Ökumenikus sportnapot rendeztek április 18-án a kaposvári Városligetben, a Mozdulj Jézusért! elnevezésű esemény számos érdeklődőt megmozgatott. A résztvevők futóversenyen, röplabdában, labdarúgásban, sakkban és más játékokban is kipróbálhatták magukat. A sportprogramok mellett a színpadon dicsőítés és bizonyosságtételek adtak lelki keretet az eseménynek. A rendezvényen jótékonysági adakozási lehetőség nyílt a lepramisszió javára, az érdeklődők pedig templomtúrán és további programokon is részt vehettek. Az immár második éve megrendezett esemény több felekezet összefogásával valósult meg; idén a rendezői szerepet a Kaposvári Református Egyházközség kapta meg.
A kaposvári Városliget már a reggeli órákban megtelt élettel: a napsütéses időben egymás után érkeztek a családok, a gyerekek pedig vidáman futkároztak a sátrak között, miközben a regisztráció folyamatosan zajlott. A park hamar nyüzsgő közösségi térré alakult, ahol a sport, a hit és a találkozás öröme egyszerre volt jelen.
A rendezvényen elsőként Szabó Szonja főszervező és református lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kiemelte, hogy „kincs ebben a városban szolgálni”, és az ökumenikus közösségben a különböző felekezetek képviselői testvérként tekintenek egymásra.
Hozzátette: a havi találkozások során a közös étkezések és beszélgetések erősítik az egységet. Innen született meg a sportnap gondolata is, amelynek célja, hogy a teológiai különbségek helyett az összetartozás kerüljön előtérbe. Mint mondta, Isten már korábban többek szívére helyezte a kezdeményezést, amely az ő kegyelméből tavaly valósulhatott meg először, idén pedig már második alkalommal gyűlhettek össze a résztvevők, hogy hidak épüljenek a felekezetek között.
Ezt követően Petró László református lelkész lépett a mikrofonhoz, hogy köszöntse az egybegyűlteket. Örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan érkeztek a rendezvényre, majd hangsúlyozta: az egyházaknak fontos szerepe van a társadalmi életben.
Kiemelte, hogy az egyház nemcsak az örömökben és szép pillanatokban van jelen, hanem a mindennapok küzdelmeiben is. Az egészséges életmód, a sport és a közösség erejének fontosságáról beszélve arra kérte a résztvevőket, mutassák meg, hogyan lehet keresztyén módon békességben és egymást szeretve megélni egy focimeccset vagy futóversenyt.
A köszöntők sorát Szita Károly, Kaposvár polgármestere zárta. Beszédében hangsúlyozta, hogy az egyházak tudása abban is megmutatkozik, hogy a településen közösséget tudnak építeni. Ezt követően a nyitóimádság következett, amit Petró László lelkész mondott: – Köszönjük, Atyám, azt a békességet, amelyet ezen a napon együtt megélhetünk. Kérünk, hogy te töltsd be jelenléteddel ezt a közösséget, és segíts, hogy felekezettől függetlenül egymással is közösségben lehessünk. Add, hogy a te szeretetedet élhessük meg mindannyian ezen a napon! Ámen.
Öröm volt látni, hogy a közös imádság meghitt pillanatot teremtett, a közönség soraiból többen lehajtott fejjel kapcsolódtak be, megalapozva a nap ünnepi hangulatát. Majd közös éneklésre hívták a résztvevőket. Az Áldom a szent nevet kezdetű dicsőítődalt énekelte mindenki nagy lelkesedéssel.
A színpadi program folytatásaként Pál-Kőrösi Evelin Európa- és többszörös világbajnok ezüst- és bronzérmes lábteniszező tett tanúságot. Elmondta, hogy sokáig a sportban találta meg az identitását, de ma már nincs erre szüksége. – Isten megváltoztatta az életemet. A megtérés egy olyan dolog, hogy az ember élete halad egy irányba Isten nélkül, aki keresi őt, mert Isten minden embert keres. Így találkoztam vele egy gyülekezeti alkalmon három évvel ezelőtt. A pásztor arról beszélt, hogy döntsük el, mit akarunk. Itt szólított meg engem Isten. Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy nem akarom őt követni. Megvallottam neki, hogy nem szeretném az életem nélküle folytatni, őt akarom követni – emlékezett vissza a sportoló.
Elmondta, hogy bocsánatért könyörgött, hogy eddig menekült, és Isten ott helyben új szívet adott neki, és minden vétkét eltörölte. Ezután a sportoló teljesen másképp kezdte el látni a világot, máshogy kezdett el viszonyulni a férjéhez, a gyermekéhez, a munkatársaihoz és a sporthoz is. – Mert Isten megmutatta: „Értékes vagy, én szeretlek téged, és nem azért, mert ilyen sportoló vagy!” Nem kell megfelelnünk: ezt mutatta meg Isten – hívta fel a figyelmet Pál-Kőrösi Evelin.
Az éneklést és tanúságtételt követően a Meghívtál zenekar dicsőítette Istent, miközben elkezdődtek a sportprogramok a Városligetben. A gyerekek és családok hamar birtokba vették a különböző helyszíneket. Az első versenyszám az 1000, majd a 3000 méteres futás volt, amelyet a tó körüli rekortán pályán teljesítettek a résztvevők. A rajt előtt megható pillanatoknak lehetettünk tanúi: a szülők és a gyerekek kisebb csoportokban, körben állva együtt melegítettek.
Mindenki megtalálta a neki megfelelő programot. A pályákon focizó és kosárlabdázó gyerekek élettel töltötték meg a teret. Akik nyugodtabb kihívást kerestek, sakk- és szudokubajnokságon vehettek részt, a legkisebb játékosok is elmélyültek a stratégiai játékokban. A programok között szerepelt a tájfutás és a röplabda is.
Egy hatodik osztályos lány, Kincső így beszélt a rendezvényről: – A sportnapon kívül atletizálok, távolugrásra járok, és 60 métert futok. A versenyek előtt sokat szokott Isten segíteni, mert én rendkívül izgulós vagyok. Sokat számít, hogy imádkozom minden verseny előtt, így már nem izgulok, és ez erőt is ad. Azt üzenem a többieknek, hogy meg kell mutatni, hogy a keresztyén közösség erős. Fontos, hogy minél többen jöjjenek el, hogy egy jó közösséget tudjunk létrehozni. A sportnapban az tetszik, hogy bár én nem vagyok jó a röplabdában, mégsem nevet ki senki; tavaly is utolsók lettünk, ennek ellenére mind a mai napig nagyon jó élmény.
Az esemény céljairól Szabó Szonja református lelkipásztor, főszervező így nyilatkozott: – Az volt a célunk, hogy megszólítsuk a fiatalokat, az ökumenikus imahétre többnyire ugyanis a középkorúak és az idősebbek jönnek el: ez egy olyan alkalom, ahova mindenkit várunk – fogalmazott.
Zoltán Bettina lelkipásztor, az egészség- és sportmissziói munkacsoport vezetője a kezdeményezés hátteréről így beszélt: „Február elsejével jött létre ez a munkacsoport a Zsinati Hivatalban, mint az egyházi stratégia része. Két fókuszunk van: a sportot felhasználni arra, hogy azon keresztül megszólítsunk embereket, a másik, hogy a hívő emberek szemléletét formálni arra, hogy az evangélium az életünk minden területére szól, amibe beletartozik a testünk és az egészségünk is. Arra hív meg Isten, hogy jól sáfárkodjunk ezzel – tette hozzá.
A sportnap végéhez közeledve Dani Gyöngyi hétszeres magyar paralimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes, világ- és tízszeres Európa-bajnok tőr- és párbajtőrvívó, Európa-bajnok ezüstérmes alpesi síelő mesélt magáról, mielőtt tanúságtételt tett volna a színpadon. Elmondta, hogy mindig imádsággal ment a pástra és az edzésre is. – Volt, amikor csapatban versenyeztünk, és észre sem vettem, hogy hangosan imádkoztam – mondta. Később a társai így emlékeztek vissza: „Gyöngyi, te nem szurkoltál, te imádkoztál!” Dani Gyöngyi erre reflektálva hangsúlyozta: – Nem lehet nélküle. Ha valaki megismeri Isten szeretetét, akkor ilyen nagy megmérettetésre vele megy az ember. A fő imádságom a Miatyánk, valamint ez: „Én megtettem mindent, ami az erőmből fakadt, most a kezedbe ajánlom, Istenem, legyen meg a te akaratod.”
A program közös imalánccal és eredményhirdetéssel zárult. A nap végére egyértelművé vált: ezen az eseményen a versenyzésnél fontosabb volt az egymás felé fordulás, a hit, az egészség és a közösség összetartó ereje.