„…Ha jól mosogatok, akkor jó lelkész leszek?”

Erdős Eszter keresztyén, de rossz légkörű családban nőtt fel. Tizennyolc éves volt, amikor a balatonszéplaki ifjúsági táborban megtért és ráeszmélt, hogy mindig Istenhez akar tartozni, őt szeretné szolgálni. A református lelkész úgy tartja magáról, hogy szorongásos gyerek volt. „A mi generációnk szülei még rengeteget dolgoztak. Nem volt autó, meg online rendelés, lehúztak nyolc órát, utána mostak, takarítottak, bevásároltak, főztek. És mivel én hányódtam, egyik suliból a másikba, nehezen tudtam barátokra szert tenni. A teológián éreztem ugyanazt, amit a megtérésemkor: hogy hazaértem. Ott hozzám hasonló, keresztyén gondolkodású fiatalok voltak, akikkel hamar összemelegedtünk, rengeteg jó beszélgetésünk volt az élet dolgairól.” Az újságnak elmesélte, hogy egy időre felfüggesztették a teológiai tanulmányait. Egy évig mosogatnia kellett a konyhán azzal a feltétellel, hogy ha ott rendesen viselkedik, akkor visszaveszik. „Ha jól mosogatok, akkor jó lelkész leszek?” – kérdezte akkor viccesen Erdős Eszter, aki aztán ebben a munkában is megtalálta a szépséget.

Huszonnégy évesen indított bibliaórákat drogosoknak. „1984-ben, amikor kezdtük a Kallódó Missziót, az egyháziasságban volt egy kis vagányság, más volt a megítélése, mint most. És tudjuk, hogy a drogos szubkultúrában mindig volt egyfajta értelmiségi ellenzékiség. Talán ezzel is magyarázható, hogy nagyon gyorsan, pár hét alatt sokan lettünk. Beszélgettünk az Igéről, gitároztunk, énekeltünk, kézen fogva mondtuk a Miatyánkot. Aztán az évek során drogterápiás otthonok, drogkonzultációs irodák, prevenciós szolgálat, akkreditált továbbképzések jöttek létre, becsszó: Isten segítségével” – mondta a Reformátusok Lapjának.

A szakember szerint a kábítószermegelőzés nem a drogokról szól, inkább azokról a „lelki vitaminokról”, amelyek szükségesek a személyiségfejlődéshez. Úgy látja, hogy a mai fiatalok sokszor azért drogoznak, mert nem ütésállóak. Valójában az igazi problémáknak nincs is megoldásuk, azokat csak elfogadni és elhordozni lehet. „Az ütésállóság az egyik legnagyobb kincs, amit a család adhat, viszont a modern társadalmakban ez egyre nehezebb feladat elé állítja a szülőket. A szerhasználat elleni küzdelem legfontosabb bástyája mégiscsak a jól működő család, ezt követi az iskolai szeretetteljes légkör.”

Pályafutása során sokféle sorssal találkozott a rehabilitációs intézetekben. Legtöbb kilense rendszeresen verekedett az utcán, mielőtt hozzá került, de volt már dolga kétszeres gyilkossal is. Felelevenítette, hogy egyszer egy húszéves, agresszív félcigány kislány boxergyűrűvel támadt rá, mire ő annyira megrémült, hogy a fasori templomtól az Astoria hotelig futott. – Ott könyörögtem, hogy hadd telefonálhassak haza, és akkor a bátyám értem jött motorral. Valószínűleg olyan anyagot használt, amitől nem tudta, mit csinál. Ez volt az egyetlen rossz élményem. A rehabon átéljük, hogy amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Ha mi szeretettel fordulunk hozzájuk, nagy valószínűséggel ők is tisztelettudóak maradnak – fogalmazott.

Erdős Eszter a hetilapnak őszintén beszélt arról, hogy rengeteg dolgot megbánt az életben, például azt, hogy nem tudott mindig bölcs lenni. Amikor a példaképeiről kérdezték, ő Teréz anyát és Böjte Csabát említette, de azt mondta, hogy a kollégái és a rehabosok között is sok olyan van, akire felnéz. Az interjúban szó esett arról is, hogy 2019-ben a Szuper WMN-díj civil katagóriájának győztese lett, ő valamiért mégsem tartja magát „superwoman”-nek.

– Sok mindent elrontottam az életemben, a mai napig vannak olyan elhatározásaim, amelyekben végül alulmaradok; de ha tudok másoknak segíteni, az egyedül Isten érdeme. Amivel mi lefegyverezzük a fiatalokat, az egyrészt az őszinteségünk, mi vállaljuk önmagunkat: tudunk beszélni a gyengeségeinkről, a harcainkról, a bűneinkről is. A másik, amire hangsúlyt fektetünk, hogy nem mi prédikálunk. Lehetőséget adunk a híveknek, hogy a saját hitükről vagy a saját hitre jutási vágyukról beszéljenek. Ezek a bizonyságtételek a megtérést segítik. Ha gyülekezeti lelkész lennék, akkor a mai eszemmel erre törekednék: megpróbálnám úgy alakítani a légkört, hogy a gyülekezeti tagjaim aktívabban tudjanak bekapcsolódni a szolgálatba, de nemcsak akkor, amikor árkot kell ásni vagy le kell kaszálni a füvet, hanem akkor is, amikor lelki-szellemi dolgokról van szó.