Fiaknak boldog édesanyja

Abban az egyben kétséget kizáróan megegyezik a sorsa annak, akié él és akié már meghalt, akinek megszakadt vele a kapcsolata és akit eldobott magától a szülője: vér szerint mindenkinek van édesanyja. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy mindenki valóban „édesnek” is tartja a világra hozóját.

Ők azok a gyermekek, akiknek az anyák napja ugyanolyan, mint az összes többi vasárnap, vagy azok, akiknek ez a fájdalom, az elutasítás vagy éppen a harag felszínre hozója, akik csak keserűséggel tudnak arra gondolni, akire jó esetben a legnagyobb szeretettel kellene. Így vagy úgy, de ezen a napon, amikor kikerülhetetlenül szembejönnek a virágok az üzletek előtt és az internet felületein, amikor számos köszöntést lehet hallani és olvasni, nincs, akinek ne jutna eszébe valaki, akit az anyjának nevezhet.

Mi, akik gondoskodó, szerető édesanyát köszönthetünk, vagy rá emlékezhetünk, el sem tudjuk képzelni, milyen lehet az, amikor már az induláskor hátrányt szenved az életünk. Amikor keserű arccal tologat minket a babakocsiban a fiatal szülőnk, mert tönkretettük a legszebb éveit azzal, hogy egy elhamarkodott kapcsolatból a világra jöttünk, és ezért a „bűnünkért” egész életünkben felelnünk kell. Hogy milyen lehet az, amikor már az anyatejjel együtt szívjuk magunkba az alkoholt, amikor a simogatás helyett tétova kéz remeg a gyermekarc előtt, és talán még pofon is elcsattan, ha elfogy az ital és a türelem. Ismeretlen előttünk a fájdalom, amikor bántalmaznak, zaklatnak – és éppen az, akinek mindenáron meg kellene védenie minket, akinek ki kellene állnia mellettünk, érzéketlenül félrenéz vagy csendre int, és nem segít, mert jobban félti saját magát…

Hálát adhatunk Istennek, ha ilyen szomorú esetek nem történtek velünk. Ha ma hálát adunk az édesanyákért, az édesanyánkért. Azért a különleges személyért, akihez fogható csak egy lehet az életünkben. Ő az, aki etet, itat, dédelget, ápol, őriz, nevel, kísér, vigasztal. Egy személyben gyógyszer, menedék, otthon, étel, lexikon. Ölelés, nevetés, csók, játék, ének, jó tanács, szeretet. Minden, amire szükségünk van.

A legnagyobb ajándék azonban az, ha valakinek hívő édesanyja lehet. Ő ugyanis nem csupán anyai szeretetét és önzetlenségét adja, hanem annál sokkal többet és nagyobbat: imádkozik a gyermekeiért, hitben neveli őket, példát mutat nekik, és minden helyzetben Istenre bízza őket. Komolyan veszi a Biblia szavait a gyermekekkel való kapcsolatára nézve is, és továbbadja a Szentírásban olvasottakat: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” (5Móz 6, 6–7)

Megtanítja a gyermekeinek azt, amit ő tanult és megtapasztalt a saját életében Istenről: „Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” (Zsolt 78, 6–7)

Ha kell, szeretettel fegyelmez, szülői tekintélyét nem használja ok nélkül: „…ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” (Ef 6, 4)

Mintát ad a gyermekeinek, hogyan járjanak a hit útján, hogyan éljenek Istennek tetsző életet: „Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.” (Zsolt 37, 18)

Érdekesség, hogy a revideált új fordítású Bibliában az édesanya szó egy helyen található meg, mégpedig a 113. zsoltárban: „mint fiaknak boldog édesanyja.” Mennyire szép ez a mondatrész! A boldog édesanyának, aki Istenben bízik, a gyermekei is nagy eséllyel boldogok, és fordítva. Épp úgy, mint Szénási Sándor versében: „Az életünk repül madárként, / Felnövünk, s vígan harcolunk… / Ő fogy, s halványul, mint az árnyék, / S boldog, ha boldogok vagyunk. / Uram, Tehozzád száll az ének, / Édesanyánkért zeng imánk: / Adj boldogságot jó szívének, / S nyíljon útján sok-sok virág!”

A szerző újságíró.