„Isten megtart. Az Úr megtart. Jézus megtart.” Így szólt az idei, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának ifjúsági bizottsága által szervezett Piknik – ökumenikus zenés istentisztelet jelmondata. A fiatalok nemcsak énekben, de imádságban és az igehirdetésben is közösségben lehettek. Az egész délutánt átszőtte a hitben járás fontossága és Jézus Krisztus megtartó erejének bizonyossága.
Különleges, békés és örömteli légkör fogadta azokat, akik május 20-án ellátogattak a felekezeteken átívelő programra. A füves tér már a kezdés előtt megtelt élettel: kisebb társaságok beszélgettek a füvön ülve, fiatalok nevetve üdvözölték egymást, sokan pedig már az első hangszerpróbák alatt együtt énekelték a jól ismert dicsőítő dalokat. Az egész alkalomnak volt valami különösen családias és őszinte hangulata. Nem csupán egy koncertre vagy ifjúsági eseményre érkeztek az emberek, hanem egy olyan közösségi térbe, ahol különböző egyházakból érkező keresztyének együtt keresték Isten jelenlétét.
A programot a Sófár zenekar nyitotta meg, népies hangzásvilágukkal és mély tartalmú dicsőítő énekeikkel hamar bevonták a jelenlévőket az istentiszteletbe. A közönség soraiban fiatalok és idősebbek együtt énekelték a dalokat, többen lehunyt szemmel, felemelt kézzel kapcsolódtak be a dicsőítésbe. Az est folytatásában az OIM dicsőítő csapat szolgált, majd Földesi Tamás pünkösdi egyházelnök hirdette Isten Igéjét.
Földesi Tamás igehirdetésében felidézte, ahogy Jézus a csodálatos kenyérszaporítás után elküldte tanítványait a túlsó partra, ő maga pedig felment a hegyre imádkozni. Eközben a tanítványok a háborgó tengeren küszködtek az ellenszéllel.
A tanítványok ebben az állapotban pillantották meg a vízen járó Jézust, és rémületükben azt hitték, kísértetet látnak. Az igehirdető szinte képszerűen jelenítette meg a történetet: – Tapasztalt halászemberek és felnőtt férfiak kiabálnak félelmükben a csónakban. Jézus azonban azonnal megszólítja őket: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Földesi Tamás szerint Péter számára ezek a szavak ismerősen hangzottak. Éppen ezért kérte Jézust: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Péter nem egyszerűen vakmerő volt, hanem felismerte, hogy amit emberileg lehetetlen megtenni, az Jézus szavára lehetségessé válhat. – A hitben járás egyik legszebb képe ez a Bibliában – hívta fel a figyelmet az igehirdető. – Az ember megtesz valamit, amiről pontosan tudja, hogy önmagától nem lenne képes rá. De mivel Jézus szólítja, mert Jézus mondja azt, hogy gyere, ezért kilép a biztosból az ismeretlenbe – tette hozzá.
Az igehirdetés egyik legerősebb gondolata az volt, amikor az egyházelnök arról beszélt, hogy Pétert valójában nem a víz tartotta meg, hanem Jézus szava. – Ott állsz valamin, amiről tudod, hogy emberileg nem tartana meg, de Jézus miatt mégis megtart – fogalmazott.
Péter figyelme azonban egy idő után elterelődött. Amikor meglátta az erős szelet és a hullámokat, megrémült, és süllyedni kezdett. Földesi Tamás szerint ez a pillanat különösen közel áll a mai ember tapasztalatához. – Sokan vannak, akik hitből elindultak valami felé – szolgálatba kezdtek, új élethelyzetbe léptek, döntést hoztak Isten vezetésére figyelve –, mégis egy ponton úgy érzik, elfogy alattuk a talaj. Sokszor azt hisszük, hogy ha egyszer sikerült hitből kilépni, akkor innentől majd egyedül is menni fog – jegyezte meg. – Pedig a hitben járás nem azt jelenti, hogy egyszer bátrak voltunk, és most már profik lettünk. Jézusra minden percben szükségünk van. A hit nem önbizalom, hanem bizalom Jézusban. Nem a saját erőnkre építünk, hanem annak az erejére támaszkodunk, aki megtart: Jézusra – hangsúlyozta.
Az igehirdetés végén közös imádság következett. A jelenlévők csendben figyeltek, sokan lehajtott fejjel imádkoztak, az egész teret mély békesség töltötte el.
Az este során több résztvevővel is sikerült beszélgetnünk. Volt, akit éppen két dicsőítő dal között szólítottunk meg, másokkal a füvön ülve vagy baráti beszélgetések közben váltottunk néhány szót.
Fehér Máté Budapestről érkezett, és zenészként szolgált az alkalmon. Elmondta: sok jót hallott már korábban a rendezvényről, de számára most különösen fontos volt, hogy ő maga is részese lehetett a szolgálatnak. – Nagyszerű lehetőség, hogy különböző felekezetek együtt dicsőíthetnek. Kevés ilyen alkalom van, főleg a fiatalok számára – mondta. Hozzátette: miközben a színpadon szolgálnak, ők maguk is feltöltődnek Isten jelenlétéből és a közösség bátorításából.
Vadászi Dániellel akkor beszélgettünk, amikor családjával a színpad közelében álltak és figyelték a dicsőítést. Szekszárdról érkezett zenészként, ráadásul korábban maga is szervezője volt a Pikniknek. Úgy fogalmazott: az ilyen alkalmak egyik legnagyobb értéke, hogy a különböző dicsőítési formák és hagyományok találkozhatnak egymással. – Egy az, akit dicsőítünk, de annak formája nagyon sokféle lehet – mondta. Külön kiemelte, mennyire megérinti a Sófár zenekar népies hangzásvilága, amely eltér attól, amit saját gyülekezeti közegében megszokott.
A Ráday-kollégiumból érkező Kárpáti Vandát barátaival beszélgetve szólítottuk meg. Elmesélte: eredetileg a másnapi egyetemi dolgozat miatt tanulni szeretett volna, végül mégis úgy döntött, szüksége van egy kis lelki felfrissülésre. – A hit az életem alapja – árulta el. Számára az ökumené személyes ügy is, hiszen párja katolikus, ő maga pedig református közegből érkezik. – Akkor tudjuk igazán építeni Isten országát, ha túl tudunk emelkedni a felekezeti különbségeken, és együtt dicsérjük az Urat – fogalmazott.
Különösen megható pillanatként idézte fel, amikor egy ismerős gyermeke odaszaladt hozzá és megölelte. – Jó érzés látni, hogy minden korosztály együtt lehet egy ilyen eseményen – tette hozzá mosolyogva.
Az este végén a metodista dicsőítő csapat szolgálata zárta a programot, de sokan még ezután is maradtak beszélgetni, közösen énekelni vagy egyszerűen együtt lenni. Ahogy lassan kiürült a helyszín, egy dolog biztosan érződött: akik ott voltak, nem pusztán egy rendezvényen vettek részt, hanem valódi lelki találkozást élhettek át.
A Piknik ismét megmutatta, hogy a közös dicsőítésnek és az ökumenikus összefogásnak különleges ereje van. Egy este erejéig eltűntek a felekezeti határok, és valóban átélhetővé vált az a gondolat, amely az egész alkalmat végigkísérte: Jézus ma is megtart.