Mi köze az egyháznak a kultúrához? – ezzel a témával zárta a szemesztert a Szólj be a papnak! rendezvénysorozat a Scruton közösségi térben. Az est vendégei Thoma László református lelkipásztor, Szalóki Ági előadóművész és Horváth Zoltán protonotárius kanonok, esperes plébános voltak. A beszélgetést Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője moderálta.
Arra a kérdésre, van-e még Európának közös kulturális gyökere, a résztvevők eltérő nézőpontokból, mégis egymást kiegészítve válaszoltak. Thoma László szerint a közös alapok a történelemben érhetőek tetten. A magyar társadalom nagy traumák idején, például a török pusztítás korában, bibliai mintákból merített reményt és értelmezést. „Majd elmegy a török, és Isten újra megkegyelmez a magyar népnek, megmarad a nemzet, mert Isten hűséges” – idézte az akkori gondolkodást. Úgy véli, ez akkor is formálja az identitást, ha valaki nem vallásos. A mai helyzetet leginkább a generációs különbségek teszik érdekessé. A fiatalok egyre inkább globális kultúrában élnek, ami más módon alakítja a hithez és nemzethez való viszonyukat, mint azokét, akik nem ilyen közegben nevelkedtek.
Horváth Zoltán szerint a válasz „igen is meg nem is”. Úgy érzékeli, amikor az ember találkozik a kultúrával, legyen az képzőművészet vagy zene, szinte elkerülhetetlenül keresztyén indíttatású, bibliai tartalmakkal találkozik, amelyek megértéséhez szükséges ismerni a hagyományt. Tapasztalata alapján sokan ma már csak töredékes vagy félreértett ismeretekkel rendelkeznek ezekről, ami azt mutatja, hogy egyes rétegek jelentősen eltávolodtak a kulturális gyökerektől.
Szalóki Ági arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztyénség nyoma nem csupán az anyagi emlékekben, a műtárgyakban vagy a történelmi korszakokban látható, hanem abban is, ahogyan az emberek egymáshoz viszonyulnak. Ez a kapcsolódási mód ma is Jézus Krisztus örökségét hordozza.
Zila Gábor arra volt kíváncsi, a kultúrában miképp lehet felismerni, hogy valami valóban keresztyén tartalmat közvetít-e, vagy csupán önkifejezés.
Thoma László református lelkipásztor a zenei oldalról közelítette meg a kérdést: maga is amatőr csellistaként van jelen a gyülekezetben. Szerinte egy mű nem attól lesz keresztyén, hogy vallásos szöveg kapcsolódik hozzá, hanem attól, hogy igényes, hiteles és magas művészi minőséget képvisel. Egy hívő alkotómunkáján akkor is átsugárzik valami több, ha a befogadó nem tudja róla, hogy keresztény – tette hozzá. Valláspedagógusként azt is kiemelte: az oktatásban ugyanígy működik, egy hívő tanár jelenlétéből és munkájából érződik az, hogy hitvallásosan végzi azt, akkor is, ha az órán nem hangzik el Isten neve.
Horváth Zoltán protonotárius kanonok egyetértve az előtte szóló gondolataival, hozzátette, hogy a művészetben is érződik, ha valaki hitből és belső meggyőződésből alkot. Szerinte ilyenkor az érték nem önmegvalósításból fakad, hanem az alkotó valakinél nagyobbnak szánja a művet, ezt pedig akkor is érezzük, ha a hit nincs kimondva.
Szalóki Ági előadóművész ehhez kapcsolódva rámutatott: a művészetben egymáshoz nagyon közel állhat isteni és romboló tartalom is, ezért a művésznek nagy a felelőssége. Az alkotó feladata, hogy kapott tálentumával csatornaként működjön, hiszen akkor válik hitelessé egy alkotás, ha nem az egót, hanem Istent hozza közelebb.
A beszélgetés végén felmerült, mennyire van ma szerepe az egyháznak a kultúra alakításában, és képes-e még hatást gyakorolni a kulturális folyamatokra. Thoma László véleménye szerint az egyháznak ma is szüksége van arra, hogy aktív párbeszédben maradjon a kultúrával, mivel a kultúra óhatatlanul hat rá, és az egyháznak is vissza kell hatnia rá, különben beszűkül vagy feloldódik. Az evangélium alapján kell felismernie az egyháznak, mi üdvözülhet a kultúrából, és mivel kell szembenéznie.
Horváth Zoltán ehhez azt tette hozzá: valódi hatást csak akkor lehet elérni, ha az egyház először megérti a mai ember kérdéseit. Szalóki Ági szerint az egyház feladata ma is az, hogy lelki és szellemi táplálékot adjon, és kulturálisan is jelen legyen. Példaként említette, hogy a magyar filmművészetben ritkán jelenik meg a keresztyénség, holott erre nagy szükség lenne. Záró gondolatként Thoma László hozzátette, a kultúrával való kapcsolódás a gyülekezeti tagokon is múlik, akár olyan formában, mint egy nyitott filmklub, amely hidat teremt hívők és nem hívők között.
Ezután a közönség kérdezhetett. Az egyik ilyen kérdés kapcsán egy fiatalember arra volt kíváncsi, hogyan lehet gyógyítani azokat a kulturális sebeket, amelyek az egyház tévedéseiből keletkeztek. Horváth Zoltán szerint a gyógyulás kulcsa az, hogy tiszteletben tartsák egymást és egymás szokásait a más vallásúak, mert a kölcsönös megbecsülés az első lépés a múlt sebeinek enyhítésére.
Thoma László saját tapasztalataival erősítette ezt meg. Elmondta, gyakran egyszerű figyelmes gesztusok képesek áthidalni a távolságot: segítségnyújtás, tiszteletteljes jelenlét, vagy akár temetés, ahol különböző vallási hátterű emberek az elhunyt iránti megbecsülésben találnak közös pontot. Szerinte ezek a pillanatok mutatják meg, hogy a gyógyulás sokszor az őszinte emberi találkozásokban kezdődik, és ezáltal a keresztyén örökség ma is része a kultúránknak.
Zila Gábor, Szalóki Ági, Thoma László, Horváth Zoltán
További fényképek a Szólj be a papnak! rendezvény decemberi estjéről:
„Attól vagyunk értékesek, hogy Isten tud rólunk”
Mitől értékes az ember a teljesítmény, a hasznosság és a digitális elismerések világában? Erre kereste a választ a legutóbbi Szólj be a papnak! est, amelyen Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője beszélgetett Pintérné Tóth Ágnessel, a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon lelkészével, Koren Balázs matematikatanárral, Szik Mátyás egyetemi oktatóval és Joób Máté lelkipásztorral. A résztvevők a mesterséges intelligencia térnyerése, az emberi kapcsolatok átalakulása és a hit szerepe felől közelítették meg az emberi méltóság kérdését.