Nehezebben élik-e meg a férfiak a bezártságot? Mit tehet, aki egyedül van? Érezheti-e magányosnak magát egy hívő ember? Jobb-e a biztos rossz a bizonytalanságnál? Bagdy Emőke azt mondja: ez a vírus figyelmeztetés, hogy felemelkedjünk a hitetlenségből, és megtaláljuk azt a hitben biztos életet, amely megtartó és előremutató. A szakpszichológus professzorral a karanténba zárt mindennapokról beszélgettünk.
Tornával, lelki elmélyüléssel és imával indulnak Bagdy Emőke reggeljei. Régóta szoros napirend szerint él, amely ezekben a hetekben sem változott. Habár most otthon tölti napjait, és a folyamatosan teltházas előadásait is halasztani kellett, tennivalókból nem lett kevesebb. – Az ember valami végre született. Amikor az Úristen útjára bocsátott minket, feladatokat is kaptunk, amelyekben folyamatosan meg kell méretnünk – kezdi Bagdy Emőke, amikor arról kérdezzük, hogyan változtak meg mindennapjai.
Online terápiák, szupervíziók, interjúk, házi felvételek, ezekben a hetekben talán minden eddiginél több lelki segítségre van szükség, a pszichoterapeuta is rengeteg megkeresést kap. – Számomra fontos, hogy minden napommal el tudjak számolni, mi hasznosat adtam magamból mások örömére, hiszen az élet maga is ajándék – mondja a szakpszichológus. Hozzáteszi: oda kell állni a nehézségek elé is, ahol megméretik az, hogy fel tudunk-e jutni azokra a magaslatokra, amelyeket az Ige tanít. Ebben a szemléletben pedig teljesen természetes, hogy ha probléma van, akkor segíteni kell.
Két lábon
– Az ember két lábon áll az életben, az egyik a munka, a másik a magánélet – mondja Bagdy Emőke. A szakember hangsúlyozza: az alkalmazkodást a krízishez most mindenki egyénileg, saját magán tapasztalja meg, azonban fontos látni, hogy a férfiak számára nehezebb lehet a változás. Ők genetikailag, hormonálisan, idegrendszerileg olyan adottságokkal jönnek világra, amelyek szempontjából nagyon fontos az a teremtő aktivitás, amelyet a munkában találhatnak meg. A férfi teremtett jellegzetessége, hogy elsősorban teljesítsen, alkosson, gyarapítson, gondoskodjon a családjáról. A családi belvilág a nő, a feleség alkotóterepe. Most azonban, amikor sokan elvesztették a munkájukat, nem tudják ezt megélni, de a home office-ban dolgozóknak is nehéz az új helyzet, ez pedig döntően meghatározza a lelkiállapotukat. A pszichológus hozzáteszi: a másik láb, a család egy férfi számára oltalom, biztonság, szeretet, amely a feszültségeiket csökkentő funkcióval bír. Az összezártság „lombikeffektusában” most felerősödnek az indulatok, frusztráltak vagyunk, és ilyenkor könnyen felgyűlik az indulhatnék, vagyis az indulat, és gyorsan olyan dühös állapotba kerülhetünk, amelylyel lemegyünk a saját színvonalunk alá. Ezért nagyon fontos, hogy közösen keressük az egymásra hangoló, együttműködő utakat.
A másikra irányított figyelemmel próbáljuk meg valóban úgy érteni őt, hogy abban, amit mond, az érzelmi üzeneteket is meghalljuk. Ne engedjük a félreértéseket, inkább kérdezzünk újra! Ehhez kell az életfegyelem, mert ha valaki indulatos, akkor könnyen félremagyaráz, transzformál. Próbáljunk nem azzal törődni, hogy mi hogyan érezzük magunkat, hanem figyeljünk a másikra, és adjuk meg először neki azt, amire szüksége van!
Ha mi adunk, akkor a másik is e szerint fog reagálni, és egy idő után áthangolódik a kapcsolat. Ez a szelídítés az érzelmi kapcsolatok kezelésének a titka, ami különösen a nőknek erősségük. A férfi „agyalós”, bal agyféltekéje dominál, ezért hajlamos a rágódásra, de ha a nő körülveszi szelídítő szeretettel, akkor olyan pozitív lépések várhatók, amelyeket nem lehet kiparancsolni, csak kiszeretgetni. De a fordítottja is igaz, ha a férfi a nő kedvességére nem tud legalább egy lecsituló választ vagy egy szeretettel teli ölelést adni, akkor a helyzet megoldása „belülről” kevéssé várható. Ilyenkor érdemes visszavonulni, és a helyzetről lelki segítővel konzultálni. A jelen állapot azonban mindenképpen jó időszak arra, hogy újrarendezzük a kapcsolatunkat. Játsszuk el, hogy most találkozunk először, menjünk vissza a múltba, de csak a pozitív emlékeinkhez! Játsszunk el egy harmonikus családot! Kössük meg azt a szerződést, hogy nem megyünk bele egymás hergelésébe!
Egyedül a magány ellen
– A mi hitrendszerünk üzenete, hogy soha nem vagyunk magányosak – mutat rá Bagdy Emőke. – Aki olvassa az Igét, a bátorító tanításokat, aki tud hinni és bízni az Úristen hatalmában és Jézus állandó jelenlétében, az nem tud a magánytól szenvedni. De nem jó az embernek egyedül lenni, fontos, hogy legyenek szeretetkapcsolataink. Létszükség, hogy törődjünk másokkal és hogy érezzük, mi is fontosak vagyunk valaki számára. Victor E. Frankl osztrák pszichiátert idézi: aki magányos, az keresse meg sorstársait, kortársait, vegye fel velük a kapcsolatot! Aki egyedül érzi magát, annak az is segíthet, ha megkeresi azt, aki nála elesettebb, akinek ő tud vigaszt és segítséget nyújtani. – Az életben most a megméretés ideje van – teszi hozzá. Próbatétel, hogy miként tudunk olyan méltó emberi viselkedési szintre jutni, amely által saját nyomorúságunk fölé emelkedve másokon segítünk.
Ép testben ép lélek
Bagdy Emőke arról is beszél: egy társadalmi dinamikai folyamatnak az erősodrában vagyunk, amely olyan, mint a cunami. Az egyén tehetetlen, csak a saját kis terében tud cselekedni. Ebben az időszakban ezért különösen fontos a szeretetkapcsolatok megerősítése, mert az egész immunrendszer alárendelődik annak a felső parancsnak, hogy mi talpon akarunk maradni. Ha szorongunk, akkor a szerveink is szoronganak, ezért kell felülemelkednünk félelmeinken.
A biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság
– Nem látjuk a végét még ennek a helyzetnek, de érdemes imáinkat, reménységeinket az előretekintésre alapozni, hiszen mindennap előrébb vagyunk, hogy kiszabaduljunk ebből – mondja Bagdy Emőke. Hozzáteszi: a gondolkodásunk határozza meg azt, hogyan látjuk a világot. Az előretekintés reménysége pedig a lelki életnek az izomzata, amelyet mindennap táplálnunk kell. A társadalmi pánikhelyzet első szakaszán lassan már túlvagyunk, amikor a negatív stresszállapot, a kétségbeesés, az indulat, a feszültség, a szorongás hullámszerűen tör fel. Összevásárolunk mindent, kapkodunk. Ez most kezd elcsitulni, és jön a következő fázis, életbe lép a második stressztörvény, hogy a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ebben nagy szerepe van a központi, hiteles és pontos tájékoztatásnak, mert már tudjuk, mi a biztos rossz, és azt is tudjuk, hogy nagyon kell védeni magunkat és embertársainkat. Ez a szakasz hozza elő a mérsékelten megnyugvó állapotot, amikor a bizonytalanságok még viszsza-vissza tudnak vetni, de már lassul a pánik.
Ezután kialakul a konszolidációs fázis, amikor létrejöhet a kiegyenlítődés. Például mindenki, aki csak segítségül lehet ebben a helyzetben, szövetkezik, együttműködik. Ez nagy szó, mivel az együttműködés dinamikája már kezdett kiveszni a kapcsolatokból. Elidegenedett, eldologiasodott az életünk, mert elkapott bennünket az időhiány és a munka sodra. A munkára fordított idő, a pénz keresése szétszedi a családokat. Bagdy Emőke úgy fogalmaz: a szekularizáció letaszította Istent a trónjáról, és a pénz-mammon került a helyére. Ez lett központi érték, nem pedig az emberi élet szolgálata. A tudás mint hatalom, a tudomány mint termelőerő a profitszerzés szolgálatába került, környezet- és egészségkárosítóvá vált. Az élet robotizálódott. A pénz jólétet, gazdagságot ígért, de szétzilálta az emberi kapcsolatokat. A pszichológus felhívta a figyelmet: most kell eszmélni, hogy egyensúlyt teremtsünk, egymásra találjunk, ki tudjuk fejezni a szeretetünket. A szeretet a lélek spirituális dimenziójának fő hatóereje. Mert látjuk, hogy bármilyen tulajdona van az embernek, ezek mind elvesznek, és a földi élet is bármikor véget érhet. Ilyenkor válaszolni kell azokra a kérdésekre, hogy kiért élünk, miért élünk, kinek és miért fontos az életünk. Ebben a helyzetben pedig rájövünk arra, hogy milyen fontos megtartóerő az összetartozás és a szeretetkapcsolat. Ezt adja számunkra a családunk, és erre koncentráljunk erőket, mert belőle kaphatjuk az érzelmi utánpótlást, a megerősítést.
Felfelé tekinteni
– A szekularizációval, a hitéleti nevelésnek a megszűnésével valójában a lélek vertikális tengelye megsérült – mondja Bagdy Emőke, aki lelkészgyerekként maga is vallásos nevelést kapott. – Ezen a tengelyen helyezkedik el a lelki világunk, a lelkiismereti funkciók, a beépített tízparancsolat és mindaz, ami isteni eredetű. Az a belső erő, amely ha megszólal, akkor élsz vagy halsz, de teljesítened kell a parancsát – magyarázza, így képes leszel az élet szolgálatára. Most olyan korban élünk, hogy toleránsnak kell lennünk mindenkinek a nézeteivel kapcsolatban, de ezek között vannak olyan életellenes irányok, amelyek egyre inkább rombolják a vertikális tengely megépülését.
A szakpszichológus kiemeli: az identitásunk fejlődésében van egy olyan szakasz, amikor mindenre nemet mondunk, mert még nem tudjuk a felnőttkori énünk belső ideálját kialakítani. Ekkor tagadó fázisba kerülünk. Az isteni törvényekre nézve most ebben a lázadó tagadásban van a kultúra amikor például azt mondja, hogy nem kell a házasság, nem kell a család. Azt azonban nem mondja meg, mi van helyette, ami életképes. Ez a vírus figyelmeztetés, hogy felemelkedjünk a hitetlenségből, és megtaláljuk azt a hitben, etikai értékekben biztos életet, amely megtartó és előremutató. Bagdy Emőke azzal zárja:
nekünk, aktív hitéletet élőknek fontos feladatunk, hogy szeretettel legyünk mindenki iránt, hogy a bennünk lévő Isten és a szeretet erősödjön, mert így lassan megteremtődhet egy emberségesebb, emberhez méltóbb és élhetőbb világ. Ez életünk közös felelőssége.