A magyar tudomány ünnepe alkalmat nyújt arra, hogy tudományos pályán mozgó református testvérünk gondolatait hozzuk Olvasóink elé a tudomány és hit összefüggéseiről. Glasz Tibor a Semmelweis Egyetem Patológiai, Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetének patológus docense és széles látókörű, összefüggésekben gondolkodó hívő ember, őt kerestük meg kérdéseinkkel.
Elhívhat-e az Úristen valakit tudományos pályára ahhoz hasonlóan, ahogyan egy lelkipásztor kapja az elhívását?
Egész biztosan igen. Mindez a tálentumok kérdése, ki milyet kapott, ettől is olyan gyönyörű az egész. Persze a tehetséget a nem hívő világ is ismeri, gyümölcsözteti, de az mindig izgalmas, amikor ezt valaki transzcendens dimenzióba helyezi, azaz gazdálkodik – sáfárkodik – és szolgál azzal, ami neki adatott. Az ember sokszor nem is tudja a pálya elején, mit kapott, néha útközben derül ki; én sosem készültem tanárnak, de azt mondják, szeretik az óráimat a hallgatók. Ugyanakkor az élet utolsó harmada felé közelítve vissza is gondolok, vajon kihasználtam-e mindent, amim volt. Engem sokféle érdeklődéssel megáldott az Úristen, de ezekből több csak játék maradt, és van egy főcsapás, ez viszont leginkább adódott.
Van a protestantizmusnak szerepe a tudományosságban?
Történelmi távlatokban szemlélve hosszú századokon keresztül az egyházzal kapcsolódott össze a tudomány minden ágának művelése, és akár azt is mondhatjuk, hogy a természettudományos megoldásokat is hittételeken belül keresték. A magyar tudományosságnak a XVII. századtól kezdődően van erős protestáns ága, gondoljunk a kollégiumokra, iskolákra, amelyek nyilvánvalóan a német és németalföldi tudományosságot csatornázták a magyar vidékre, s ennyiben biztosan van felekezeti érdemük.
Működhet-e másként egy keresztyén természettudós-kutató, mint egy nem hívő?
Szakmailag mind a hívő, mind a nem hívő az anyagi világ kutatásának modern kori elveihez igazodik. Viszont bizonyos – akár egyéni, akár szélesebb közösségi, kulturális – kérdésekre jól működő választ adhat, ha az ember kicsit hátrébb tud lépni, és más szemszögből, afféle transzcendens koordináta-rendszerben szemléli ugyanazt. Szerintem ez az, ami a keresztyénnek pluszt jelenthet azokhoz képest, akik csak az anyagi környezetet látják.
A természettudomány művelői között az orvosi pályán mozgók némelyike szembesül talán a legnehezebb erkölcsi döntésekkel, szélsőséges esetben életről-halálról kell döntenie.
Lehetetlen helyzetek ezek az ember számára, mert az életről való döntés szellemi értelemben egyedül Isten jogköre, ugyanakkor ennek terhe nem ritkán hárul az orvosra. Emiatt bizonyos eligazító szabályok szükségesek: ismert példa, hogy mikortól ember a megtermékenyített petesejt. Hitünk szerint emberré akkor válik, amikor az Úristen a lelkét az orrába leheli. De mikor leheli? Valójában nem tudjuk, ezért képviselik azt az egyházak, hogy a fogantatás pillanatától, hiszen amíg két ivarsejt nem egyesül, addig biztosan nincs emberi lény. A természettudományos határt a jogszabály a huszonnegyedik magzati élethéthez, azaz a tüdők önálló élethez szükséges érettségéhez köti. Ez persze ugyanúgy nem válasz arra, hogy valójában mikortól ember az ember. Az anyagi világban ugyanis nincs abszolút érték. Arkhimédész mondta állítólag: „Adjatok egy fix pontot, s kimozdítom helyéről a világot” – de nincs ilyen. A természettudomány művelésével – főként ha hiszem, hogy a világot Isten teremtette – nem lehet szembekerülni Istennel, mert ő ezen kívül áll, eleve nem tárgya. Ellenkezőleg, ahogy Pál mondja: „…láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva.” Tehát ha az ember az Istent és nem saját magát dicsőítő teremtményként él a világban, akkor ő is a helyére kerül, akár a tudomány által is. Ha az ember elámul attól, hogy milyen szép a világ, mennyire csodásan van összerakva, pontosan, ahogyan kell, patikamérlegen – ha erre rádöbben valaki, akkor bizony ez elvezetheti a Teremtőhöz.
November 3. a magyar tudomány ünnepe
1825-ben e napon ajánlotta fel gróf Széchenyi István birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudós Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia elődjének megalapítására. Ennek apropóján minden év novemberében sokszínű tudományos ismeretterjesztő programokat rendeznek szerte az országban.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!