A reggeli áhítatot egy bemutatkozós játék követte, ahol a szülők gyermekeiket mutatták be és fordítva, ami bizony nagy vidámságot okozott, „feloldódtak a feszültségek, megnyíltak a szívek és a lelkek" – ahogy Kovács Ferencné említi. Az ebédet követően a fogyatékkal élők számára kézműves foglalkozásokat tartottak, lehetett készíteni gyöngy- és filcékszereket, kisebb táskákat, míg sokan festéssel foglalatoskodtak. „Nagyon jól érezzük magunkat Budapesten, nagyon jó itt a közösség" – meséli Szedlacsek Éva, aki már nagyon várta a gyöngyfűzést, s végül lett is gyöngy fülbevalója, gyűrűje és karkötője.
Közben az emeleti teremben Korzenszky Klára pszichológus vezetésével a szülők beszélgettek a fogyatékos gyermekek neveléséről. „Valamennyien sérült gyermekek szülei vagyunk, hasonlóak a gondjaink, élményeink, mindennapjaink. Jó volt összejönni és beszélgetni, eszmecserét folytatni más szülőkkel, hogy ki, miként éli meg mindezt" – mondta Mészáros Ferencné. Hasonlóan érzett Kovács Ferencné is: „Ahányan vagyunk, annyiféle öröm és bánat vegyül a gyermeknevelésbe. Ugyanakkor valamennyiünket ugyanaz a kérdés foglalkoztatja: hogyan biztosítsuk gyermekeink számára a jövőt, mert az élet utánunk is folytatódik. Hasznos volt erről más szülők véleményét is megismerni." A hölgy emellett kiemelte, hogy sokat jelent számukra, hogy a Református Egyház ezeket a szociális gondokat felkarolta.
A kézműves foglalkozás után még egy gyors pizzázásra jutott idő, aztán mindenki elindult a Planetáriumba, ahol egy előadáson vettek részt, majd a bajaiak elindultak hazafelé. „Gyermekeinknek fontos, hogy találkozzanak másokkal. Kicsit jobban kitárulkoznak, hasonló sorsúakkal kerülnek kapcsolatba, akikkel megtalálják a közös hangot" – magyarázza Sághegyi Péterné hozzátéve, jó látni, ahogy ezek a fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek sugározzák a végtelen szeretetet.
Botos Regina