkozik meg igazán a szeretet, amikor a rossz dolgok történnek. Én stratégiát építettem fel a házasság rossz időszakaira. Ha összeveszünk, nem vonom kérdőre. Olyat teszek, ami a racionális gondolkodásmódomnak ellentmond: minden szó nélkül odamegyek, és megölelem Anikót.
Lipcsei Anikó: Sok idő kellett ehhez, mire ezt megtanultuk. Volt, hogy hetekig elmentünk egymás mellett, és el is távolodunk egymástól. Veszekedések után lezajlott bennünk, hogy inkább különválunk. Volt olyan, hogy Isten a bíróságra hozott minket vissza, mert el akartunk válni. A házasságról sokan csak a jót mesélik, pedig nem egyszerű dolog. Most már megpróbáljuk a problémát minél hamarabb megbeszélni. A vita után először le kell csendesedni, így más lehiggadva bocsánatot kérni. A legnagyobb dolog az, hogy nem akartuk veszni hagyni a házasságunkat. Mindketten harcolni akartunk érte, mert eddig én mindent feladtam az egész életemben.
Bandor Aladár: A szeretet nem áll meg ott, hogy nekem mi a jó, nem áll meg az önzőséggel.
Fontos az ego lecsendesítése?
Lipcsei Anikó: Igen, egyértelműen.
Bandor Aladár: Szerintem csak akkor tud az ember igazán önzetlenül szeretni, ha megpróbál minden nap tenni a másikért, olyat, ami a másiknak fontos. Isten látja a lelkünkben az alázatot, a törekvést. Enélkül nem lehet semmit elérni.
Melyek azok a tulajdonságok, amelyek igazán megfogták a másikban?
Lipcsei Anikó: Aladár nagyon okos, vicces, rendes. Első perctől kezdve segít nekem a házi munkában. Nekem ez feltűnő volt, mert ilyet korábban nem tapasztaltam. Istennek sokszor hálát adok, hogy ilyen férjet kaptam.
Bandor Aladár: Anikó céltudatos, vicces és gondoskodó. Én viszont talán mániás tisztaságszerető is vagyok. Ezt valószínűleg a szüleimtől tanultam.
Mit hoztak magukkal a szüleitektől? Mi az, amit esetleg máshogy tennének?
Bandor Aladár: Anyukám hajnalban a fürdőben kis lámpával olvasott, hogy senkit ne zavarjon az alvásban, úgy végezte a házi munkát, hogy mi nem ébredtünk fel. A vasárnapi ebéd szent volt nálunk. Általában arra ébredtünk, hogy reggel fél nyolcra már készen volt a húsleves és a töltött káposzta is. Édesapám gyerekkoromban azt mondta, hogy van neked két kezed, két lábad, így soha nem várd el azt, hogy a feleséged kiszolgáljon, mert nem köteles. Én ezt mélyen magamévá is tettem. Azt is mindig hangsúlyozta, hogy tiszteljem a feleségemet. Apukám nagyon olvasott, őszinte jóember. Tőle tanultam azt is, hogyan kell higgadtan viselkedni a házasságban: kellő határozottsággal, de higgadtsággal és jó szívvel, jó lélekkel. Még egy idézet tőle: nem attól lesz valaki férfi, mert leuralja a feleségét. Vallom én is, hogy egy férfi nem attól lesz férfi, hogy fizikailag nagyobb ereje van, mint egy nőnek, vagy mert mélyebb a hangja. Szerintem egy férfi akkor lesz férfi, ahogy az Úr is mondja: akkor nősz fel, amikor megtanulsz igazán szeretni.
Anikó, ön mit tanult a szüleitől?
Előttem nem volt ilyen minta. Nekem erős anyaképem van, mert édesanyám egyedül nevelt fel engem. Három műszakban dolgozott, hogy el tudja tartani a családot. Édesapám ugyanis hatodikos koromban elhagyott minket, azóta nem láttam. Céltudatosságot, határozottságot kaptam édesanyámtól. Már kiskoromtól kezdve nevelt az önállóságra, hogy egyedül is meg tudjam állni a helyemet, de a házasságom egy teljesen új élethelyzetet adott. Isten megmutatta, hogy nem kell már tepernem, és mint nő foglaljam el a helyemet a házasságban – nekem ez kihívás volt. Emellett volt jó pár dolog, amit előre elgondoltam, hogy nem így nevelem a gyermekemet, de egyre többször veszem észre, hogy mégiscsak előjön, amit anyától láttam.
Önök szerint mitől lesz egy házasság élethosszig tartó?
Bandor Aladár: Mi még nagyon fiatalok vagyunk, és csak négy éve házasok. Azt gondolom, az önzetlenség, az érdeklődés, a gondoskodás és a szeretet igazán hosszú ideig össze tud tartani egy kapcsolatot, egy házasságot. Vegyük például azt, hogy nekünk már most van egy kis családi programunk. Minden este bekenem Anikó hasát, és így kapcsolatba kerülhetek a kislányommal is.
Lipcsei Anikó: Az úgynevezett rózsaszín köd eloszlásával sokan azonnal váltanak, mert újra ezt szeretnék érezni. Az Istentől való házasságban az erős krisztusi szeretet van meg. Én ezt érzem, és tudom, hogy jó helyen vagyok a házasságban.
Mit tanácsolnak azoknak, akik házasodni szeretnének?
Bandor Aladár: Az Urat keressék, mert Isten nélkül nem fog működni a házasság. Legyenek kitartóak. Ez olyan jól szokott menni a karrier építésben, a hobbiban, de a házasságok mégis olyan hamar véget érnek. A kommunikáció is nagyon fontos. Beszéljék meg, ha van probléma. Sokszor csak a szőnyeg alá söpörjük, de az onnan magától nem fog eltűnni.
Lipcsei Anikó: Tartsanak ki. Ha mi nem tartottunk volna ki, akkor nem várnánk most kisbabát. Ne várjanak el semmit, akkor is szeressék a másikat. És ne felejtsék, először az Urat kell keresni. Az évek múlásával kiismerjük a másik tulajdonságait. A mai világban pedig már minden tálcán kínálkozik előttünk, nem kell semmiért megharcolnunk. Sokan nem harcolnak, mert úgy gondolják, hogy ha nem megy, akkor mennek máshoz. Egy házasság akkor lesz boldog, ha mindig arra törekszem, hogy a másiknak jó legyen.
Hogy tervezik az életüket a kisbaba érkezésével?
Lipcsei Anikó: Egyetemre járok, hamarosan végzek. A kisbaba március másodikára van kiírva. A tanulás így nehéz lesz, de nem akarom feladni, mert azelőtt mindent feladtam, és hiszem, hogy van célja az Úrnak. Hiszem azt, hogy nekem a cigánysággal lesz feladatom. A szőlőmunkától az egyetemig jutottam. Nekem már ez megérte.
A szerző a Református Szeretetszolgálat kommunikációs munkatársa.