Hitvallás kérdőívbe csomagolva

Pannonhalmán, az apátsághoz közeli zarándokszálláson járunk, ahol a tikkasztó hőség után végre enyhül az idő, esteledik. A napi munka után bőven van még a hallgatóknak és oktatóiknak megbeszélnivalójuk a tapasztalatokról, sötétedésbe nyúlik az eszmecsere, könyvfejezetek elevenednek meg valós dilemmákká. – Amit az egyetemen elméletként tanítunk, egészen más fénybe kerül, amikor a hallgatókkal élesben kipróbáljuk – mondja Duráczky Bálint, a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia tanszékének adjunktusa. – A mostani gyakorlat alkalmával tesztelhetik a diákok, hogy amit módszertanból tanultunk, vagy a kérdések, amelyeket együtt készítettünk elő, hogyan hatnak élő szituációban. Amikor megfogalmazunk egy-egy kérdést, például hogy hiszel-e Istenben, egzakt, egyértelmű kérdésnek szánjuk. De ha feltesszük, hamar kiderül, mennyire mást értenek rajta a budapesti egyetemisták és egy győrújbaráti nyugdíjas. Ha két kifejezés között – például: Isten inkább félelmetes vagy inkább szeretetteljes – öten középre húzzák a csúszkát, amögött nem ugyanaz, hanem öt teljesen különböző indoklás lesz, ami elő is jön a személyes kérdezés során spontán kialakuló beszélgetések közben. Ezért segítik nagyban a szakmai felkészülést az ilyen táborok – mondja a szociológiai tanszék oktatója, aki egyébként a Budapest-Budahegyvidéki Református Egyházközség presbitere.

A diákok között akad, akihez egyébként is közel áll a reformátusság. Lutor Krisztián tatai fiatal, nagyon szerette volna, ha a saját települését, gyülekezetét kutatja a csapat, de így is lelkesen vett részt a nyári gyakorlaton. Hosszabb távon is ezzel szeretne foglalkozni, sőt gyakornokként már most is kamatoztatja mindazt, amit tanul. – Nem volt rajtunk nyomás, minimumelvárás, ehhez képest, úgy láttam, mindenki a lehető legtöbbet próbálta kihozni magából – mondja. Mint a tanítványok, kettesével járták a házakat, mindegyik párosra négy-öt utca jutott.

A nyári szélsőséges időjárásban le is égtek, meg is áztak. Bár a hivatalos adatokig még hosszú út vezet, Krisztiánnak azért már lettek benyomásai. – A reformátusok kiemelték, hogy mivel itt friss a közösség, együtt fejlődnek, és ők is hatással vannak rá, alakítják, nem valamilyen előzetesen meglévő helyzethez kell alkalmazkodniuk – osztja meg velünk az egyiket.

Gödöllőről érkezett Kincses Kata, elmondása szerint egyik diáktársán sem érezte, hogy a kötelezőségénél fogva nyűgként élte volna meg ezt a terepmunkát. – Az oktatóink szívüket-lelküket beletették a megvalósításba, ami ránk is kihat. Nagy szakmai szabadságot is kaptunk abban, hogyan dolgozzuk ki a témákat vagy állítjuk össze a kérdőívet, amellyel azután mi dolgozunk tovább. Úgy érzem, minél nagyobb bizalmat kapunk, annál szívesebben csináljuk. Az egyik leghasznosabb gyakorlatunk ez, ahol projektmunkán kísérnek végig bennünket. Én is hasonlókkal szeretnék később foglalkozni – árulja el a jövőről szólva.

Kata hálás volt, hogy budapesti lakótelepi tapasztalataihoz képest itt a lakosság elfogadóbb volt, még aki visszautasította a válaszadást, az is kedvesen tette. – Azt figyeltem meg, hogy míg a katolikus kérdezettjeim vagy itt születtek, vagy régen költöztek ide, a reformátusok az utóbbi tíz évben érkeztek. Ugyanakkor a katolikusok is ugyanolyan jó véleménnyel voltak az itteni református közösségről, mint akik oda járnak. Ez meglepett, érdekes lesz majd kibontani az adatokat. A reformátusok pedig büszkén beszéltek arról, hogy kinövik a gyülekezeti házat – sorolja a beszélgetésekből megmaradt benyomásokat.

A terepmunkán végzett kutatásról szólva: az oktatási céloknál sokkal tágabb értelemben lesz hasznos mindaz, amit a hallgatók elvégeznek. Az adatgyűjtés a település számára is adhat olyan új információkat, amelyek alapján tudatosabban lehet jövőt tervezni, stratégiát gyártani, de a helyi gyülekezet önismeretét és missziói látásának alakítását is segíti. – Megjelent az az igény, hogy tárjuk fel, hogyan fest a református egyház, annak közösségei – mondja Duráczky Bálint. – Lényeges, hogy a gyülekezet sem légüres térben él és szolgál, hanem társadalmi közegbe ágyazva. A győrújbaráti vizsgálat azért érdekes, mert a népszámlálási adatokból kiderült, hogy a magukat reformátusnak vallók aránya messze magasabb mértékben nőtt annál, ahogy azt a népmozgalmi adatok indokolnák. Sokan költöznek a településre. Ám az a szokatlan helyzet áll fenn, hogy a beköltöző népesség arányánál nagyobb mértékben nőtt a reformátusoké. Annak próbáltunk utánajárni, hogy miért. Azaz a hipotézisek közül, amelyekkel ezt meg tudnánk magyarázni, melyek látszanak igaznak. A kérdőíves kutatás alapján, azt remélem, erre válaszokat kapunk – magyarázza az oktató, aki az elméletek között említi azt, hogy talán az ideköltözők nagyobb része érkezett eredetileg református vidékekről, vagy a helyi gyülekezet sikerrel szólítja meg őket. Valószínűleg nem lehet egyetlen okra visszavezetni, hanem részben majd több is igazolódik. Azt mondja a szociológus, ahhoz további kutatások kellenének, hogy ebből modell is kirajzolódjon, de ahol jó gyakorlat látszik, arról érdemes mélyebb ismereteket szerezni, mert még akár a helyben szolgálók sincsenek feltétlenül tudatában a jelenség okainak. Ha a projektben részt vevő csapat tud majd érdemi eredménnyel szolgálni, arra gyülekezeti stratégiát, missziói munkatervet lehet építeni. – A diákok tudásszerzésén túl a helyi gyülekezet számára is hasznos lesz a kutatás, hiszen feltárjuk a település vallásosságát. A közösség feladata felmutatni az Istennel élt élet szépségét, de kiknek kell ezt felmutatni? Mi az ő, azaz a megszólítható emberek alapállása Istennel, a gyülekezettel kapcsolatban? Milyen elvárásaik volnának, amelyeket érdemes teljesíteni vagy formálni? Ha ezekre tudunk válaszokat adni, erős alapot nyerünk arra, hogy gyülekezeti stratégiát lehessen építeni – magyarázza Duráczky Bálint.

A kérdőívet lehetőség volt online kitölteni, de személyes lekérdezéssel is. Összesen 512 ember adott választ az egyetemistáknak, így a nyolc-tíz ezer felnőtt lakos öt százalékát sikerült elérni, amely az oktatók szerint jó arány, és megfelelő ahhoz, hogy azzal érdemben dolgozni lehessen a szociológia módszertanával. A kérdőív segítségével megpróbálták feltérképezni, hogyan viszonyul a felekezeti hovatartozás megvallása a vallásosságról szóló többi adathoz, azaz hogy az illető jár-e templomba, imádkozik-e. – Mintha egy puzzle-t próbálnánk kirakni, megpróbáljuk megérteni az ember gondolkodását, hogy belül is megéli-e a vallásosságát, vagy inkább kultúrkeresztyén kötődése van-e, ami a népszámlálási adatoknál ugyanazt eredményezheti, de a missziós munkában más-más a cél az egyik és a másik esetben – részletezi a szociológus.

A nyári gyűjtést adattisztítási folyamat követi, amelyet egy-két lelkes hallgatóval már elkezdtek a részt vevő oktatók. Ilyenkor kiszűrik azokat, akik nagyon kevés kérdésre adtak választ, esetleg önellentmondásba keveredtek a kitöltés során, és így értékelhetetlen a tőlük származó információ. Egy őszi kurzus keretében pedig hétről hétre feldolgozzák az így létrejött adatbázis egy-egy témakörét. Úgy tervezik, a lelkésznek és a gyülekezet vezetőségének is előadják majd az eredményeket, sőt a település számára is igyekeztek hasznos tudnivalókat kinyerni a diákok, így a helyi önkormányzat is profitálhat a munkájukból.

Napjainkban sok szó esik a gólyatáborokról és az egyetemisták moráljáról. Duráczky Bálint szerint alapjában véve két szélsőséges kép él az emberekben azzal kapcsolatban is, milyenek lehetnek a károlis diákok. Az egyik szerint a fiatalok kivétel nélkül templomba járó hívek, a másik szerint pedig ellenkezőleg: mind irtóznak a vallástól. Mindkettő torzít. A szakember látja közöttük a misszió lehetőségét. – Nekem az a benyomásom – amit a tábor meg is erősített –, hogy ha az emberek szeretettel beszélnek a saját hitükről és nem elvárásokat támasztanak vagy morális nyomást gyakorolnak, akkor a hallgatók jól fogadják. Amikor elhívtuk a helyi lelkészt beszélgetni, szimpatikusnak találták a hallgatók azt, ahogy a hitéről beszélt. Látták, hogy nem valami furcsa, világtól eltávolodott, moralizáló ember, hanem értelmes, hozzánk hasonló valaki, látszik, hogy fontos neki, amiről beszél, akkor is, ha a téma sokaknak még ismeretlen. Jó visszajelzése volt ennek a találkozásnak az, hogy másnap tizenkét hallgató jött el az istentiszteletre, és közülük csak egyről tudom biztosan, hogy szokott járni templomba – mondja lelkesen.

Nagy lehetőséget lát abban, ha úgy viselkedünk és beszélünk, hogy ahhoz a nem egyházias emberek is kapcsolódni tudnak, nem idegen a hétköznapi megéléseiktől, mert erre nyitottak. – Ilyenkor akár arra is hajlandók, hogy eljöjjenek egy istentiszteletre, pedig ez eléggé kívül esik sokak komfortzónáján ebben a korosztályban. Az lett a benyomásuk, hogy ez nem is olyan furcsa, mint ahogyan feltételezték. Tanulnunk kell a megszólítás stratégiáit! Hálás vagyok ezért a táborért, mert szerintem azt bizonyítja, hogy lehet református egyetemet csinálni. Nekem ez szívügyem, kulcskérdésnek tartom – hangsúlyozza.

Úgy látja, a hitelesség és az átláthatóság ma különösen is kulcs lehet a misszióban. Egy-egy diák két évig találkozik az oktatójával. Emellett bizonyára rákeres az interneten, mert érdekli a szakmai munkássága, de általában a személyes vonal is a kíváncsiság tárgya. Órákon is látják, hogyan kezel konfliktust, milyen elvárásokat támaszt. Bálint azt mondja, ezzel csak az a baj, hogy az órai keretben kialakuló kapcsolat elég egyoldalú. – Egy-egy ilyen hét teret ad arra, hogy ez a kapcsolat ne maradjon egyirányú. Segít egymás világképébe belepillantani. Mivel a hallgatók nagy része nemcsak az oktató szakmai munkássága, de az élete iránt is érdeklődik, ez jó lehetőség elmondani, mennyire fontos számomra az Istenbe vetett hit. Ha ez nem órán, hanem ilyen alkalmakkor hangzik el, sokkal kevésbé érzi úgy a hallgató, hogy téríteni akarom, vagy majd megbuktatom, ha ő nem ugyanazon a világnézeten áll. Az a világ elmúlt, amikor az emberek tömegével térnek be a templomokba, hogy valaki beszéljen nekik Istenről, de személyes kapcsolatokon, jó példákon keresztül lehet bizonyságot tenni!