Örömteli tekintetek és jókedvű köszöntések töltötték meg április 11-én a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközösség északi templomát. A roma kultúra világnapja alkalmából Országos Református Cigánymissziós Imanapot és Találkozót szerveztek. Az esemény lehetőséget biztosított arra, hogy a romák és nem romák közösségben élhessék meg az Istenben való egységet. A helyszínen megismerhettük az alkalom jelentőségét és célját, Nagy György lelkipásztor révén pedig betekintést nyerhettünk a helyi tanoda működésébe és az ott dolgozók szolgálatába is.
Az esemény kezdete előtt már gyülekeztek a résztvevők a templom előtt. A Református Szeretetszolgálat munkatársai köszöntötték az érkezőket, felajánlva segítségüket, ha bármire szükségük van. Az emberek legtöbbje barátként üdvözölte egymást, hálával azért, hogy végre találkozhatnak. A templomból énekszó hangja szűrődött ki, egészen betöltve a kinti teret is. Az ajtón belépve tűnt fel igazán, mennyien is vannak jelen. A padsorok megteltek, és a zenekar vezetésével dicsőített a közönség. Az ember nem is gondolná, hogy nemtől, korosztálytól, nemzetiségtől függetlenül milyen erősen tudja összekovácsolni a közösséget az ének. A dicsőítő sorok olyan egységet teremtettek, mintha egyetlen hang szólna. Ahogy a dallam egyszerre csendült, úgy összhangban, egyként halkult el a közönség, de a csendben még ott visszhangzott az ének üzenete.
Az imanapot Kocsis István, a Magyarországi Református Egyház Cigánymissziójának megbízott osztályvezetője és felzárkózási referense nyitotta meg. Őt követve Pena-Sztojka Szabina, a Testvéri Szolgálat és Cigánymisszió vezető lelkésze lépett a mikrofonhoz, aki imádságra hívta az egybegyűlteket. Csendben, figyelve hallgatták a lelkipásztor köszöntését, aki hangsúlyozta, milyen jelentőséggel bír az alkalom a közösség számára.
Az igei bevezető után Nagy György, a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket. Jézus példázatán keresztül mutatott rá arra, hogy a templom az imanapon megtelt dicsérettel, ami az ide érkező híveknek köszönhető. Két Igével készült a találkozóra, kiemelve, hogy milyen fontos, hogy ma mindenki tiszta szívvel van jelen. – Istent te most nem látod, de megtapasztalod, hogy itt van. Álruhában jön, és mellénk szegődik – fogalmazott.
Az igei bevezetők után a zenekar vezetésével mindenki együtt énekelte a cigány himnuszt. A Gelem, gelem dallama betöltötte a teret, és mindenkit magával ragadott. Ezt követve a Zöld az erdő sorai csendültek fel. Az ének láthatatlan, mégis erős köteléket jelentett a résztvevők között.
A nap során több bizonyságtétel követte egymást; a megszólalók mély, személyes történeteiken keresztül engedtek betekintést életük nehézségeibe és fordulópontjaiba. Különösen felemelő volt látni, hogy már megtalálták a helyes utat, hitükben megerősödve és életüket Isten felé fordítva. Az igehirdetés szolgálatát a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, Ferenczi Pál látta el.
Arról, hogy a misszióban résztvevőknek mit jelent az alkalom, Kocsis Istvánt kérdeztük. A roma kultúra világnapjának jegyében minden évben megrendezik az imanapot és találkozót. Az esemény egyaránt segíti az Isten és ember közti, valamint az ember és ember közötti találkozást. A közös dicsőítésen túl mindig vannak a roma kultúrát bemutató programok. Az imanapra a helyi gyülekezeti tagokon kívül az ország számos részéről érkeztek résztvevők. A cigánymisszió programjain a testvérek be tudják mutatni saját szolgálatukat, kapcsolatok, barátságok alakulnak ki.
Nagy György, a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközösség lelkészével beszélgetve tisztább képet kaptunk a helyi gyülekezet működéséről. A közösségre jellemző családias hangulat és az erős összetartás szembetűnő, ami leginkább annak köszönhető, hogy az embereket lépésről lépésre segítik. Ez ezt jelenti, hogy ha valaki újonnan érkezik a közösségbe és ott marad, akkor döntésre segítik. Utána tanítványságra hívják, ami a gyakorlatban egy gyülekezeti csoporthoz való csatlakozást jelent, majd a Biblia olvasásában és az imádkozás elsajátításában kap támogatást. Az évek múlásával megismerik a kompetenciáit, és szolgálatba állítják. A folyamat utolsó lépése a bizonyságtétel.
A közösség kapui nyitva állnak mindenki előtt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az új kezdeményezésük, amelyben a Mátészalkára érkezett filippínó vendégmunkásoknak angol nyelvű istentiszteleteket tartanak. Karácsonykor megajándékozták őket, illetve már úrvacsorát is vettek a gyülekezet tagjaival. A lelkész szerint mindig van egy „arany láncszem”, azaz egy személy, aki kapcsolatot teremt az újonnan érkezők és a gyülekezet között, így alakítva ki egyfajta kapcsolódást és bizalmat.
A cigánymisszió részeként a mátészalkai Hit-Híd Tanodában jelenleg huszonöt roma gyermekkel foglalkoznak. Az intézményben már számos tehetséges fiatal megfordult. Az Országos Református Cigánymisszió révén pedig másokkal is összemérhetik tudásukat. Május 9-én például Káposztásmegyeren rendezik meg az Aranyhíd cigány vers-és prózamondó versenyt, ahol a gyerekek saját művekkel, akár rapszöveggel is tudnak nevezni.
A verseny egyik korábbi díjazottja, Edvárd az imanapon saját versét adta elő. A fiú, aki már háromszor is elismerésben részesült az Aranyhídon, elmondta, hogy a közösség támogatása és a helyi tanoda tanárainak segítségével, biztatásával sikerült ilyen kiemelkedő eredményt elérnie. A verseny remek lehetőség arra, hogy a gyerekek megéljék a kreativitásukat és megmutassák tehetségüket. A helyi közösség összetartása és lelkesedése abban is megmutatkozik, hogy Edvárd arra a kérdésre, hogy akkor is részt venne-e az eseményen, ha nem adna elő, annyit válaszolt: „Persze, hogy itt lennék!”
A Hit-Híd Tanoda külön műsorral készült az alkalomra, amelyben a roma tradíció szépségei és kincsei egyaránt megjelentek. A fiatal tehetségeknek hatalmas támogatást nyújt a tanoda, ahol a fejlesztő foglalkozások mellett az Istennel való kapcsolat ápolása is előtérbe kerül. Az intézmény dolgozói teljes mértékben a gyerekeket helyezik előtérbe, akik örömmel vállalnak feladatokat az egyház programjain.
Az imanapot átható bensőséges hangulatot és a résztvevők közötti kapcsolódást nehéz szavakba foglalni. Pena-Sztojka Szabina, a Testvéri Szolgálat és Cigánymisszió vezető lelkésze erről a mély, közösségi élményről és a gyerekek nyitottságáról beszélt. A misszió sok fiatalt szólít meg. A környező települések között Olaszliszka ebből a szempontból különleges, hiszen ott pár felnőtt szolgálón kívül a gyülekezet rengeteg gyermektagot számlál. Van bennük egyfajta éhség a felelősség és a feladatok iránt.
A roma közösségek behívásához sokszor elég egy személy lelkes és odaadó munkája, aki kapcsolatot teremt a csoport és egyház között. Ezt a Hit-híd Tanoda szolgálata is jól tükrözi, mivel az ott dolgozók teljes odaadással fordulnak a gyerekek felé. Az imanap és a cigánymisszió más programjai rendkívül fontosak a roma hívőknek. A közös dicsőítés, imádkozás, bizonyságtételek, együtt megélt pillanatok mind hozzájárulnak annak az erős belső köteléknek a kialakulásához, ami a kívülálló számára is jól érezhető.
Az imanap végére mindenki a szívében vihette haza az esemény egy darabját. Látva a sok örömteli tekintetet, megélve azt a nyüzsgést és jókedvet, ami az egész napot végigkísérte, világossá vált, hogy az esemény beteljesítette célját. Az Isten és ember közötti találkozáson túl erőt és kapaszkodót adott, amit a résztvevők magukkal vihettek, és egy nehezebb pillanatban erőt meríthetnek belőle. Még a rövid szünetek is közös énekléssel teltek, ami a templomban folytatódott. Az Országos Református Cigánymisszió és a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközösség roma közösségért végzett munkája közösséget épít, önzetlenül segít, tanít és hitet ad – mindez pedig sokaknak valódi megtartó erőt jelent.