Hogyan szólítható meg a digitális bennszülöttek nemzedéke?

A Z generáció (a „zoomerek”) tagjai a digitális világban nőnek fel, a szakirodalom valóságos „digitális bennszülöttként” tartja őket számon. Ezek a fiatalok általában nagyobb szabadságot igényelnek az életükben, ezzel együtt nehezen fogadják el a szigorú szabályokat és a hagyományos vallási gyakorlatokat. A mindennapjaik nagy részét az okostelefonok és a közösségi média uralja, így már nagyon fiatalon életük szerves része mindez, és nem tudják elképzelni, milyen az élet ezek nélkül. Ebből kifolyólag állandóan kapcsolatban tudnak lenni az ismerőseikkel, függetlenül attól, hogy éppen hol tartózkodnak, és nem feltétlenül igénylik a személyes, élő találkozásokat vagy a közösségi létet.

– A gimnáziumi évekig még meglehetősen megszokott rutinjuk van, de ez felborul, amikor megkezdik az egyetemi tanulmányaikat, vagy amikor kikerülnek a munkaerőpiacra. Ilyenkor már a gyülekezetbe járás nem feltétlenül prioritás számukra – véli Tóth Zsófia, aki azokat az úgynevezett krízispontokat kutatja, amikor sok fiatal kapcsolata szakad meg a gyülekezetével. Az ifjúsági projektvezető szerint egyszerűen megváltozik, hogy a fiatalok mit helyeznek előtérbe. Velük beszélgetve azonban az körvonalazódik, hogy mindenkinél jelen van a hit, még azoknál is, akik nem járnak el templomba, nem tagjai egy gyülekezetnek. A fiatalok különböző módon élik meg a hitüket a mindennapokban, van, aki közösségben, van, aki mindennap olvassa a Bibliát, vagy dicsőítő zenéket és keresztyén podcastokat hallgat.

Ami a korábbi generációknál még norma volt, az a most fiatal felnőtté váló nemzedéknek már könnyen lehet, hogy csak egy szokás, amit vagy követnek, vagy nem, nem tartozik hozzá olyan erős értékítélet – hívja fel a figyelmet Duráczky Bálint. Mindenesetre óva intett az általánosítástól, amikor például azt vizsgáljuk, hogy a célcsoport mennyire olvassa, tanulmányozza a Bibliát. – Az viszont életszerű, hogy nyitottak a spiritualitás, a vallás irányába, de nehezebben fogadják el a merev vallási struktúrákat – teszi hozzá a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa.

A templomba járás, illetve az istentiszteletek tartalma kulcsfontosságú kérdés a fiataloknak. Számukra nem feltétlenül az istentisztelet hossza a mérvadó, hanem annak hitelessége és relevanciája. Emellett az is fontos, hogy ezek tartalma valódi élethelyzetekhez kapcsolódjon. Ilyen például a szorongás, a párkeresés, az életközepi válság, a pályaválasztás vagy az identitáskeresés.

– A válaszok alapján határozottan felmerül részükről az igény, hogy közérthetően legyenek megfogalmazva az igehirdetések, illetve hogy az istentiszteleten megjelenjen a lazaság, a vizualitás és a dicsőítés – fogalmaz Tóth Zsófia.

– A kutatás során felvett interjúkból is látszik, hogy a vizsgált korcsoport már távolról sem annyira hagyománykövető, mint a korábbi generációk, például előfordul, hogy különböző közösségekbe járnak el párhuzamosan. A normaváltásnak a másik következménye, hogy a gyülekezeti elköteleződés is egyre kevésbé jellemző – mondja Duráczky Bálint, hozzátéve: az első krízispontot nézve, a konfirmációval elértek egy mérföldkövet, ami után már nincs erős közösségi, családi elvárás és ösztönzés arra, hogy aktív tagjai maradjanak egy gyülekezetnek. Az egyetemi oktató szerint a személyes hitbéli döntés meghozatala vált kulcskérdéssé abban, hogy valaki hosszú távon is gyülekezeti tag marad-e. – Ha a társadalmi folyamatokat helyesen érzékeljük, akkor az ifjúsági munkában a személyes vezetés, tanítványozás közben érdemes biztosítani, hogy a szülői indíttatásból gyülekezetben töltött időszak alatt kialakulhasson az ő személyes választásuk, legyen szabadságuk arra, hogy ők válasszák ezt az utat maguknak. A kutatási tapasztalat azt mutatja, hogy több gyülekezet ennek megfelelően alakította át az ifjúsági munkáját – hangsúlyozza Duráczky Bálint.

A konfirmáció után sok esetben bekövetkezik egyfajta lemorzsolódás, ami a fiatalok gyülekezethez való hovatartozását illeti. Tóth Zsófia szerint ezek az eltávolodás leggyakoribb okai:

• elköltözés: a vidéki fiatalok a tanulmányaikat folyatva gyakran új közösségek után néznek, vagy épp ellenkezőleg, az új környezetben nem találnak olyan gyülekezetet, ahol otthon éreznék magukat.
• élethelyzeti változások: az egyetem és a munkaerőpiac kihívásai mellett kevesebb idő és energia jut a vallási életre, illetve kitágul a világnézetük, sok új élménnyel, lehetősséggel találkoznak.
• konfliktusok a lelkészekkel vagy a gyülekezeti közösséggel. Többen elmondták, hogy egy-egy negatív tapasztalat vagy félreértés miatt maradtak távol a közösségtől.
• generációs különbségek. Sokszor túl nagy a korkülönbség, és a fiatalok nehezen tudnak a gyülekezet idősebb tagjaihoz kapcsolódni, illetve a saját generációjuk nincs, vagy csak kis létszámmal van jelen a gyülekezetben.
• a spiritualitás új formái. Vannak, akik az online térben találták meg a vallásos tartalom fogyasztását, ami számukra kevésbé kötött, mint a hagyományos templomi közeg.

– Az elköteleződésnek személyes döntésen kell alapulnia ahhoz, hogy időtálló legyen – teszi hozzá Duráczky Bálint. – Ha valaki csupán a neveltetése vagy közösségi elvárások miatt vesz részt az egyházközségi életben, akkor őt egy konfliktus könnyen eltávolíthatja. Az interjúk során rendszeresen előkerült, hogy ugyan sokan fontosnak tartják a hitüket, de mégsem találnak maguknak olyan közösséget, ahol azt gyakorolni tudnák. Ezt az is okozhatja, hogy a neveltetésükből fakadóan normaként megvan bennük a vallásgyakorlás igénye, de a személyes kötődés nem olyan erős, hogy az képes legyen áthidalni a közösségre jellemző kellemetlenségeket. Persze nincs veszve semmi, ha fiatal felnőttként nem sikerül a kapcsolódás, ez a későbbi életszakaszokban is kialakulhat. A nagyobb kihívás az, hogy az egyház hogyan szólítsa meg azokat, akik nem részesültek vallásos neveltetésben. Ha ezt a korosztályt szeretnénk nagyobb arányban látni a gyülekezetekben, akkor erre megfelelő gyakorlatokat kell kialakítani – állapítja meg Duráczky Bálint.

Vitathatatlan, hogy a Z generáció tagjai a digitális világba születtek bele, sokan a közösségi média felületein élik a társasági életüket. Ebből viszont adódik egy kevésbé kedvező jelenség, méghozzá az elmagányosodás. Ez azonban azt hozza ki belőlük, hogy mindennél jobban vágynak a személyes kapcsolatokra. Tóth Zsófia szerint azok a fiatalok, akik jelenleg nem aktív tagjai egy gyülekezetnek sem, vágynak arra, hogy gyülekezethez tartozzanak. Nagyon egyedi, hogy a fiataloknak mi a fontos egy gyülekezetben, és hogy mire van szükségük. A magány és a közösség fogalma viszont eltérő lehet a különböző generációknál.

– A fiatalok magányossága nem feltétlenül azt jelenti, hogy nincs kivel beszélgetniük, hanem inkább egyfajta társas magányt élnek meg, amelyben folyamatosan kapcsolatban állnak másokkal, mégis elszigeteltnek érzik magukat – figyelmeztet Duráczky Bálint. – Itt a problémamegoldás nem pusztán a közösségi programok szervezése, hanem az őszinte kapcsolódás. A személyes, rájuk irányuló figyelem és a meghallgatás sokkal fontosabb, mint a különböző formális programok – jegyzi meg.

– A megkérdezett fiatalok gyakran említették az élethelyzeti kríziseket is. Ilyen például az, amikor elköltöznek egy másik településre, munkát keresnek, az egyetemi kötelességeiket kell teljesíteniük, a szülőktől való függetlenségről, a párkapcsolati vagy éppen a párkeresési nehézségekről beszéltek – teszi hozzá Tóth Zsófia. – Különbség van a nagyvárosi és a vidéki lét között. Amikor a fiatalok továbbtanulás vagy munkalehetőség céljából egy nagyvárosba költöznek, vannak, akik egyetemi gyülekezeteket keresnek fel, és így élik meg a közösséget. Sokszor az is probléma a fiatalok számára a vidéki gyülekezeteknél, hogy nincs jelen a saját korosztályuk, és nehezen tudnak az idősebb generációhoz kapcsolódni. Nagyvárosi, budapesti gyülekezeteknél viszont nem annyira szembetűnő, ha egy-két fiatal kis időre eltűnik, de nekik egyszerűbb dolguk van visszajárni a templomukba, mint a vidéki társaiknak, hiszen ők – adott esetben – több órát utaznak ahhoz, hogy a hétvégén ott tudjanak lenni az istentiszteleten – állapítja meg az ifjúsági projektvezető.

A Magyarországi Református Egyház 2025-öt az ifjúsági szolgálat évének nyilvánította, ami rávilágít arra, hogy a fiatalok egyházi életbe való bevonása és megtartása kiemelt kérdés. Beszélgetőpartnereim szerint egy ilyen kezdeményezés azonban önmagában nem jelent megoldást, de a témára irányított figyelem elősegítheti a szemléletváltást. Egyrészt azért, mert az egyes generációk egyre kisebb mértékben adják tovább a felekezeti identitást, ami ha így folytatódik, a reformátusságba beleszületők száma is tovább fog csökkenni a jövőben. A két szakember szerint ez változtatást követel meg a gyülekezetekben folyó ifjúsági munkában is. Például személyre szólóan, tanítványozó megközelítéssel kell figyelni a fiatalok hitbeli érésére. Másrészt úgy vélik, hogy a keretek is bizonyára alakulnak. Egyházunktól még eléggé idegen, de a szekularizációs folyamatokban előrébb járó testvéreknél már látható, hogy a digitális platformok szerepét sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a fiatalok jelentős része ezen keresztül kapcsolódik be a vallásos életbe. A gyülekezeteknek egyre fontosabbá válik, hogy jelen legyenek az online térben – blogokon, podcastokon, rövid videós tartalmakon keresztül. Az élő gyülekezetekbe minden generáció be tud kapcsolódni és képes megtalálni a maga helyét – hangsúlyozza Tóth Zsófia és Duráczky Bálint.