Erdőkertesen járva egy olyan különleges kapura bukkanhatunk, amely nem csupán egy épületbe, hanem egyenesen a csodák birodalmába vezet. A Szőlőfürt Református Óvoda udvarát átlépve az ember azonnal érzi: itt valami varázslatos dolog történt. Mintha egy láthatatlan meseláda nyílt volna ki, amelynek tartalmát az óvoda közössége szeretettel és hittel szőtte át, hogy egy minden ízében egyedülálló kiállítást hozzanak létre. Ebben a „meseországban” minden sarok egy-egy titkot rejt, minden díszlet egy csipetnyi csodát hordoz, amely visszarepíti az embert saját gyermekkorának legszebb pillanataihoz. Hoholné Varga Tímea igazgatónővel arról beszélgettünk, hogyan válik a mese és a hit közös erővé ebben a különleges közösségben.
Beszélgetésünk során kiderült, hogy az óvoda életében a tematikus évek nem csupán formális keretek. Bár nem minden évben választanak új irányt, a mese idén azért kapott ekkora hangsúlyt, mert az intézmény dolgozói érezték: ebben a témában még rengeteg kiaknázatlan lehetőség és mélység rejlik. A választás hátterében egy égető kortárs probléma, a gyermekek túlzott képernyőideje állt. Az óvoda missziója, hogy ne csak elméletben kérjék a szülőktől a digitális eszközök mellőzését, hanem aktív alternatívát is nyújtsanak. Rendszeresen hívnak neves előadókat, mint például Pécsi Ritát, hogy szakmai fórumokon segítsék a családokat a tudatosabb nevelésben. Az igazgatónő szerint a mese nemcsak a hallgatónak, hanem a mesélőnek is szól; egy tükör, amelyben megpillanthatjuk saját lelkünket is. Ennek jegyében az óvónők számára kiemelt kérés volt az élőszavas, fejből történő mesélés, hiszen a szemkontaktus és a két lélek találkozása olyan figyelmet és érzelmi biztonságot teremt, amelyet semmilyen képernyő nem képes pótolni.
Amikor arról érdeklődtünk, mit ad a mese a gyermek belső világának, az igazgatónő elmondta: a mese egy olyan varázslatos tér, ahol a gyermekek fantáziája és kreativitása szabadon szárnyalhat. Bár a történetekben megjelennek a feszültségek – ahogy az életben is –, ezek mindig feloldást nyernek a végére, megtanítva a kicsiket arra, hogy a nehézségek után mindig eljön a megnyugvás időszaka. Kitért arra is, hogy a mai gyermekeknek nehezebb a mesemondás, mert a televízió készen kapott, sokszor ijesztő képeket kényszerít rájuk. Ezzel szemben a hallott mese belső képalkotásra ösztönöz, ahol a jó tett helyébe jót várhatunk, és a rossz végül elnyeri méltó büntetését.
A református szellemiségű intézményben a meseválasztás nem véletlenszerű. Minden történetet szigorú szakmai és hitbeli szűrőn engednek át, ügyelve arra, hogy a tartalom ne mondjon ellent az óvoda értékrendjének. A magyar népmesék és a nemzeti kultúra kincsei mellett helyet kapnak olyan kortárs és klasszikus művek is, mint Süsü vagy Pom Pom történetei, amelyek örök érvényű igazságokat közvetítenek. Hoholné Varga Tímea azonban egy fontos módszertani határvonalat is meghúzott: a gyermekekben tudatosítják, hogy míg a mese egy gyönyörű fikció, addig a Bibliából olvasott áhítatok és történetek igaz események. Ez a megkülönböztetés segíti a gyermekeket abban, hogy a hit alapjait szilárd valóságként kezeljék.
A mese és a hit kapcsolata az igazgatónő szerint az örök érvényű értékekben gyökerezik. A népmesék segítő állatai, a mágikus eszközök és a próbák mind azt az üzenetet hordozzák, hogy az életben is vannak nehézségek, de összefogással, segítőkészséggel és kitartással elérhetjük céljainkat. Ezek a történetek olyan bibliai alapértékeket támogatnak, mint a szeretet, a megbocsátás és a hála. Az óvoda mindennapjait teljesen átszövi a hit gyakorlása: a reggeli áhítatoktól kezdve az étkezések előtti imádságokon át egészen a konfliktusok krisztusi szellemben való rendezéséig. Havonta tartanak felekezetközi imaközösséget a szülőkkel, dicsőítődélutánokat szerveznek, és a jeles egyházi ünnepeket a közeli templomban, a gyermekek nyelvén szóló istentiszteletekkel teszik teljessé.
Az óvoda nyitottságát jelzi, hogy bár református intézmény, szeretettel fogadnak más vallású vagy nem hívő családokat is, amennyiben ők tiszteletben tartják az óvoda nevelési elveit. A cél az egységben való munka és a családok támogatása. Ez az egység mutatkozott meg a kiállítás létrehozásában is, amelyben az óvoda minden munkatársa – az óvónőktől a dajkákon át a lelkész asszonyig – részt vett. Az alkotási folyamat tele volt jókedvvel és kreatív ötletbörzékkel; egy felfordított asztalból például közösen varázsoltak kutyaházat Frakknak.
A visszajelzések pedig önmagukért beszélnek. A szülők hálás szívvel köszönik a belefektetett munkát, kiemelve, hogy a kiállítás ötleteket ad az otthoni mesetár színesítéséhez is. Vannak gyerekek, akik minden nap újra látni akarják a tárlatot, sőt nagymamákat is elhoznak, hogy együtt fedezzék fel a múlt kincseit. A kiállítás mostanra közösségi eseménnyé nőtte ki magát: a környező települések óvodái is ellátogatnak hozzájuk, ahol az igazgatónő személyesen mesél nekik diavetítés kíséretében, megmutatva egy lassabb, elmélyültebb világ szépségét.
Hoholné Varga Tímea számára a legnagyobb jutalom a boldog gyermektekintetekben és az elégedett szülők mosolyában rejlik. Minden, amit itt létrehoztak, Isten dicsőségét hirdeti, és azt a hitet, hogy a mese és az Ige közösen képesek meggyógyítani és felemelni a gyermekek lelkét.