Hiten alapuló hálózat vagy politikai szervezet?

A társalgás az egyház fogalmának meghatározásával kezdődött. Bedekovics Péter szerint az egyház olyan hálózat, egység, amely az egyének Istennel való közösségéből jött létre. Homoki Pál úgy vélte, Isten üzenetét közvetítő szervezet. Kunszabó Zoltán arról beszélt, hogy az evangélium központi üzenetét, vagyis az örök élet elnyerésének feltételeit közvetíti. A diakónus szerint ez volt a különböző kultúrák emberének legfontosabb kérdése az elmúlt háromszáz évben, nem pedig a boldogságkeresés. Gulyás Márton más oldalról közelítette meg a kérdést, és kijelentette, az egyház egy autoriter, oligarchikus politikai intézmény, amelynek belső viszonyai alig felelnek meg bármiféle demokratikus alapelvnek, ennek ellenére elképesztően nagy a politikai, kulturális befolyása, hatalma. Kulturális teljesítményétől nem lehet eltekinteni, de az általa okozott szenvedésektől sem – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy ő elsősorban a katolikus egyházról tud beszélni.

Kunszabó Zoltán reagálva Gulyás állítására elmondta, hogy szerinte az egyház nem politikai szervezet, és vitapartnere szekuláris értelmiségi látásmódot képvisel. Úgy vélte, a hiba abban rejlik, hogy olyasmit kérnek számon az egyházon, ami nem volt az alapító szándéka, mint például a demokrácia, hiszen Jézus a tizenkét apostolra bízta a feladatot. Bedekovics Péter szerint az egyház igenis politikai szervezet is, mert foglalkozik közügyekkel, ugyanakkor nem demokratikus, hanem teokratikus: a közösség kéri Isten tanácsát, és az alapján dönt. Homoki Pál hozzátette, a lelkészt a gyülekezet választja meg. Az elhangzottakat összegezve látható tehát, hogy már az első kérdésben sem értettek teljesen egyet a felek, főleg, amikor Gulyás arról beszélt, hogy az egyházban a hitéletet nem kell demokratikussá tenni. Szerinte ugyanis ha az egyház bele akar szólni a társadalom ügyeibe, akkor azt egy ilyen antidemokratikus szervezetnek nem szabad engedni. Arra a kérdésre ugyanakkor, hogy pontosan miben látja a megoldást és miben kellene változtatni, Gulyás nem tudott válaszolni.

A vitaest következő témája az egyház feladata volt. Gulyás Márton szerint cselekvő egyházra van szükség, mert óriási a szegénység az ország egyes régióiban. Hozzátette, ült már evangélikus lelkésszel együtt egy kilakoltatásellenes láncban, de a katolikusoknak eddig ez nem fért bele. Bedekovics Péter kijelentette, sokat emlegetik a karitatív dologokat, amelyeket az egyháznak kellene végeznie, de azokat már mind teszi, csak nem nagyon tudják az emberek. Szóba került, hogy többet lehetnének nyitva a templomok, Gulyás pedig emlékeztetett, hogy amikor kamasz volt, még bármelyikbe be lehetett sétálni, és ott leülni. Vitapartnerei szerint nyitott kapukat dönget, csupán logisztikai kérdés, melyik templom van épp nyitva.

Aztán az egyik kérdező egy huszáros rohammal rákérdezett arra, hogy mi a beszélgetés résztvevőinek véleménye a melegházasságról és az abortuszról. Gulyás szerint az egyáztól nem várható el, hogy összeadjon egy meleg párt, de a politikára ne akarjon befolyást gyakorolni a kérdésben. Az abortusz kérdésében szerinte ugyanakkor nagyobb az egyház felelőssége, beszélhetnének többet például a fogamzásgátlásról, és akkor kevesebb abortuszra lenne szükség. Bedekovics Péter szerint a Teremtő eldöntötte, mit kell mondani ebben a kérdésben, de a tanítás nem lehet erőszakkal kényszerítés. „Csak ne nevezzük házasságnak azt, ami nem az” – tette hozzá. Kunszabó Zoltán ugyanakkor arról beszélt, hogy a házasság az, ahol nem kell védekezni semmi ellen. Szerinte nem kell védekezni az élet ellen, csak a helyén jelenjen meg. Gulyás szerint nem szabad úgy tenni, mintha egy házasságban nem lenne fogamzásgátlás, vagy nem esnének teherbe gyereklányok, és ezekre az egyháznak nincs válasza, miközben a gyerekeket a pornó oktatja.

A szexualitásnak a házasságban van a helye, amely nem azt jelenti, hogy akinek ez nem megy tökéletesen, az elveszett, hiszen létezik bűnbocsánat – jelentette ki Bedekovics Péter. Homoki Pál pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy egy jóléti társadalomban élve vitatkoznak minderről. Afrikában rengeteg AIDS-es ember között egyesek kiállnak arról papolni, hogy senki ne használjon óvszert – majd hozzátette, erre előbb-utóbb megoldást kell találni a Szentírás alapján, mert ez is egy olyan probléma, ami azóta jelent meg, hogy a Bibliát megírták, így konkrétan nincs benne róla szó.

A vita során szóba került a generációk hite közötti különbség, hiszen különbözőképpen kell számukra megfogalmazni ugyanazt az üzenetet. A karitatív tevékenységre vonatkozó kérdésre válaszul Homoki Pál hangsúlyozta, hogy fel kell lépni az önzés ellen, hiszen ma rettegünk attól, hogy akár csak egy keveset is elveszítsünk abból, amink van. Gulyás szerint most olyan időszak következik, amikor a rászorulóknak nagy szüksége lesz az egyházra.

Végezetül a nők egyházban betöltött szerepéről folyt a vita. Bedekovics szerint a nők a vállukon viszik az egyházat, Homoki Pál erre példaként a hitoktatást hozta fel, de mindketten hangsúlyozták, az elhívás személyes, nemtől független. A katolikus diakónus Szűz Máriát említette példaként, aki megszülte a Megváltót, majd az első tanítványa lett. Gulyás szerint vitapartnerei nem tettek mást, mint ékes szavakkal körülírták, hogy létezik egy plafon az egyházakban a nők számára.

A vita végén a felek egyetértettek Gulyás kijelentésével, hogy túl sokat foglalkozunk az egymástól elválasztó kérdésekkel, és bűnöket próbálunk számon kérni olyanokon, akiknek ahhoz semmi köze, legyen ez akár egy mai baloldali elmarasztalása a kommunista rendszer okán vagy egy pap, lelkész elutasítása az egyházban történt visszaélések miatt.

A véleménycsere közben több sarkos kijelentés is elhangzott, de óriási vita nem robbant ki. Mégis érdekes beszélgetésnek lehettek szem- és fültanúi a résztvevők. A tömött terem és az, hogy még a vécéajtóban is álltak nézők, mutatja, hogy óriási igény van ilyen témákra.