Hit és felelősség a klímaválságban

- Az Úristen az emberre bízta a Földet, ugyanakkor nagyon izgalmas kérdés, hogy vajon mit kezdünk ezzel a felelősséggel, ahelyett, hogy élnénk vele, netán nem élünk-​e vissza a ránk bízott kinccsel – vezette fel az eseményt a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány nevében Zila Gábor ügyvezető, mielőtt bemutatta a beszélgetés résztvevőit, Ürge-​Vorsatz Diána klímakutatót, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület alelnökét, Kocsis Áron hajdúnánási református lelkipásztort, az Ökogyülekezeti Tanács tagját, Pásztor Zsófia metodista hitoktatót és Laborczi Dóra újságírót, evangélikus teológust.

Megragadva az alkalmat, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) alelnöke is az asztalnál ül, Laborczi Dóra a beszélgetés moderátoraként arra kérte Ürge-​Vorsatz Diánát, hogy röviden engedjen betekintést az ENSZ e tudományos szervezetének munkájába.

Mint a klímakutató felvázolta, az IPCC-​t az a szándék hívta életre, hogy mintegy kétszáz szakember bevonásával öt-​hét évente elkészítsenek egy olyan dokumentumot, amelyben összegzik a témával kapcsolatos tudományos eredményeket, képet adva arról, hogy a klímatudományban mi az, amiben már konszenzus van, és melyek azok a területek, tudományos bizonytalanságok, ahol a kutatók között nézeteltérések állnak fenn. Mint hozzátette, erre azért van szükség, hogy minél pontosabb információk alapján születhessenek megoldási javaslatok a klímaválságra.

- Ahhoz már semmi kétség nem fér, hogy a klímaváltozás nemcsak a jegesmedvék és az unokáink problémája lesz, hanem már most a miénk is, hiszen szinte mindennap a húsunkba vág – jelentette ki Ürge-​Vorsatz Diána, hozzátéve: ma már az is vitán felül áll, hogy az éghajlatváltozásért gyakorlatilag teljes egészében az ember a felelős. Mint rávilágított, bizonyos iparágak felett elszállt az idő a technikai fejlődés nyomán, ezért ezeket „el kell engedni”, s helyettük a szolgáltatásra, a tudásra, a mesterséges intelligenciára épülő új gazdaságra szükséges fókuszálni; ehhez egyébként az intellektuális tőke Magyarországon is rendelkezésre áll.

A klímakutató a pozitív változással kapcsolatos lehetőségeket ismertetve számos érdekes összefüggésre irányította a közönség figyelmét. Például arra is, hogy milyen jelentőséggel bír a pályaválasztás: - Ha olyan pályát választok, amin járva pénzkereső gép leszek, akkor egyúttal pénzköltő géppé is válok, mert amit keresek, azt el is költöm, és gyakorlatilag minden költésem környezeti lábnyommal jár. Ausztriai munkahelyén azt tapasztalja, hogy a nagyon jól fizető állásra jelentkezve a fiatalok elmondják: nagyon szeretnék az adott munkát, de csak három napot dolgoznának, mert nem az a céljuk, hogy gyorsan nagy boldogságot vásároljanak, hanem hogy minél jobb életminőséget biztosíthassanak maguknak.

Arra a kérdésre, hogy a teremtésvédelem, klímavédelem kapcsán melyik egyháznak milyen válaszai vannak, Kocsis Áron elmondta, már önmagában a témával kapcsolatos szóhasználat is egy érdekes kérdést nyit meg: környezetvédelemről vagy teremtésvédelemről beszéljünk? - Ha csak környezetben gondolkodunk, az mindig adhat egyfajta felmentést az embernek: aki tudomásul veszi, hogy a környezete, amiben él, az most éppen ilyen, ha nem tetszik, arrébb megy – hívta fel a figyelmet a református lelkész. Szerinte éppen ezért a lokális gondolkodást erősebb globális megvilágításba kell helyezni s így a teremtett világra mint Istentől kapott ajándékra tekinteni.

Az egyházaknak ki kell venni a részüket a társadalmi felelősség felébresztéséből és fenntartásából, a témával kapcsolatos szemléletváltásból – ehhez jó lehetőséget nyújtanak az egyházi intézmények és gyülekezeti közösségek. Erre példákat is hozva Kocsis Áron hozzátette: - Az iskolai és a gyülekezeti életünkben is létezik gyakorlatunk arra, hogy a lelki izommemóriába beleégessük azokat a lehetőségeket, amelyekkel változást tudunk elérni. Ilyen például, hogy az általános iskola udvarára építettünk egy veteményeskertet, amit a környezetismeret-​óra keretében művelnek a gyerekek. Minden osztálynak megvan a maga kis zöldségesblokkja, amin dolgozva láthatják a folyamatokat az ültetéstől egészen a betakarításig.

Mint hozzátette, ezenkívül rendszeresen szemetet szednek, környezetvédelmi technológiákkal ismerkednek meg, vagy éppen a Hajdúnánáshoz közeli tiszalöki erőműbe ellátogatva testközelből láthatják a gyerekek, hogyan alakul elektromos energiává a vízenergia – ezek a közvetlen tapasztalatok a tudatosság irányába indítják el a diákokat.

- Legyünk személyesen készek arra, hogy átgondoljuk, hogyan éljük az életünket. Mindig be kell kapcsolni azt az eszközt? Folyamatosan működnie kell annak az elektronikus kütyünek, mindig be kell ülni az autóba, és még hosszasan lehetne sorolni. Nem arról van szó, hogy kapcsoljunk le mindent, térjünk vissza az őskorba vagy a középkorba, hanem arra kell irányítani a figyelmünket, hogy a lehetőségeket használva a megfelelő lelkülettel legyünk jelen abban a szövetségben, amit Isten kötött velünk – fogalmazott a református lelkész.

- Egy metodista iskolában vagyok hitoktató, így a társadalomnak egy elég érdekes szelete vesz körül: olyan tinédzserek, akik a klímaváltozásnak ebbe a korszakába belenőve azt a kérdést is felteszik, hogy egyáltalán menthető-​e még a világ, hogy például van-e értelme szelektíven gyűjteni a hulladékot – mondta el Pásztor Zsófia, aki ebben a témában egyfajta belefásultságot is tapasztal a fiatalok részéről.

Fontos megtalálni annak a módját – fűzte tovább a gondolatot –, hogy a fiatalok motiválva érezzék magukat arra, hogy a változásért egyénenként is tegyenek a mindennapokban. Ennek – mint fogalmazott – természetesen része a szelektív hulladékgyűjtés is, de nagyon fontos ráirányítani a figyelmet a személyes fogyasztásuk mérséklésére is. A felnőtt-​társadalomhoz hasonlóan a tinédzserek körében is tetten érhető ugyanis, hogy valaki azáltal akarja megmutatni magát, hogy mit birtokol, miből van neki több, mint a társának.

- Meg találnunk annak a módját, hogy egyházként miként jeleníthetjük meg felelősségünket a társadalomban, hogyan tudunk só és világosság lenni, hogyan tudunk egyfajta kontraszttársadalomként működni – állapította meg a metodista hitoktató. A hívő közösségeknek a teremtésvédelem témájában is azzal az elhívatással kell megmutatkozniuk, amelyet a Bibliából kapnak. - Nemcsak azért, mert ez a jövőnkről, a gyermekeink jövőjéről szól, hanem azért is, mert az a küldetésünk, hogy őrizzük azt, amit kaptunk – fogalmazott.

Egy, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen hallott előadást felidézve elmondta: nem azért érdemes egyénileg is tenni a klímaválság mérséklése érdekében, mert annak közvetlenül hatása lesz. - Hanem azért, mert egyrészt a hitem azt diktálja, hogy ez a helyes, másrészt pedig ez erősebbé és rugalmasabbá tesz ebben a helyzetben. Nem kapcsolom be a klímát, amikor a külső hőmérséklet eléri a huszonnyolc fokot, mondván, hogy én csak huszonkét fokban tudok létezni, hanem megpróbálom feszegetni a saját határaimat, például úgy, hogy inkább vizes törölközőt teszek a nyakamba. Életképesebbé tesz minden ilyen helyzet. Ezzel összefüggésben nagyon tetszik az a megközelítés, hogy mindezt nem a vállamat nyomó kötelességként teszem, hanem azért, mert így is képes vagyok létezni, alkalmazkodni. Ha éppen nincs otthon meleg víz, akkor hideg vízben fürdök; ahova tudok, biciklivel járok; ha kocsira van szükségem, közösségi autót használok. Nem biztos, hogy a klímaválságot ez fogja megoldani, de az én rugalmasságomat, a jólétemet erősíti – zárta mondandóját Pásztor Zsófia metodista hitoktató a teremtésvédelmi pódiumbeszélgetésen.