Jézussal a campuson – református egyetemi misszió

Miért fontos, hogy a református lelkipásztorok jelen legyenek az állami egyetemeken?

Masri Mona Aicha: Több dolog miatt is! Az egyik legalapvetőbb, hogy missziós lehetőség. Pál apostol is oda ment, ahol sok ember volt, ott hirdette az Igét, ott építette ki a megfelelő hálózatokat. Ez az első és legfontosabb missziói parancs. Emellett sok református fiatal tanul ezeken az egyetemeken, akik a fővárosba költözéssel hátrahagyták a gyülekezetüket, a fővárosban viszont még nem találtak újat, mivel a legtöbb gyülekezet éppen ezzel a korosztállyal nem számol, vagy csak az adott gyülekezet látóterében élő egyetemistákat szólítja meg, hiszen kevés kapacitás van ilyen típusú missziót végezni.

Török László Balázs: Az egyetemisták különleges élethelyzetben vannak. Egyrészt a fiatal felnőttkor átmeneti állapot: már nem gyerek, de még nem „teljes mértékben” felnőtt, még sok mindenben tanul, tapasztal, keres, szemlélődik. Ehhez pedig hozzájön, hogy az egyetemi élet sok esetben gyorsan változik, félévről félévre más ritmust kell felvenni, ráadásul nem ritka az sem, hogy valaki szakot, egyetemet, esetleg várost vált, és így folytatja a tanulmányait. Ebben a folyamatosan változó életszakaszban fontos, hogy találjanak valamit vagy inkább valakit, aki biztos pont lehet az életükben. Ezt a valakit szeretnénk bemutatni a fiataloknak.

Az egyetem mint missziós terep hogyan lehet hatékony és válhat élővé?

Balogh-Bobok Ágnes: A legfontosabb az istentiszteleti szolgálat, az igehirdetés és az úrvacsora; ezenkívül ugyanúgy fontos az egyéb közösségi alkalmak megszervezése, valamint a személyes kapcsolattartás és lelkigondozás. Hangsúlyosak az apró figyelmességek: igyekszünk egymás dolgát számontartani és a nyüzsgő egyetemi hétköznapok során is Krisztusra mutatni. Ismerjük egymást, egymás terheit és örömeit, és ezekre reagálunk.

Török László Balázs: Bármiféle missziói törekvés kizárólag akkor válhat élővé, ha abban az evangéliumot hitelesen hirdetjük és éljük meg. Ha ez nem történik meg, akkor legfeljebb közösségszervezésnek nevezhető bármiféle jelenlét. Az egyetemi misszió lelkészeinek célja, hogy elsősorban az evangéliumot vigyük be különféle egyetemi közegekbe, és az így megszólított emberekből és számukra formáljuk a közösségeket.

Szerveznek-e közös programokat a többi egyetemi gyülekezettel?

Molnár Péter: Az egyetemi missziók az elmúlt időszakban számos területen valósítottak meg gyümölcsöző együttműködést, amelyet a Krisztusban közös elhívás és a fiatalok között végzett szolgálat iránti szenvedély jellemez. Úgy látom, jó példája ez annak, hogyan valósulhat meg az egység és a sokszínűség harmóniája egyházunkban.

Balogh-Bobok Ágnes: Jó a kapcsolatot közöttünk, sok közös kezdeményezést, megmozdulást szervezünk. Ilyenek például az őszi kirándulásaink, az egyetemistákat érintő kérdéseket feszegető előadásaink, workshopok, a nőnap vagy a közös szolgálatok a Ráday-napokon, a tavaszi találkozón, a Csillagponton, a Ráday-bálon, az Ökumenikus Pikniken.

Hogyan lehet gyülekezetet építeni sokféle beállítottságú diák között? Milyen események, programok válhatnak összekötő erővé?

Masri Mona Aicha: A cél nem a gyülekezetépítés, hanem a fiatalok megszólítása, evangéliumi találkozások biztosítása. A jelenlétünket két csoportba sorolom, az egyik a liturgikus alkalmak, azon belül is kiemelném az imareggelit, amely az ELTE-misszió fő találkozási pontja. Itt a lelki táplálék mellett, sőt, abból kiindulva érkezünk meg az asztalközösségbe, ahol aktív ötletelés folyik a közelgő programjainkról. Az első pont Isten gyógyító jelenlétének a megtapasztalása, ebből fakad az elnyomhatatlan vágy, hogy kimenjünk a kortársak közé tanúságtételt tenni. Mi nem pluszprogramokat szervezünk az egyetemistáknak, hanem az egyetem működésének hálózatába igyekszünk beilleszkedni, és a már meglévő formákba – ELTE-feszt, Bárczy-napok, bölcsésznapok, öntevékeny körök – keressük a megfelelő tartalmakat.

Az egyetemi hallgatók körében mi a legfőbb feladata a lelkésznek?

Masri Mona Aicha: Meglátni bennük Isten országának az ajándékát. Meglátni azt, hogy mit kaphatunk általa, hogyan formálhat minket, milyen fantasztikus kérdései vannak. Őszinte kíváncsisággal jelen lenni, feladva a komfortzónánkat. A fiatalokat az evangélium fényében meglátni és láttatni önmaguk számára is.

Mikola Borbála: Amikor velünk találkoznak, egy hívővel találkoznak, és lehet, hogy életükben először. Meglepődnek, és van, hogy meg is fogalmazzák ezt, amikor az előítéleteik nem igazolódnak. Készek nyitottan beszélgetni kevésbé mély témákról vagy akár mélyreható életkérdésekről. Sokszor csak őszinteségre, valódiságra és természetes emberi kapcsolódásra, kíváncsiságra van szükség a részünkről.

Mekkora az igény a hitéleti alkalmakra a hallgatók és oktatók részéről a Károli Gáspár Református Egyetemen?

Nemes Vitold: A hallgatók közül sokan nem vallási alapon választották az egyetemet, de ahogy közösségekbe, csendesnapokba, istentiszteletekbe, bibliakörökbe bekapcsolódnak, egyre többen keresik a lelki tartalmat és a személyes találkozást a hit kérdéseivel. A legnépszerűbbek az alkalmi események és a személyes beszélgetések, például a fogadórákon történő lelkigondozás vagy a vizsgaidőszakban folytatott lelki beszélgetések. Megemlítem a lánykör alkalmait és az esti kollégiumi alkalmakat is. Az oktatók részéről pedig különösen nő az igény arra, hogy liturgikus megnyitókkal, áhítatokkal kezdődjenek a kari tanácsok és egyetemi rendezvények. Ez is azt jelzi, hogy a lelkiség egyre inkább az egyetemi élet integrált része. Tavasz óta a Bethlen Gábor Kollégiumban lelkigondozói szoba is várja a hallgatókat. A közösségi esteket hallgatói fórum előzi meg. Bízunk benne, hogy a hallgatói érdeklődés növekszik, hiszen ezek az alkalmak mára valóban a lelki töltődés, a beszélgetés és az egymásra figyelés tereivé váltak. Sok kollégistának ez az első olyan hely az egyetemen, ahol nyíltan és biztonságban beszélhet a hitéről, a nehézségeiről vagy éppen az örömeiről.

A teológia szakos hallgatóknál látnak szándékot arra, hogy lelkipásztorok, akár intézményi lelkészek legyenek?

Nemes Vitold: Egyre több teológushallgató nyitott arra, hogy missziós, szociális vagy oktatási intézményekben találja meg a hivatását. Ebben a lelkészség és a spirituálisok együttműködése segíti őket, hogy a teológiai tudás mellett valós, személyes lelkészi tapasztalatot is szerezzenek.