Advent első vasárnapja idén egybeesett a fogyatékkal élő emberek világnapjával, ezért különleges istentiszteletet tartottak a Debreceni Református Nagytemplomban. Az eseményre meghívták a gyülekezet fenntartásában működő, sérült gyermekeket segítő Immánuel-otthon és -iskola gondozottjait, valamint a helyi vakmisszió és a hallássérültek iskolájának képviselőit is. Oláh Istvánt, a Nagytemplom lelkipásztorát kérdeztük az ünnepi alkalomról.
A Nagytemplom egyházközségénél hagyomány, hogy a december 3-i világnap alkalmából meghívják a különböző missziókat. Oláh István lelkipásztor elmondta: a liturgiát úgy állították össze, hogy a fogyatékkal élők is szóhoz jussanak. Az Immánuel-otthon egyik fiatalja olvasott Igét, az egyik édesanya imádkozott, egy hallássérült fiatal pedig verset mondott.
Ünnepi istentisztelet december 3-án a Debreceni Református Nagytemplomban
Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat társadalmi missziókért felelős lelkipásztora hirdette az Igét. Azt helyezte prédikációja középpontjába, hogy Krisztusban egyek vagyunk. Teljesen mindegy, milyen háttérből jövünk, egészségesek vagy betegek vagyunk, fogyatékkal élők, kinek milyen hiányossága van az életében, Krisztus eggyé tud ugyanis bennünket formálni.
Az istentiszteleten fogadalmat tett az Immánuel-otthon tizenegy új munkatársa arra, hogy munkájukat Isten dicsőségére és a gyermekek javára végzik. Az ünnepi istentisztelet után szeretetvendégséggel várták a résztvevőket.
Oláh István a fogyatékkal élőkkel közösen tartott istentiszteletet a társadalmi érzékenyítés miatt is fontosnak tartja. – Gyakran még mindig félelemmel, olykor előítélettel viseltetnek az emberek a fogyatékkal élőkkel szemben, vagy nem tudják, hogyan viszonyuljanak hozzájuk. Egy-egy olyan találkozás, mint a most vasárnapi, azt segíti elő, hogy felismerjük egymásban a hasonlóságokat. A fogyatékkal élők ugyanúgy tudnak szeretni, nekik is van kedvenc ételük, kedvenc zenéjük. Lehet egymással kommunikálni, akár a szemünkkel, vagy kézmozdulatokkal, vagy fejbiccentéssel, ezt is meg lehet tanulni, így megérthetjük egymást. Fontosnak tartom, hogy felismerjük mindenkiben az értékeket – hangsúlyozta a nagytemplomi lelkipásztor.
Oláh István hozzáfűzte: – Nem az tesz minket értékessé, hogy mit teszünk le az asztalra, vagy milyen teljesítményre vagyunk képesek. Életünk értékességét az adja meg, hogy Isten eljött értünk Krisztusban ebbe a világba, mert annyira szeret bennünket. Az adventi várakozásban azt is jó figyelembe venni, hogy Isten mindenkit vár kivétel nélkül az ő szeretetébe. Annyi mindenben benne van a szeretet. A fogyatékkal élőknek is rendkívül sokat ad az odafordulás, egy mosoly, egy simogatás. Gyakoroljuk ezt, mert az egyház is úgy válik közösséggé, ha mindannyian benne vagyunk! – fogalmazott a lelkipásztor.