Manapság sokkal nehezebb meghozni a döntést a házasságról, mint régebben, de minden korban van helye, főleg a lelki vetülete miatt – állítja Sterczer Hilda hegymászó, a Hópárduc Alapítvány vezetője a Szólj be a papnak! legutóbbi rendezvényén, amelyet Család – Elvárás vagy kiteljesedés? címmel tartottak Budapesten. A beszélgetés résztevője volt még Csűrös-Varga Vanda református lelkipásztor, családterapeuta és Kocsis Tamás görögkatolikus pap. A moderátor Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője volt.
Csűrös-Varga Vanda szerint a házasság azért fontos, mert olyan kapcsolati teret hoz létre, ahol az ember önmaga lehet, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz napja van, és megélheti saját gyengeségét, mert van egy másik fél, aki ismeri és megtartja őt. Cserébe beleláthat egy másik ember lelkébe. A lelkész úgy véli, egy házasság két embernek egyszerre adhat szárnyat és mély sebeket is.
– Az embernek szüksége van a kimondott szóra – mondta Kocsis Tamás görögkatolikus pap. – Hiába él együtt két ember házasság nélkül, az nem ugyanaz, mert ha ki is mondjuk az elhatározásunkat a Jóisten előtt, akkor így azt mintegy kőbe véssük. Ne feledjük, Isten is a szavával teremtette a világot – tette hozzá.
Sterczer Hildának nagyon fontos az a bizalmi kapcsolat, amelynek a kialakulása után kijelentheti a társának, hogy vele akar tartani, ameddig lehet. – Brutálisan hangzik, hogy holtomiglan-holtáiglan, de honnan tudhatod, hogy ez nem holnap lesz? – tette fel a kérdést a hegymászó.
Arra a kérdésre, hogy elvárás-e még a társadalom, a szülők és a keresztyén közösségek részéről, hogy valaki megházasodjon, Kocsis Tamás úgy válaszolt, hogy szerinte társadalmi elvárás már nincs, de tradicionális elvárás még létezik. – A társadalomban ma már azt várják el, hogy a szerződések legyenek rövidek és beláthatóak. Egy hűségnyilatkozat két év, egy babaváró hitel tíz év – a házasság azonban nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, túlmutat rajtuk – hangsúlyozta.
Sterczer Hilda úgy látja, hogy sokkal inkább az jelent nyomást, hogy a környezetben hányan házasok már, hogy a család mit vár el és hogy az illető önmagának milyen elvárásokat támaszt a látott családi minták alapján. Elmondta, hogy olyan keresztyén közösségbe jár, ahol kimondottan elvárás, hogy akik együtt akarnak élni, azok házasodjanak meg.
Csűrös-Varga Vanda szerint érdemes a családtagoktól érkező kérdezgetésnek mögé nézni, mert sokszor nem egyszerű piszkálás rejlik mögötte. Lehet, hogy a ritkán látott családtagok csak kapcsolódni szeretnének, és a házasság vagy a gyerek egy kézenfekvő témának tűnik számukra, egy szülőnek pedig az a gondolat, hogy a gyermeke megházasodik, azt jelentheti, hogy a fia vagy lánya révbe ért, szülőként jól végezte a dolgát. A lelkésznő úgy véli, hogy a gyülekezeti tagok érdeklődése mögött is az aggódást és a beszédtéma keresését kellene meglátni.
Kocsis Tamás elmondta, hogy sokáig töprengett a cölibátuson, hiszen egy görögkatolikus pap meg is házasodhat, de csak a felszentelése előtt. Végül arra jutott, hogy szeretné, ha lenne mellette egy olyan feleség, mint amilyet végül talált. Hosszú idő alatt érlelték ki közösen, hogy mindketten egyértelműen akarják egymást.
Sterczer Hilda arról is beszélt, hogy neki nem volt sok ideje gondolkodni a gyerekvállaláson, hiszen a lánya úgy érkezett, hogy még nem számítottak rá. – Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy másképp döntök. Akkor értem vissza egy expedícióról, ahol pár méter hiányzott, hogy feljussak a hegycsúcsra, és nagyon bennem volt, hogy vissza akarok menni megmutatni, hogy képes vagyok rá, de aztán elfogadtam, hogy ez Isten akarata – árulta el a hegymászó. – Amikor pedig már megvan a gyermek, senki nem mondja azt, hogy nem kellett volna. A gyermekvállalás kétségkívül éles váltás az életmódban. Egy nőnek különösen, mert az öröm mellett végigmegy egy gyászfolyamaton is, amelyben elgyászolja az addigi életét – osztotta meg a közönséggel tapasztalatait. Persze, ez egy életszakasz, tette hozzá, ami elmúlik, a gyerek pedig rengeteg dolgot is tanít az embernek.
Csűrös-Varga Vanda elmondta, hogy ő inkább kérdez, ha valaki azt mondja, nem akar gyereket: mi tart vissza, mi a kételyed? – merül fel benne. Szerinte senkit nem lehet rábeszélni a gyerekvállalásra, mert ami válasz az egyik embernek, az nem válasz a másiknak: mindenkinek magának kell döntenie – de azért hozzátette, hogy a „babaillat mindent visz”! Isten úgy teremtett minket, hogy a hormonjaink nagyon segítenek minket, és továbbvisznek egy anyát akkor is, amikor azt hiszi, elfogyott az ereje – jegyezte meg a lelkipásztor.
„Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!” – idézte a Csillagok háborúja Yoda mesterét Kocsis Tamás, aki szerint ha jónak érezzük, bele kell vágni. A görögkatolikus pap úgy véli, a gyerekvállalásban és a házasságban hinni kell, nem lehet csak racionális érvek alapján dönteni. – Amikor valaki nem tudja elhatározni magát, mi, papok azt szoktuk javasolni, hogy imádkozzon, mert ha hisz Istenben, akkor ő megsegíti és akár meg is világosítja őt – tette hozzá.
Egy kérdező arra volt kíváncsi, hogy a mostani fiatal korosztály miért tud nehezebben elköteleződni. Erre Csűrös-Varga Vanda azt válaszolta, hogy mindannyian láthattak a környezetükben tönkrement házasságokat, és sokkal könnyebb út egyedül ellenni és nem kockáztatni, mint belemenni ebbe és esetleg belebukni.
Kocsis Tamás azt tette hozzá, hogy ha túlságosan arra koncentrál az ember, hogy ő mit kaphat vagy mit veszíthet, akkor nehéz elköteleződni. És nehéz fenntartani egy kapcsolatot úgy, ha az ember mindig csak az őt ért igazságtalanságokat veszi észre, de eközben nem törődik a másikkal. – Ez egy közös projekt – jelentette ki.
Sterczer Hilda szerint a házasság harminc-negyven évvel ezelőttig egy gazdasági közösség is volt, fenntartását a vallás is forszírozta. A hegymászó szerint az utóbbi évtizedekben a szeretetkapcsolatra helyeződött a hangsúly, arra viszont nehéz megtalálni a választ, hogy ezt hosszú távon hogyan lehet fenntartani.
A lelkészházasságokkal kapcsolatban is tettek fel kérdéseket a rendezvény résztvevői. Csűrös-Varga Vanda szerint mindenki meglepődik, amikor kiderül, hogy a lelkészek sem feltétlenül élnek tökéletes házasságban. A missziójának tartja, hogy ezeket az illúziókat eloszlassa, és kisebb csoportban a gyülekezete tagjaival is megosztja néha, ha épp feldühítette a férje, de a konkrét problémába nem avatja be őket. – Mi is emberek vagyunk, akik Isten szolgálatára kaptak elhívást – tette hozzá. Elárulta, hogy az ő házasságuk azt is az előnyére tudta fordítani, hogy sokszor nem értenek egyet a férjével, mert így komplexebb válaszokat tudnak találni egy-egy kérdésre, problémára. Sterczer Hilda hozzáfűzte, hogy pont az a jó minta, ha az emberek azt látják, hogy a lelkészek is küzdenek a házasságukban problémákkal, de meg tudják oldani azokat.
Szó esett még a szülőktől hozott példákról is, hogy mennyire kötik ezek az embert, és mennyire csak eszközök, amiket vagy használ az ember, vagy nem. Beszéltek a résztvevők arról is, hogy a mai fiatalok a házasságok megmentésében is tudatosabbak, sokkal bátrabban veszik igénybe a segítő lehetőségeket. Kocsis Tamás arra azért felhívta a figyelmet, hogy ha egy kapcsolatban nem imádkozunk egymásért, ha nincs benne Isten, akkor az nagy valószínűséggel tönkre megy.
Sterczer Hilda elmondta, hogy az előző férje elvesztése után a mostaninál sokszor eszébe jut, hogy bár van, hogy bosszúságot okoz neki, de legalább itt van vele. – Amikor este tízkor ér haza az irodából, akkor arra gondolok, hogy hazajött, és ha mindennap tudom látni, akkor ebben az értéket látom, és ha hálát tudok érte adni, akkor az sokat segít – vallotta meg a hegymászó.
Kocsis Tamás Mustó Péter jezsuita szerzetes egyik könyvét idézve úgy fogalmazott, hogy fontos emlékeznünk arra, hogy mi hoztuk meg a döntést a párválasztáskor, és valamit értékeltünk a másikban, ezért döntöttünk mellette. Ha nem mulandó, hanem időtálló értékek mentén hoztuk meg a döntést, akkor azokat az értékeket újra és újra fel lehet fedezni a másikban, mert lehet, hogy éppen máshogy esik rájuk a fény, de valahol akkor is ott vannak benne – hívta fel a hallgatóság figyelmét.
A függőség ellentéte nem az absztinencia, hanem a kötődés
Az Istentől való függőségünk arányában vagyunk függetlenek olyan szenvedélyektől, amelyek rabságba ejthetnek minket – hangzott el a Szólj be a papnak! rendezvénysorozat legutóbbi alkalmán. A december 4-én a budapesti Grund vendéglátóhelyen tartott eseményen Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke, Kovács András Péter humorista és Fazekas György katolikus pap beszélgettek.