Imacsoportot indított a Facebookon Bella Violetta győrszemerei református lelkész, mert látja, hallja, hogy az orvosok, a nővérek a koronavírus-járvány miatt a teljesítőképességük határán vannak. Tartsuk számon, hordozzuk imádságban az egészségügyben dolgozókat, fáradozásaikat – erre buzdít ez a kezdeményezés.
Miért indította a csoportot?
Mert a járvány első hullámában jó volt látni az egészségügyben dolgozókért indult összefogást: az emberek szíveket ragasztottak az ablakokra, pizzát, kávét vittek a kórházakba, megörvendeztették az ott dolgozókat, tartották bennük a lelket. Viszont ebben megfáradtunk. Ma már nem ilyen kézzelfogható a társadalom támogatása, pedig a kórházak terhelése a több mint egy éve tartó járvány alatt most a legnagyobb. A férjem győrújbaráti gyülekezetében látom, hogy a közösséghez tartozó orvosok, egészségügyi dolgozók egyre leterheltebbek, a családjaiknak is egyre több áldozatot kell hozniuk, egyre nagyobb rajtuk a lelki nyomás. Nem vagyok egészségügyi dolgozó, nem estem át a Covidon, és hála az Úrnak, a szűkebb családi-baráti körben sem történt súlyosabb megbetegedés, sem halál, mégis érzem, hogy Isten – azokon keresztül, akikkel az elmúlt időszakban kapcsolatba kerültem – a szívemre helyezte a csoport indítását.
Hogyan kell, hogyan lehet a Facebookon imádkozni?
Az tény, hogy furcsa a Facebook nyilvánossága előtt imádkozni. És ez semmiképp sem pótolja a személyes imádságainkat. Viszont kár lenne kihagyni, csak mert mások előtt gátlásaink vannak. Remélem, hogy egymás imáit látva felszabadulunk a teher alól. Nem csak a legügyesebb szavainkkal megírt, vagy a legdiplomatikusabban megfogalmazott ima jó. A Lélek erősít, segít, és könyörög – a mi botladozó szavaink mellett vagy épp ellenére is.
Kik alkotják a csoportot?
Már csaknem hatszázan vagyunk, egyelőre főleg reformátusok, de a csoport ökumenikus nyitottsággal indult. Vannak közöttünk egészségügyi dolgozók is. Kértem azokat az ápolókat, orvosokat, akiket személyesen ismerek, mondják el a kollégáiknak, akik belefáradtak, csüggedtek, hogy imádkozunk értük, és ha nyitottságot tapasztalnak, ajánlják nekik a csoportot. Szeretném, ha látnák, hogy vannak, akik imádságban hordozzák őket.
Bárki írhat fohászt?
Ennek örülnék a legjobban. Néhány hete indultunk, gyűlnek a spontán imádságok, de felkérésre is készülnek könyörgések. Írt már például Horváth Gergely rádiós és Dejcsics Konrád pannonhalmi szerzetes is. Hiszem, hogy a közösségi médiában megosztani egy saját szavainkkal megírt imádságot nemcsak kiállás a járvány miatt nehéz helyzetben dolgozó orvosok, ápolók, szakdolgozók, kórházlelkészek mellett, hanem egyben hitvallás is.
Horváth Gergely református rádiós, a Klasszik Rádió műsorvezetőjének imádsága a csoportban:
„Mennyei Édesatyánk, tavasz van, mégis, akik a városban lakunk, lassan többet halljuk a szirénát, mint a madarak énekét. Minden vijjogó élesen arra figyelmeztet, hogy újabb és újabb emberi életért zajlik a küzdelem. Már nem tudjuk elfordítani fejünket, ezért feléd és hozzád fordulunk: Mennyei Atyánk, minden élet ura te vagy! Könyörgünk mindazok életéért, akik e pillanatban is a kórház felé tartanak, vagy már ott vannak, mindazokért, akik segítségre szorulnak: te mentsd, őrizd és gyógyítsd őket! (…) És egyként könyörgünk itt azokért, akiket segítségül küldesz: a mentősökért, az ápolókért, az orvosokért, azokért, akik életeket mentenek vagy életveszélyt előznek meg, vagy helytállnak a maguk helyén a gyógyításban, mások segítésében. (…) Könyörgünk értük nemcsak mint fontos szakmai feladatot ellátókért, hanem mint magánemberekért, akik családok tagjai, fenn- és összetartói, akik anyák és apák, fiúk és lányok, testvérek és barátok. Mennyei Urunk! Ilyen testi-lelki terheltségben gyorsan fogy az emberi erő. Téged kérünk: a te erőd, vigasztalásod és reményadásod legyen minden egészségügyi dolgozóval is. (…) Ámen.”