„Láncszem vagyok az egészben” – fogalmazott a hitéről és ma is aktív szolgálatáról bizonyságot tevő Szlukovinyi Károlyné Papp Irén. A Kiss Ferenc-díjjal kitüntetett egykori kőröshegyi gondnokkal a Meg van írva blog készített interjút. Szemle.
A kőröshegyi származású Irén néni gyerekkora óta minden vasárnap a templompadban ül. Mint mondja, nagyon szereti Isten hajlékát, mert ott nyugalmat és felüdülést nyer a lelke. Sokat foglalkozott a gyermekekkel és ifjúsággal, több éven keresztül vasárnapi iskolát tartott a gyerekeknek. Irén néni elmesélte, hogy mindig volt szolgálat az életében. Éveken át volt gondnoka a kőröshegyi református gyülekezetnek, amelyhez Balatonföldvár is tartozik. Két évig hittant is oktatott, negyven gyermeket bízott rá Isten. Harminc éve pedig a lepramisszióval foglalkozik.
Egyszer egy bécsi üdülőhajóra kapott jutalomüdülési lehetőséget. Ott egy debreceni nő épp egy fehér csíkot kötött, kiderült, hogy leprásoknak sebkötöző fáslit készít babafonálból. Otthon egyik barátnője szintén egy ilyen csíkot készített, így ő maga is kedvet kapott hozzá. Közben Dobos Károllyal, a lepramisszió vezetőjével is kapcsolatba került, és a javaslatára társakat toborzott maga mellé.
Mindenhova vitte magával a kötését. Utazáskor vagy rendelőben várva is kötött, aztán beszédbe elegyedett, és így sikerült társakat szerezni. Amikor a szervezet hivatalosan is megalakult a régióban, már hetvenen voltak, és két-háromszáz fáslit készítettek különböző méretekben. Évekig végezték ezt a munkát, míg Kaposváron le nem állt a fonalgyár, ami minden évben – a lepramisszió miatt – átállt babafonal gyártására, így biztosítva a szükséges alapanyagot. A fonalgyár leállása után takarókat készítettek, és teszik ezt ma is négyen. Az adományozókat ajándékozzák meg ezekkel. Irén néni minden év végén köszönőlevelet, képeslapot és verset küld a felajánlóknak.
Mind a kőröshegyi, mind a balatonföldvári önkormányzat elismerte Irén néni karitatív tevékenységét. A Zsinat pedig 2009-ben – Balatonszárszóra kihelyezett ülésén – Kiss Ferenc-díjjal ismerte el önkéntes, missziói szolgálatát. Mint fogalmazott, azokon segít, akiket betegségük miatt kiközösít és megbélyegez a család, a társadalom. Láncszem a nagy egészben. Isten dicsőségére cselekszik. A szolgálat átadásáról elmondta: van egy kedves és buzgó adományozójuk, akire ráhagyhatja, mert nagyon jó szervező. Élete vezérigéjét Az apostolok cselekedeteiből idézte: „De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csak hogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól…” (20,24).
A teljes interjút a megvanírva.hu oldalon olvashatják.