„Küldetésünk otthont adni a jövevényeknek, segíteni emberségben újjáépíteni életüket, Krisztus szeretetét továbbadni nekik” – mondja Kanizsai-Nagy Dóra, a Református Missziói Központ menekültmissziójának vezetője, aki a szociális munka napján esélyegyenlőség-díjat kapott. Ennek kapcsán munkája szépségeiről, nehézségeiről beszélgettünk, és arról, lehet-e más kultúrából érkezőkkel együtt ünnepelni a karácsonyt.
A Magyarországon nemzetközi védelemben részesített, menekült státusszal rendelkező külföldieknek adunk segítséget abban, hogy az itteni életüket minél gyorsabban felépíthessék, elindíthassák. Olyanok vehetnek részt a programjainkban, akik Magyarországon jogosultak élni, s a menekülttáborokból, befogadó állomásokról már kiköltözhettek. Az ő lakhatásukat támogatjuk, munkaügyekben, tanulmányokban, a mindennapi boldogulásukban segítünk nekik. Jelenleg három pályázatunk fut: a Migráns tanoda, az Iskolai integrációs program és a Lakhatási program. Ahhoz, hogy valaki ezekbe bekapcsolódhasson, mérlegeljük, kinek van nagyobb szüksége arra, hogy segítséget kapjon tőlünk, kinek törne össze e nélkül várhatóan teljesen az élete. Például a gyermekeiket egyedül nevelő anyukákat, a nagycsaládokat vagy a kísérő nélküli kiskorúakat tartjuk különösen veszélyeztetettnek. Vizsgáljuk azt is, ki tud majd többet letenni az asztalra az alatt az egy-két év alatt, amíg mi támogatjuk őt.
Menekült:
Az ENSZ 1951-es Menekültügyi Egyezményének értelmében a menekült az a személy, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja származási országának védelmét igénybe venni". A menekültek jogközösségként való meghatározása a második világháborút követően a Kelet-Európából menekülő tömegekre adott válaszként történt.
Magyarország mennyire a keresztyén menekültek célpontja?
Igen vegyes a vallási összetétel, a nepáli buddhistától kezdve a muszlimokon át, a muszlim országok keresztyénéig bárki érkezhet. Azt tapasztaljuk, hogy a bevándorlók nem a hitük alapján ítélik meg egymást. Ugyanakkor igaz az is, hogy minden kultúrának megvan a maga sztereotípiája. Sokan muszlim országból jőve vagy semmit nem tudnak a keresztyénségről, vagy negatívan gondolkodnak róla. Megérkezve Európába kultúrsokkot élnek át, a szabados Európát látják, és ezzel azonosítják a keresztyénséget is, de miután tudják, hogy a mi missziónk segíteni szeretne nekik, ezért hagyják, hogy munkatársaink, önkénteseink megismerkedjenek velük. Így rajtunk keresztül szépen lassan beismerik, hogy nem a legdivatosabb ruha fejezi ki a hitünket, és nem is vagyunk olyan felszínesek, szabadosak.
Az egyháznak miért van szüksége erre a misszióra?
Büszke vagyok arra, hogy a Magyarországi Református Egyház felvállalja, segít a menekülteknek, ugyanúgy ahogy a többi, hátrányos helyzetű társadalmi csoportnak. Itthon kuriózum, hogy egy egyház foglalkozik a menekültüggyel, de Európa más országaiban a protestáns egyházak és a jezsuita rend igen jelentősen támogatják a menekülteket. Hazánkban megítélésem szerint azt az időszakot éljük, amikor a bevándorlók még kíváncsiak ránk, elfogadják és keresik a segítségünket, és így szinte semmiféle ellenállásba nem ütközik felvenni velük a kapcsolatot. Bízom benne, hogy miután az ideérkezők úgy telepedhetnek le, hogy magyarokkal, keresztyénekkel találkoznak, szeretetet és támogatást kapnak, akkor másféle jövője lehet az itteni bevándorlásnak, mint a nyugatinak. Azt is gondolom, hogy a munkánk szép lehetősége annak, hogy mi lehessünk a jövevények felé kinyújtott kéz. Küldetésünk otthont adni a jövevényeknek, segíteni emberségben újjáépíteni életüket, Krisztus szeretetét továbbadni nekik.
Hogyan lehet a legkülönbözőbb nemzetiségekkel szót érteni?
Mire a menekültek kijönnek a befogadó állomásokról, addigra a közös kommunikációjukhoz kialakítanak egy vegyes nyelvet, amiben ötvöződik egymással az arab, az angol, a magyar és a fárszi. Ezt a keveréket már mi is kezdjük beszélni, de fontosnak tartjuk, hogy amint felvesszük velük a kapcsolatot, azonnal kezdjenek el magyarul tanulni, a saját érdekükben. A nehéz beszélgetésekhez, például szakmai, jogi témákhoz tolmácsot veszünk igénybe. Sokszor magunkat kell megreguláznunk, hogy ne angolul, németül, franciául beszéljünk a menekültekkel, hanem magyarul, mert a hétköznapi életben erre a nyelvre lesz nagyon nagy szükségük. Ebben a pillanatban is a magyar nyelvvizsgázók sikeréért drukkolok, örülünk neki, hogy sokakat rá tudunk erre venni. Ez nem kötelező, csak hiszünk abban, hogyha a nyelvvizsga a kezükben lesz, akkor jobban fognak érvényesülni, boldogulni a munkaerőpiacon.
Mik még az örömeitek?
Szeretjük látni, ha valaki motivált és küzd, és a munkájának van eredménye. Többször tapasztaljuk ezt azoknál, akik nem tudják a végzettségüket igazolni, vagy nem fogadják el azt a magyar törvények, holott lehet, hogy otthon hídépítő mérnökként dolgoztak, mégis becsülettel küzdenek azért, hogy számukra idegen nyelven ismét iskolai végzettséget szerezzenek. Nagy csodaként éltük meg, amikor egy tanárunk és egy menekült diákunk kitalálta azt, hogy összeállítanak egy magyar-szomáli diákszótárt, mert korábban semmiféle magyar-szomáli szótar nem volt a piacon. Büszkék vagyunk arra a fiúra is, akinek tavaly gyakorlati lehetőséget biztosítottunk egy magyar divattervező mellett, és közösen számos sikert értek el. Azóta is tart az együttműködésük, most például az egyik nagy budapesti szálloda teljes karácsonyi dekorációját készítik.
Biztosan vannak nehézségeitek is.
Nagy kihívást és felelősséget igénylő feladat folyton változó jogszabályi környezetben dolgozni, már csak azért is, mert így nem tudjuk, milyen jövőképet vázoljunk fel az itt letelepedni vágyóknak. Ilyen körülmények között nehéz életben tartani a motivációjukat. Folyamatosan bátorítani kell őket, miközben valódi hosszú távú perspektívát nem tudunk ígérni nekik. Magyarországnak nincsen hosszú távú integrációs stratégiája, így nehéz előre megmondani, mik lehetnek a menekültek kilátásai az itteni létükben.
Már beszéltünk arról, hogy a legkülönbözőbb kultúrából érkeznek a menekültek és közülük sokan teljesen másként gondolkodnak, mint az európaiak. Ez nem jelent problémát?
Nem, ez az egyik szépsége a munkánknak, mert kreativitást igényel tőlünk. Kihívás ugyanazt az üzenetet sokféleképpen megfogalmazni. Késznek kell állnunk arra, hogy az is megértse, aki egy közel-keleti nagyvárosból érkezett, és az is, aki Afganisztán távoli, hegyi kisfalujából jött, iskolázatlanul. Tudni kell mindenkivel egyenrangúan beszélni, elmondani nekik mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy itt boldoguljanak.
Mennyire lehet a menekültek között evangelizálni?
Az első számú feladatunk az, hogy a menekültek életét stabil alapokra helyezzük, amiben megjelenik a hitünk és az erkölcsünk is. A menekültmisszió közösségi életében is jelen van az evangelizáció. Munkánk során, a budapesti eligazítás része az, hogy aki nyitott, annak felajánljuk gyülekezeti kapcsolatainkat, jó szívvel a Vörösmarty utcai Skót Missziót, mert ott a legbefogadóbb a nyelvi és a kulturális környezet. Az ottani istentiszteleteken a nyugati diplomatáktól a nem keresztyén menekültekig mindenki együtt vehet részt, majd utána közösen beszélgetnek a kávézás során, vagy a közös ebéden, amit minden alkalommal másik kultúrából érkezettek főznek. Sokat gondolkozom azon, miként tudjuk olyanná tenni a gyülekezeteinket, hogy oda is szívesen betérjen egy menekült, legyen az bármilyen vallású. Én a keresztyénséget és a hitemet nem az országhatárokon belül látom. Óriási áldást jelent számomra, a tőlünk távol született keresztyének testvériségét megélni. Krisztus Egyháza ezzel a nyelvi és kulturális sokféleséggel együtt gyönyörű.
Kinek a kezébe adtok Bibliát?
A Bibliák legkülönbözőbb fordításai itt sorakoznak a közösségi terem polcain. Megfigyeltük, hogy sokan maguktól leveszik, van, aki elkéri, van, aki csak úgy belelapoz. Ha tudjuk, hogy valaki keresztyén, annak természetesen ajánlunk gyülekezetet is, aki pedig nem az, nála megvárjuk, hogy kérje, hadd látogasson el oda. Sokszor megyünk városnézésekre, amelyek közben a templomokat is meglátogatjuk. Emiatt számtalanszor érdekes vallásközi beszélgetések alakulnak ki menekültjeink között. Fontosnak tartjuk, hogy elmondhassák azt, mi szép az ő vallásukban, melyek az ő ünnepeik. Mi pedig elmondjuk, tananyagainkban is, hogy milyen magyarországi ünnepek vannak, ennek keretén belül azt is, milyen keresztyén vallási ünnepeket tartunk. Ha itt akarnak élni, ennek hozzá kell tartoznia az ismereteikhez.
Hogyan lehet a menekültekkel közösen tartatni a karácsonyt?
Egy naptári évben többször vannak nagyobb közösségi alkalmaink: menekült nap, tanévzáró ünnepség, és ugyanígy a karácsonyt is együtt üljük meg. Ilyenkor megajándékozzuk egymást, közösen főzünk, beszélgetünk és elmeséljük a karácsony tartalmát is. Olyan, mint egy családi ünnep, ahol hívők és nem hívők is jelen vannak. Idén a Skót Misszióban jövünk össze, ahol – ha minden programunk apraja-nagyja eljön –, akkor körül-belül kétszázan leszünk.
Véleményed szerint szabad-e, lehetséges-e mindenkivel együtt ünnepelni a karácsonyt, még akkor is, ha azt gondolja, hogy ez nem az ő ünnepe?
Ha azt nézzük, hogy ezzel olyan magot vetünk, amit öntözhetünk, és reményeink szerint végül le is arathatunk, akkor teljesen helyénvaló, hogy együtt tartsunk karácsonyt. Nem láthatjuk előre, kinél, mikorra érik be a magvetés, az ütemezés Isten kezében van, de mi mindazt megtesszük, ami a szívünkből jön és megfelelőnek gondolunk. A családi ünnepet, a vendégeinkkel, szeretteinkkel bizonyosan szabad megélni. Az istentiszteleten pedig azok vesznek részt, akik nyitottak, érdeklődőek. Volt már olyan karácsonyunk a Skót Misszióban, hogy ugyan nem menekültek, de turista barátaik, gyakorló muszlimok eljöttek, mert szerették volna tudni, milyen egy karácsonyi istentisztelet. Az ottani angol nyelvű énekeskönyvet fogtuk a kezünkbe és énekeltünk. Szeretem a Skót Misszió énekeskönyvét, ami sokféle ország régi himnuszait gyűjti össze. Én ezt a sokszínűséget mind kincsnek látom.
Névjegy
Kanizsai Nagy Dóra nemzetközi kapcsolatok szakértői diplomát szerzett a Zsigmond Király Főiskolán és a Corvinus Egyetemen. Korábbi munkái során külpolitikával, és energiapolitikával valamint konferenciaszervezéssel foglalkozott, a Demokratikus Átalakulásért Intézetnél, a Constellation Energy Institute-nál, a Europe for Christ szervezetnél. Kanizsai-Nagy Dóra hat éve dolgozik az RMK menekültmissziójában, másfél éve annak vezetőjeként. Munkájáért nemrég két elismerésben is részesült. Esélyegyenlőség-díjat kapott az Emberi Erőforrások miniszterétől, az esélyegyenlőség előmozdítása terén végzett kiemelkedő szakmai tevékenységéért. Az Eurodiaconia második díját Brüsszelben vehette át, a Református Menekültmisszió migránsok között végzett példaértékű munkájáért. A menekültmissziós szolgálat ötvözi számára a hitét, missziói szemléletét és a szakmája iránti elkötelezettségét.
Szöveg: Kováts Annamária; Képek: Vargosz