Kápolna a város szélén

A József Főhercegről elnevezet tüdőszanatórium 1918. május 1-jén nyitotta meg kapuit Budapest és Budakeszi határán, hogy a következő ötven évben dolgozói együtt küzdjenek a tuberkulózis ellen. A sikereknek köszönhetően tevékenységük később rehabilitációs profillal bővült, így jött létre az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet. „Mindig megdöbben az ember, hogy egy tragikus világháború utolsó évében még képes volt a rendszer arra, hogy egy új kórházat alapítson a sok tüdőbeteg, rokkant katona ellátására” – emlékeztetett a figyelmet Cserháti Péter főigazgató-főorvos, majd azt is hozzátette: ezt az örökséget őrizve tartották fontosnak, hogy újra legyen önálló kápolnája az intézmények.

Az OORI harmadik emeletén elkészült helyiséget Teréz anya tiszteletére alakították ki. „Egész élete azt közvetítette, hogy Jézus Krisztus szeretete a mi áldozatos munkánkon keresztül akar megjelenni” – fogalmazott a kápolna felszentelésekor tartott misén Erdő Péter bíboros, aki szerint azért voltak olyan sokan hálásak Teréz anyának, mert a segítő szeretet nyelvét beszélte. Ilyen lelkülettel épült meg a kápolna is, ahol a betegek, a dolgozók és a látogatók is Isten elé járulhatnak és vigasztalást kérhetnek. „Az Istennel való találkozás pillanatai azonban nemcsak vigasztalnak, hanem az objektív valóság teljességéhez kapcsolnak minket. Ezért is fontos, hogy már ezen a helyen is elcsendesedhetnek a betérők ” – tette hozzá a bíboros.

A misét követően Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök imádságban adtak hálát az elkészült kápolnáért.

A jelen méltó a múlthoz

 „Amikor betegek leszünk, a test, a lélek és a szellem egyaránt próbatétel elé kerül, mindháromnak gyógyulásra van szüksége” – kezdte köszöntőjét Balog Zoltán, az emberi erőforrások leköszönő minisztere. Mint mondta, pünkösdre készülve még inkább átjárhatja a titokzatosság azt, aki a kápolnába lép, mert az a hely is bizonyítja, hogy e három terület összekapcsolódik, nem működik egyik a másik nélkül. „Mindezekhez azonban emberre van szükség – hangsúlyozta. – Mindig az a kérdés, van-e olyan, aki odaáll, aki megcsinálja, akire számítani lehet vagy aki »kritikus szolidaritással« útitársul szegődik mellénk. De ne feledjük el, hogy végső soron minden azon múlik, aki értünk lett emberré.”

 „A jelen méltó a múlthoz – és ez nagy szó. Eleink a két világháború között olyan egészségügyi ellátást alakítottak ki az intézményben, amire történetileg is büszkék lehetünk, így sokat kell tennünk ahhoz, hogy a mindenkori jelen méltó lehessen a múlthoz” – hívta fel a figyelmet Balog Zoltán. A miniszter végül köszönetet mondott az elmúlt évek közös munkájáért: reméli, sokan látják az előremozdulást és az elkövetkező feladatokat, „de a legfontosabb mégis az, hogy azokat lássuk, akikért a munkát vállaltuk.”

Balog Zoltán miniszterkén elmondott utolsó beszédében bejelentette: július 1-jétől Magyarország Kormánya minden olyan kórházi lelkigondozó javadalmazását átvállalja, aki az egyházon keresztül szolgál az egészségügyben – ezzel is elősegítve test, lélek és szellem együttes gyógyulását.

Folyamatos újrakezdés

Cserháti Péter főigazgató-főorvos arra kereste a választ, mit jelent ma az OORI működése a gyógyításban. A főigazgató hangsúlyozta, igazi előrelépés, hogy a komoly cégek tudatosan, szervezett prevencióval és rehabilitációval próbálnak vigyázni dolgozóikra. „Ez az intézet, nem a gyors sikerek háza, mi itt nem műtéteket végzünk, hanem hosszú hónapok munkájával segítünk a betegeknek visszatérni a munkaerőpiacra – mondta. – Itt a kollégák saját maguk a gyógyítás eszközei, folyamatosan kapcsolatban vannak a betegekkel, mellettük ülnek és megbirkóznak a lassú fejlődéssel.” A főigazgató arra is emlékeztetett, hogy ebben komoly szerepe van a közösségnek, az együttműködés az, ami megtermi gyümölcseit.

Cserháti Péter a vakon született ember meggyógyításának történetét (Jn 9,1-12) hozta példaként, amikor a tanítványok azt szeretnék tudni, kinek a vétke eredményezi a betegséget, de Jézus ennél fontosabbnak tartja a gyógyítást. „Az ige jól kifejezi, amit mi itt mind átélünk: nem a miért a fontos, hanem hogy részt vehetünk az újrakezdésben és az, hogy csodákat élünk át” – foglalta össze motivációjukat.

Az ünnepség után megnyitották az OORI új, állandó kiállítását, melyen az elmúlt évszázad történetéhez kapcsolódó relikviákat, dokumentumokat és tárgyakat mutatnak be, hogy ezeken keresztül válhasson valósággá a rehabilitáció magyarországi fejlődése.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz