Ide érkezni olyan, mint hazajönni

„Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön. Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22,17) – hangzott az Ige a hétvége nyitóáhítatában, amelyet Sztojka Szabina, az Országos Református Cigánymisszió vezető lelkipásztora tartott. – Isten hív bennünket magához, és nekünk is hívnunk kell embertársainkat hozzá. A cigányok megszólítására sincs biztos recept, előre csomagolt válasz, az egymás iránti kíváncsiság, nyitottság és elfogadás azok a legelemibb tényezők, amelyek etnikai hovatartozástól függetlenül minden embert megnyerhetnek – hangsúlyozta a lelkésznő. A 2014 óta minden évben megrendezett cigánymissziós konferencia meghívója bár a gyülekezetekben szolgáló munkatársaknak szól, de a visszajáró tagok mindig magukkal hoznak olyanokat, akik a saját közösségeikben csatlakozhatnak a szolgálathoz.

A hétvégén központi szerepet kapott a dicsőítés, de Isten magasztalása nem csak az éneklésben nyilvánulhat meg. Lakatos Krisztián bodaszőlői munkatárs hangjával is, életével is Istent szolgálja. A cigánymissziós alkalmakra már-már úgy érkezik, mintha hazajönne, büszkén meg is jegyzi: – Minden alkalmon ott vagyok. Saját településén aktívan szolgál, az Opre Roma Egyesület koordinátoraként naponta hetven-nyolcvan családnak nyújt segítséget, heti kétszer pedig a bodaszőlői tanodában tevékenykedik. – Amikor a családtagjaim még nem tértek meg, nem értették, miért jó nekem ide tartozni. Válaszul elhívtam őket egy alkalomra, ahol megtapasztalhatták azt a szeretetet és megbecsülést, amely itt körbevesz engem – mondta el Krisztián.

Nem ő az egyetlen, aki otthonosan érzi magát a cigánymissziós konferencián. Turgyán Sándor és felesége, Turgyánné Kovács Katalin is visszajáró szolgálattevők. Otthonukban, a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközségben a cigánymisszió oszlopos tagjai. Nosztalgiával emlékszik vissza Katalin arra a pillanatra, amikor lelkészétől hallott az Együtt egymásért programról, és ösztönösen érezte, hogy csatlakoznia kell. Már ezt megelőzően is szívügye volt a gyermekmunka, de a képzés elvégzésével teljesen új kapuk nyíltak meg, amelyek a cigányság felé vezettek. – Számomra nem az a különbség az emberek között, hogy valaki milyen származású. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk – vallotta meg Katalin. Gyülekezetükben a HEKS (Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete) támogatásával a Hit-híd Tanodát működtetik, amelyben heti háromszor foglalkoznak gyerekekkel.

Beszámolójához csatlakozott férje, Turgyán Sándor, aki vegyes házasságból született. Édesanyja cigány, édesapja magyar származású, emiatt mindig is kettős identitása volt. Mindkét közösségben otthonosan mozog, így hídként tud jelen lenni a cigányok és a magyarok között. Több mint öt évvel ezelőtt kezdte el látogatni az istentiszteleteket, de akkoriban még nem találta a helyét a gyülekezetben. Imádságban kért útmutatást, és néhány nappal később a gyülekezet lelkésze a cigánymisszióban végzendő szolgálattal kereste meg. – Akkor kezdődött ez az út. Azóta is hiszem, hogy a cigánymisszióba szól az elhívásom, és csodákat fogunk látni benne – zárta gondolatait Sándor.

Az alkalom legtöbb látogatója az egyház közeléből érkezett, akiknek a hasonló cigánymissziós találkozások lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szolgálattevők, munkatársak új lendületet kapjanak. A terepen dolgozók lelki megerősítését hangsúlyozta Eperjesi Tamás, a Református Szeretetszolgálat felzárkózási osztályának vezetője: – Azt a típusú munkát, amilyet a szociális és felzárkózási szakemberek végeznek, nem lehet gyülekezeti és hitbéli támogatás nélkül végezni. Emiatt különösen fontos, hogy az egyházi szervezeti vezetők is a cigánymissziós szakemberek mellé álljanak.

A hétvégén tapasztalható lelki többleten kívül a cigánymiszsziós összejövetelek arra is kitűnő lehetőséget kínálnak Eperjesi Tamás szerint, hogy a terepen dolgozó szakemberek, munkatársak élő hitű cigány közösségekkel találkozzanak. – Ezek az alkalmak nemcsak a szakmai, de az emberi kapcsolódásokat is lehetővé teszik, amelyek megerősítik bennünk azt a megnyugtató érzetet, hogy nem vagyunk egyedül a szolgálatban – hangsúlyozta az osztályvezető. Lelki közösség nélkül nem lehet közös terepi munka sem, ezért a munkatársaknak is szükségük van arra a hitbéli támaszra, amelyet a cigánymissziós testvériség nyújthat. Ennek köszönhetően országszerte az evangélium lehet a közös szolgálat megtartóereje a működő tanodákban, gyerekházakban és a felzárkózó településeken is.

A magyarok és a cigányok évszázadok óta egymás mellett élnek, a két népnek nem összeolvadnia kell, hanem megismerni és elfogadni egymást. Sokszor azonban előítéletek vagy rossz tapasztalatok nehezítik meg a másik felé közeledést. Sztojka Szabina elmondása szerint az első szükséges teendő ezek leküzdése: – Érdekes módon ez a nehéznek titulált lépés sokszor jóval könnyebb annál, mint amire az ember elsőre számít. Szeretem látni, amikor a roma közösséget nem ismerő magyar ember meglepődik, hogy milyen jó a cigányok között lenni. Azt feltételezzük, hogy nehéz lesz az elfogadás, mégis gyakran azt tapasztaljuk, mennyire meglepően könnyű. Itt mindenki szabadon lehet cigány, Krisztusban mégis testvérekként egyformák vagyunk. S ez a legszebb felismerés.

Kihívás minden misszióban van, a cigánymisszió sem kivétel ez alól. Emberi életekkel kell dolgozni, azok minden mélységével és magasságával. Az ilyen alkalmak után viszont újultan lehet visszatérni a munkába, erőt nyerve a találkozásból és a közös dicsőítésből.