Önkéntes segítőként kezdte missziós tevékenységét Tóth Viktória református lelkész, július eleje óta a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben szolgál. – Nemcsak én lettem biztos pont a fogvatartottak életében, hanem az az Isten is, akinek a szeretetét próbálom átadni – fogalmazott. Tóth Viktóriával beszélgettünk.
Találkozónk elején Viktóriát arról a segítői szolgálatáról kérdeztem, amelynek hatására vállalta a börtönlelkészi szolgálatot. A lelkésznő először 2015-ben vett részt cursillón. Meghatározó volt számára, hogy az esemény végére a résztvevők többsége megújulásról számolt be, amelyről ott bizonyságot is tettek. Megérintette, hogy nem felszólításra, az erőteljes evangelizáció hatására történt meg, hanem a szeretet és az imádságos háttér adta ehhez a kulcsot.
A „cursillo” tanfolyamocskát jelent, egyfajta bevezetést a keresztyén hitbe és életbe, alapja az El Camino zarándokút. A háromnapos képzések különlegességét az adja, hogy lelkészek mellett világi munkatársak is szolgálnak, előadásokat tartanak, élménybeszámolókkal és bizonyságtétellel, kiscsoportos beszélgetésekkel teszik meghitté a tanfolyamokat.
A „világi” cursillók jellemzően hétvégi alkalmak. Viktória szerint meghatározó találkozást jelentenek önmagunkkal, Krisztussal és a világgal. Egy munkatársképzés alkalmával a Váci Fegyház és Börtön volt parancsnoka, Vatai Gyula előadásában mesélt a börtönszolgálatról, amely nagy hatással volt rá. 2019 januárjában ment először börtönszolgálatra Balassagyarmatra. Kezdeti félelme hamar elmúlt. Pozitív csalódásként élte meg, hogy az elítéltek figyeltek a szavaira, megerősítést jelentetett számára, így aktívan bekapcsolódott a börtöncursillóba. Fél évvel később már az egri női börtönben szolgált egy női szolgáló csapattal, amit meghatározó élménynek nevezett, főleg a foglalkozás ökumenikus jellege miatt. A résztvevőkben kialakult barátság és testvériség azóta is tart. Szolgálatuk ezt követően rendszeressé vált a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. – Először Egerben tapasztaltam meg azt, milyen erővel bír egy sírva elmondott imádság. Az egyik női elítélt az imaközösségben adott hálát Istennek, hogy bekerült a börtönbe. Úgy fogalmazott: ha nem került volna be, akkor nem találkozott volna az Úr szeretetével. Azóta tapasztalom, hogy akiket tényleg megszólít a Szentlélek, azok megköszönik Istennek a börtönéveket is, hiszen a kegyelme által a jót tudta kihozni bezárt helyzetéből – idézte fel.
Tóth Viktória önkéntesként kezdte szolgálatát a börtöncursillóban
Ezt követően már a börtöncursillóba mint ökumenikus szerveződésbe is bekapcsolódott. 2022 februárjától a titkárság háromtagú vezetőségének egyik tagja, egy római és egy görögkatolikus testvére mellett. Munkatársképzéseket, közösségi alkalmakat szerveznek. Ezeken a hétvégéken összegyűlnek a szolgálók, akik börtönben szeretnének segíteni, hirdetni az evangéliumot, vagy már bírnak tapasztalattal ebben a misszióban. Legutóbb pár hete Mátraházán gyűltek össze, a program meghitt, családias hangulatban zajlott. Viktória szerint csodával teli tapasztalás, hogy az ilyen alkalmakon leomlanak a falak a felekezetek között. A szolgálat egyik különlegessége, hogy a keresztyén felekezetek összekapcsolódnak, így áll össze kerek egésszé.
Isten útmutatása, a börtönlelkészi szolgálat
– Egy meghívás útján kerültem Sátoraljaújhelyre, ahol résztvevőként voltam jelen egy börtöncursillós alkalmon. Akkori abaújvári lelkészi szolgálatom mellett egy szociális intézményt is vezettem Göncön. Bár szerettem ezt a munkát, de vágytam rá, hogy ne csak fenntartói normatív elszámolásokat végezzek és jogszabályokat értelmezzek, hanem több lelki tartalommal bíró szolgálatban tevékenykedjek. Isten aztán az ő Igéjében is megerősített afelől, hogy misszióval kell foglalkoznom. Pár hetes vívódás után úgy éreztem, hogy nem tudom folytatni az intézményvezetői munkámat, de hogy hogyan tovább, arról fogalmam sem volt. Csak abban voltam biztos, hogy Isten ezt már előre eltervezte, csak nekem nem mondta még el – fűzte hozzá.
A pénteki úgynevezett mécses foglalkozás
Ez év tavaszán, áldozócsütörtökön zenei szolgálaton vett részt a börtönben, amely után az intézmény parancsoka, Rózsahegyi Tamás ezredes megkérdezte, hogy vállalná-e a börtönlelkészi szolgálatot. Viktória örömmel mondott igent. Ahogy fogalmazott: világossá vált számára, hogy a misszión belül erre hívta az Isten. Hivatalosan július elejétől börtönlelkész a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben. Heti húsz órában jár be. Megfogalmazódott benne az arra vonatkozó kérdés, hogy mit keres női lelkész egy férfiakat őrző fegyházban. De a szeretetteljes fogadtatás a személyi állomány és a fogvatartottak részéről, valamint az első beszélgetések után már nem volt kérdés, hogy ott a helye. – Úgy hiszem, Isten formálta a gondolataimat és a börtönmisszióhoz való hozzáállásomat – mondta el.
„Ha ott vannak tiszta szívvel és vágynak az Ige után, Isten szeretetére, akkor ugyanazt meg fogják kapni bármelyik alkalmon.”
Szolgálatát a lelkipásztor két fő részre bontva ismertette. Az egyiket a közösségi alkalmak teszik ki, amelyek bibliaórából és istentiszteletből állnak. A másikat a speciális részlegen töltött órák jelentik, amikor a tényleges életfogytiglani büntetésüket töltő elítéltekkel foglalkozik. A közösségi alkalmak egyike péntekenként a „mécses foglalkozás”, ez bibliaórához hasonló lelki esemény. Vasárnapokon istentiszteleten vehetnek részt a fogvatartottak. Viktória szerint a pénteki szabadabb, jó hangulatú, kötetlenebb alkalom sok énekkel, ebben két gitáros segíti, akik szintén rendszeresen bejárhatnak. Ilyenkor adódik lehetőség beszélgetésekre, kérdéseket feltenni. A vasárnapi istentisztelet kötöttebb, meghatározott liturgia mentén zajlik, ez utóbbi alkalom méltóságát tiszteletben tartják és értékelik a fogvatartottak. Korábban gyakrabban, ma már ritkán fordul elő, hogy belekérdeznek a prédikációba. Viktória hozzátette: a vasárnapi igehirdetésre összeállított liturgiás lapokat kiosztja a fogvatartottaknak, hogy elmélkedhessenek még a magyarázaton. Magukkal vihetik a zárkájukba, hogy majd szabadulásuk után, otthon is tudjanak ezzel foglalkozni, vagy átadni a családtagoknak, hogy a leírt Ige velük maradjon.
Remény a magányban
A lelkésznő szolgálatának másik fő része a hosszú időre elítéltek, vagy a tényleges életfogytiglani büntetésre elítéltekkel való foglalkozás. Ők biztonsági okokból nem vehetnek részt közösségi alkalmakon, nem érintkezhetnek másokkal. A börtön speciális részlegére Viktória heti két alkalommal jár be, másfél óra jut minden fogvatartottra, nemrég újabb rab is jelezte, hogy szeretne beszélgetni vele.
Viktória hálás a fogvatartottak bizalmáért
– Különlegesnek tartom ezeket a délutánokat, próbálok a mindennapjaikba egy kis életet vinni. Üde színfoltnak nevezték ezeket az alkalmakat és kiszámíthatónak tartják, hogy hetente találkozhatnak velem. Nemcsak én lettem biztos pont az életükben, hanem az az Isten is, akinek a szeretetét próbálom átadni – fejtette ki. A lelkésznő megosztotta: az egyik elítélt kérte, hogy beszélgessenek a vallásról, bár ő maga ateista, mégis fontosnak érezte a párbeszédet egy hívő emberrel. Megegyeztek abban, hogy nem erőltetik egymásra meggyőződésüket. Mostanára eljutottak odáig, hogy ennek a férfinak már nem kérdéses Isten létezése. Viktória rendkívül érdekesnek tartja látni azt, hogy mi zajlik le a fogvatartottakban. Hálás a bizalmukért, amiért megosztják vele érzéseiket, bánatukat, örömüket. Gyakran azért imádkoznak, hogy kapjanak levelet a családjuktól, szeretteiktől, amikor ez teljesül, boldogan számolnak be arról, hogy Isten teljesítette kívánságukat. Minden egyéni alkalmat hálaadással és közös imával zárnak le.
„A fogvatartottak kiszámíthatónak tartják, hogy hetente találkozhatnak velem” – mondta a lelkipásztor
A lelkésznő beszámolt arról is, miként lehet a reményről beszélni azok számára, akik életük végéig börtönben maradnak. Bevallása szerint eleinte arra számított, hogy ezek a fogvatartottak feladták, de nem ezt tapasztalja. – Az ilyen beszélgetések alkalmával tettre kész, életerős férfiakkal találkozom, akik sokszor nekem is példaként szolgálnak abban, miként lehet kitartani. Az idő teljesen másként múlik a börtön falain belül, de kiszámíthatóságot és biztonságot nyújt nekik a rendszeres találkozási lehetőség, a beszélgetések a lelkipásztorral – fejtette ki.
Nemrég a sátoraljaújhelyi intézményben is szerveztek börtöncursillós alkalmat közel négy év kihagyás után, három református, egy evangélikus és öt katolikus testvér szolgált együtt több napon át. Ez az ökumenikus alkalom is megerősítette őket a hitükben, a börtön falain belül is megérezhették Isten megmentő szeretetét. A fogvatartottak a mindennapi életben választhatnak, hogy katolikus vagy református liturgikus forma szerinti alkalmon szeretnének-e részt venni. Viktória tapasztalata szerint nekik csak az számít, hogy Isten közelében legyenek. Nincs jelentősége annak, hogy ki melyik felekezethez tartozik.