Úgy vélem, aki nemcsak a saját valóságát akarja rávetíteni az egész világra, hanem elfogadja, hogy mindenkinek – külön-külön is – lehet saját valósága, nem kételkedhet Isten valóságában sem, az istenhívőket nem söpörheti félre, ami így eleve kizárja az ateista istentagadás abszolút értelmét. (S amúgy is hiába magyaráznánk a „hamis tudattal” valakinek a meggyőződését, ha az valóságként keletkezik és létezik benne.) Hamvas Béla írta az 1949 őszén készített Silentium jegyzeteiben, hogy „Istentől, embertől, szellemtől független valóság nincs”, sőt azt is, hogy „Isten az egyetlen valóság”, ami a létét és a létezést magát objektívvé teszi, az ember életét pedig a hozzá való viszonyulásban határozza meg.
Ez magyarázza például azt is, hogy miként fogalmazódik meg az emberben saját létezése céljának keresése, hogy szeretne-e rátalálni „valódi élettémájára”, felismeri-e szakrális küldetését, hogy nem az önmagáé, hanem Istené, hogy a világ jobbá tétele elsősorban attól függ: az ember akar-e jó lenni. Mert „a világ megváltoztatását csak a magam megváltoztatása teszi lehetővé”. Nem a körülményekre kell mindig hivatkozni, hanem az adottságokra, és a legkülönlegesebb adottság az, hogy a kegyelemben részesülhetünk. „Mert csak egyetlen mű van, a megváltás.” Szintén Hamvas írta a Jázmin és olaj című fejezetben, hogy a valóságot nem a tárgyi világban kell keresnünk, nem a logikában és a matematikában, a viszonylatokban és a természetben, mert mindez része az isteni univerzumnak. Isten valósága határozza meg ugyanis a relációkat és a természeti törvényeket, valamint azt is, amit hiszünk, és azt is, amit tudományosan bizonyítunk. A tapasztalati valóság néha ellentmondani látszik ugyan az elméleti szabályszerűségeknek, azonban a hitbizonyosság is a valóság alkotója, ráadásul az anyagi világot kutató fizikusokat előbb-utóbb meggyőzik a felismeréseik arról, hogy mindaz, ami a szubatomi és a kozmikus világban létezik, Isten nélkül nem létezhetne és nem működhetne. S noha a tőlünk független tények nem változnak, a teremtett világ szabályai adottak, a tudományos felismerések törvényekbe foglalása azonban igen, attól függően, hogy milyen ismeret, tudás vagy technológia van az ember birtokában. (Bólyai után már „nemeuklideszi geometriáról” beszélünk, vagy – mint egy tudományos cikkben olvastam – „a világ szerkezetének tudományos leírására való törekvésben az euklideszi geometria hegemóniája addig tartott, amíg a csillagászati méretek és a hatalmas sebességek tekintetében ki nem derült a newtoni mechanika elégtelensége, és fel nem váltotta azt a fizikai világról alkotott képünk alakításában Einstein relativitáselmélete”.
A fotó illusztráció
XX. század szintén újabb dilemmákat állított a tudományos világ elé a kvantumfizika megjelenésével.) Ajándékba kaptam a modern természettudomány nagyjaitól hitvalló gondolatokat válogató, Tudósok Isten nyomában című könyvet, Galilei, Pascal, Newton, Gauss, Kelvin, Maxwell, Tesla, Planck, Schrödinger és Heisenberg mellett kortárs fizikusok és agykutatók vallomásaival (Csókay András és Freund Tamás is szerepel a Casparus Kiadó válogatásában). Vizi E. Szilveszter ajánlása kiemeli: a világ megismeréséhez a tudományos módszerek mellett gyakran a hitre is szükség van. A modern ember azt hiszi, a tudomány segítségével nemcsak megismerni, de uralni is tudja a természetet, és talán ez az egyik legnagyobb tévedése. Mert a hit Isten valóságában csak megerősíti, s nem eltávolítja a tudóst a végső valóságtól. Szinte mindenkit érdemes volna idézni a tudományt és hitet szervesen összekapcsoló „füveskönyvből”, például Schrödingert Isten személyes megtapasztalásának valóságáról, de most csak Nicolas Teslától másolok ide két gondolatot: „Amit az egyik ember Istennek hív, azt a másik a fizika törvényeinek.” Aztán: „A mentális erő Isten ajándéka, az isteni lénytől származik, és ha elménket erre az igazságra koncentráljuk, akkor összhangba kerülünk ezzel a nagy erővel. Anyám megtanított arra, hogy minden igazságot a Bibliában keressek.”
A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének vezetője, újságíró.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!