Különleges alkalmon vehettek részt azok a fiatalok, akik az ökumenikus imahéten ellátogattak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa épületébe. A találkozások helyszíneként aposztrofált eseményre több felekezet ifjúsági csoportjaiból érkeztek a résztvevők.
Az alkalom kezdete előtt a Sófár dicsőítő csapat halk próbája szűrődik ki a díszteremből, ezt azonban szinte elnyomja a korai érkezők beszélgetése. A bejárat után egy nagyobb térben, asztalokon kirakva játékok és harapnivaló. Néhány asztalnál már ülnek is kisebb-nagyobb társaságok, a játékba azonban még nem kezdenek bele, hiszen áhítattal kezdődik az alkalom.
A díszterem bejárata előtt szokatlan dologra lesznek figyelmesek a sorban állók. Kis poharakban átlátszó folyadékot kínálnak az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) mosolygós munkatársai. Az arcokra kiül a meglepődöttség, de bizalommal elveszik a poharat, tudva, hogy nem egy régi magyar szokás felelevenítéséről van szó. A rejtélyre hamarosan fény derül... Az idei imahét témáját ugyanis a Burkina Fasó-i keresztyének ökumenikus munkacsoportja választotta Lukács evangéliumából: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” A nyugat-afrikai országban a háziak kalabasból (fából készült edény) kínálják vízzel a messziről jött, fáradt vendéget. Ez a szíveslátás, a vendégszeretet és közösség jele. Miután a látogató felfrissült, kezdődhet a beszélgetés a látogatás céljáról. „Ahogy most imádságra összegyűlünk, úgy köszöntünk bennetek, mint Ábrahám a három látogatót. Ábrahám vizet adott, hogy felfrissüljenek. Benneteket is vízzel kínáltunk, hogy felfrissüljetek” – hangzik az üdvözlés.
Az imaalkalmi liturgiát Fábry Kornél esztergom–budapesti katolikus segédpüspök, Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Hajdú Bálint Kadosa református lelkész vezeti.
– Testvérek, ma a keresztények látható egységéért imádkozunk. Istentiszteletünk során az irgalmas szamaritánus történetére figyelünk, hogy meghalljuk a mennyei hívást arra, hogy szeressük Istent, és úgy szeressük felebarátunkat, mint magunkat – fogalmaz a segédpüspök.
Felváltva olvasnak fel imádságokat a felekezetek képviselői, amelyekre a fiatalok közösen válaszolnak. A tartalmas és felemelő liturgia erősen épít arra a közös alapra, amely az első pár száz év közös történelmi hitvallásaiban jelenik meg. A Szentháromság Isten imádata, a misszió fontossága és Krisztus úrnak vallása mind hangsúlyt kap.
– Istenünk, te az idők teljességében elküldted szent Fiadat, az Úr Jézus Krisztust, hogy megváltsa az egész teremtett világot. Kérünk, irgalmazz nekünk, bocsásd meg bűneinket, és formálj át Szentlelked által – imádkozza Hafenscher Károly.
Az irgalmas samaritánus történetét felolvasva Kocsis Tamás görögkatolikus egyetemi lelkész tanítását hallgathatták meg az összegyűltek. Az alkalom végén pedig a négy felekezet képviselőihez minden résztvevő szabadon járulhatott egyesével áldásért.
A záró, közös, hangos imádság betölti a teret: – Úr Jézus, aki azért imádkoztál, hogy legyenek mindnyájan egy, kérünk téged a keresztények egységéért. Úgy, ahogy te akarod, azokkal az eszközökkel, amelyekkel te akarod. Add Szentlelkedet, hogy érezzük a szakadások fájdalmát, lássuk bűnünket, és minden reményt meghaladóan reméljünk.
Az áldások és hirdetések után vannak, akik a teremben maradva a Sófár dicsőítő csapatával együtt tovább énekelnek, mások szépen lassan leülnek az asztalokhoz, és kisebb csapatokat alkotva különböző társasjátékokat kezdenek játszani. Egy-egy csendesebb sarokban meghitten beszélgetnek.
Gulyás Dóra, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának osztályvezető-helyettese mint lelkész képviseli az ÖKI-ben a református közösséget. – Szerettünk volna alkalmat teremteni a fiataloknak is az ökumenikus imahéten, hogy ne csak a klasszikus formákban találkozhassanak. Egy kötött alkalom után kötetlen találkozási lehetőségekkel készültünk. Ez a második alkalom, reméljük, folytatódni fog – fogalmazott Gulyás Dóra.