Hiszem, ha látom?

A vizualitásról, a bibliai történetek és szereplők megjelenítéséről Békési Sándor teológust, animációs filmrendezőt és Tóth Viktória református lelkipásztort, az abaújvári bábcsoport vezetőjét kérdeztük.

Fontos a látvány, de egy kép vagy film akármennyire tökéletesen próbálja ábrázolni a bibliai eseményeket, nem helyettesítheti az írott Igét – hangsúlyozza Békési Sándor arra a kérdésre válaszolva, hogy segíthet-e a Biblia megértésében, ha látjuk is az olvasottakat. A református teológus, rajzfilmrendező kiemelte, hogy a kép és a szöveg elsőbbsége már az ókorban is vita tárgya volt, és napjainkban is megoszlanak a vélemények felekezeti szinten. A római katolikus, illetve az ortodox teológiában a kép rendkívül hangsúlyos. A protestáns egyházaknál viszont az Ige, az írott szó az első. – A képi ábrázolás segítség lehet a bibliai történetek, szereplők megértéséhez. Felkelthetik az érdeklődést a Biblia olvasása iránt, elindítanak egy útra, de nem helyettesíthetik a Szentírást. Nem elég látni a bibliai történeteket, közvetlenül meg kell ismernünk a forrást is – hívja fel a figyelmet a teológus.

A bibliai történetekről, egy-egy szereplőről számos film és sorozat jelent meg. Lehetséges azonban, hogy a látottak mást mutatnak az általunk elképzelthez képest. Miért okozhat ez feszültséget bennünk, nézőkben – érdeklődünk. Ennek okáról Békési Sándor kiemeli, hogy más a verbális és más a vizuális, a zenei és a kinetikus, vagyis a mozgással, mozdulatokkal kifejezett nyelv. – A nem verbális nyelvezetet meg kell magyarázni, hogy érthető legyen. Számomra nagyobb élményt nyújt és befogadhatóbb egy zenei mű vagy képzőművészeti alkotás, ha rendelkezik szóbeli vagy írásbeli magyarázattal. A tapasztalati élmény mellett arról is többet megtudhatok, hogyan, milyen körülmények között keletkezett az adott mű. Megszentelt idő a műalkotás befogadása, mert magára az emberre és Úristenre utal, aminek a Szentírásban lehet utánanézni – fejti ki a teológiatanár.

A képi élményekből táplálkozhatunk, hatással vannak ránk. Jézus példázatai szinte élőképként tárulnak elénk, amelyekkel a felszín alatti mélységet szeretné feltárni előttünk. A teológus példaként említi azt a bibliai történetet, amikor egy asszony az elveszett pénzdarabot keresi, és mindent felforgat, majd örömmel újságolja, hogy megtalálta. De mi van a kijelentés mélyén? Jézus mindig azt mondja, hogy az Isten országa olyan, mint… és elmond egy történetet, mert az Isten országa a kegyelem cselekvése. Békési Sándor szerint a művészeti alkotások azért is töltenek be fontos szerepet, mert érzékennyé tesznek arra, hogy a szívünkkel és a lelkünkkel is megláthassuk a lényeget.

Számos festményen, filmben, előadásban láthatunk Krisztus-ábrázolást. Arról is érdeklődünk Békési Sándortól, hogy van-e kedvenc megjelenítése. – Közel áll a szívemhez Matthias Grünewald Feltámadás című alkotása, ami az isenheimi templom szárnyasoltárának egyik eleme. Ahogy Krisztus alatt egy hatalmas kőtömb lebeg, a sír fölött, kifejezve azt, hogy a Megváltó megszabadít a bűnünk fogságától, mindenféle nyomorúságunk, betegségünk és a halál gravitációjából. Rendkívülinek tartom ezt az alkotást. Viszont a legszorosabb kapcsolatom a bennem élő Krisztussal van. Ezt nem tudja semmilyen művészeti ág bemutatni – szögezi le.

A teológiatanár kitér egy korábbi élményére is. – A Károli Gáspár Református Egyetemen tartottam előadást a Krisztus-ábrázolásokról, vetítéssel egybekötve. Az előadáson megjelent egy vak lány is. Először megijedtem, mert az egész órát a Krisztus-képekre építettem, amit jeleztem neki az előadás előtt. Azt mondta, nem baj. Az első sorban leült, és meghallgatta az egészet. Amikor a végén kérdések és hozzászólások következtek, ő jelentkezett először. Azt kérte, mondjam el, milyen a képek alapján Krisztus. Megkérdeztem tőle, hogy olvassa-e az evangéliumot. Azt válaszolta, hogy igen. Nem kell több, mert tökéletes az, ahogyan Krisztus önmagát adja a kijelentéseiben – válaszoltam. A kép a látóknak mankó, de neki nem volt erre szüksége, mert a cselekvő Jézus volt a szívében – idézi fel Békési Sándor az egyetemi történetet.

Tóth Viktória abaújvári református lelkipásztor gyülekezete több tagjával bábelőadásokat tart a Kárpát-medencében, amelyekben bibliai történetek is megelevenednek. Előadásaikat elsősorban gyerekeknek mutatják be, de jártak már idősotthonban is. – 2004 óta bábozunk a Palánta Gyermek- és Ifjúsági Misszió jóvoltából. Megtetszett, hogy ilyen látványos és egyszerű módon is át lehet adni az evangéliumot. A gyerekek szinte szórul szóra megjegyzik a történeteket. Megindító, ahogyan előadás után beszélgetünk velük a látottakról, és elmondják a gondolataikat, kérdeznek, megnézik a bábokat – sorolja élményeit a lelkipásztor. Hozzáfűzi, hogy az óvodás gyerekektől a felsős diákokig leköti a figyelmüket a bábelőadás. Azért is hangsúlyos ez, mert olyan világban élünk, ahol a pörgés, a látványosság, a hang és a fények mind-mind nagy szerepet játszanak abban, hogy felfigyeljenek az üzenetre és megjegyezzék azt.

Hogyan választják meg az előadásokat az egyes korosztályok számára – érdeklődünk. Tóth Viktória elmondja, hogy a bábdarab története adott, az viszont nem mindegy, hogy óvodában vagy iskolában zajlik-e az előadás. – A kisebbek körülbelül húsz percig tudnak figyelni, utána már kevésbé. Az előadások előtt van énektanítás, utána pedig beszélgetünk a látottakról és hallottakról – tájékoztat az előadások menetéről.

A lelkipásztor kiemeli, hogy a gyerekeknek egyértelműen jobban befogadható az evangélium, ha szemléltetik a történeteket, nem pedig csak elmondják. Voltak már idősotthonban is bábozni, és a résztvevőket ott is lekötötte a darab. – Jártunk gimnáziumban is, ahol háromszáz diák nézte meg az előadást, és nagyon együtt tudtak élni a darabbal. Az igazgatónő rendszeresen hív bennünket, mert fontos, hogy a tanulók találkozzanak a bábos történetmesélésen keresztül azzal az Úr Jézussal, akit szeretnének az iskolájukban minden diákkal megismertetni – fejti ki.

Arról is beszélgetünk Tóth Viktóriával, hogy milyen történetekkel mutatják be az evangéliumot a közönségüknek. Elmondja, hogy nem kifejezetten bibliai történeteket jelenítenek meg. Előadásainknak van egy kerettörténetük, amelyek napjainkban, például egy családban játszódnak, és abba épül be egy-egy bibliai jelenet. Vannak népmesei feldolgozások is, például a Piroska és a farkas, a Holle anyó, A rút kiskacsa, és ezeket a történeteket aztán keresztyén tartalommal gazdagítják.

Bábelőadásaikkal rendszeresen fellépnek a határon túl, így Kárpátalján is. – Az abaújvári bábcsoporttal Munkácson volt előadásunk, utána egy ukrán származású óvónőtől megtudtuk: évek óta imádkozott azért, hogy eljuttathassa az evangéliumot az ukrán ajkú gyerekekhez is, majd ő is elvégezte az ehhez szükséges missziós képzést. Évekkel később egy bábkonferencián hallottam az ő bizonyságtételét. Hálás voltam Istennek, mert eszközként használt bennünket arra, hogy megvalósuljanak az ukrán nyelvű bábelőadások a kárpátaljai gyerekeknek – idézi fel a történetet a lelkipásztor. Tóth Viktória kiemeli, hogy a bábdarabok és utána a beszélgetések neki is életre szóló élményt nyújtanak. Lelkipásztorként is sokat jelent számára a bábozás segítségével hirdetni az evangéliumot, közelebb hozni kisebbekhez és nagyobbakhoz az örömhírt.