Közösség és kiválóság

Szeptemberben nyitja meg kapuit a Budapesti Református Cigány Szakkollégium, amely elsősorban a fővárosban tanuló, hátrányos helyzetű és/vagy cigány származású hallgatók jelentkezését várja. Az intézmény igazgatójával, a televíziós műsorvezetőként, majd képzőművészként is ismert Káli-Horváth Kálmánnal beszélgettünk.

Korábbi interjúkban már mesélt arról, hogyan jutott el a tiszadobi gyermekotthonból az 1996-os Ki mit tud?-ig, majd a Duna TV-be, és képzőművészként, a Free-presszionista csoport alapítójaként is ismerjük. Hogyan vezetett ez az út a szakkollégium vezetői posztjához?

Az az életút, amit eddig bejártam, nem egy tipikus intézményvezetői karrier. Én ennek leginkább az előnyeit látom: nem szakbarbárként leszek igazgató, miközben az eddig megszerzett tapasztalataimat nagyon is hasznosnak érzem: tudom, mit jelent hátrányos helyzetből indulni, ugyanakkor ismerem az értelmiségi létet is, külföldi tapasztalatom és egyházi múltam is van. Elismeréseimet pedig nem roma származásom kapcsán, hanem a teljesítmény önértékén szereztem. Azt hiszem, ezek az élmények segíthetnek majd abban a munkában, ami ahhoz kell, hogy a hátrányból indult hallgatók számára segítséget nyújtsunk. És persze mindezt egy komoly szakmai csapat részeként teszem majd, amelynek a szakmai munkatársak mellett egy ifjúsági munkában kipróbált lelkész is tagja.

kép

Hogyan született meg a szakkollégium ötlete és a jelenlegi felhívásig milyen út vezetett?

A gondolat, hogy szükség lenne egy református roma szakkollégiumra a fővárosban, már legalább egy évvel ezelőt megfogant, de csak az idei év elején jutottunk abba a fázisba, hogy elkezdjük az előkészületeket, a megvalósítás konkrét lépéseit. Miután kidolgoztuk az ötletet, jogi és formai lépések sokasága várt ránk. Miután ezeket megtettük, meg kellett találnunk a kollégium konkrét helyét is, mostanra ez is megvan. Mindazonáltal munkás nyár áll előttünk: a RefoRom leendő épületét júliusban fogjuk felújítani, hogy egy korszerű, élhető helyet biztosítsunk a leendő szakkollégistáknak és kollégistáknak. Ezután jön a felvételi folyamata, ami számomra nagyon izgalmas, hisz itt már két napig egy légtérben leszünk a diákokkal, ez a munka már arról szól, hogy csapattá kovácsoljuk a jelentkezőket.

Kiket vár a RefoRom? Milyen kritérium alapján választanak a jelentkezők közül?

A fővárosi jellegből adódóan elsősorban budapesti vagy Budapest környéki egyetemi, főiskolai hallgatókat várunk. Olyanokat, akik már hallgatói egy felsőoktatási intézménynek, vagy akik már felvételt nyertek.

Az intézmény nevében is benne van, hogy cigány szakkollégium, tehát elsősorban cigány hallgatókat várunk, de ez nem kizárólagos feltétel, sőt: nekem fontos, és erre törekszünk is, hogy ne csak cigány hallgatókból álló tagságunk legyen, hiszen a színesebb összetétel nagyobb motivációt, színesebb közösséget jelent. Ugyanígy állunk a hátrányos helyzethez, mint tényezőhöz is: természetesen nem minden hátrányos helyzetű cigány, és nem minden roma hátrányos helyzetű, mi sem szeretnénk a kettőt összemosni, ugyanakkor ez az a két célcsoport, aki felé elsősorban nyitunk. Kiválósági intézményként pedig elsősorban olyanokat várunk, akik választott területükön maradandót szeretnének alkotni, és ehhez keresnek támaszt, eszközöket.

Ebben egy erős közösség nagyon sokat jelenthet, ezért elsősorban erre helyezzük a hangsúlyt. Ez az én személyiségemből is fakad, hiszen az egész életemet a közösségteremtés, közösségfejlesztés kísérte végig a legkülönbözőbb területeken. Számomra fontos, hogy a szakmai segítség és a lakhatás biztosítása mellett a RefoRom egy második otthonná is váljon. Meggyőződésem, hogy ez visszahat a szakmai teljesítményre is.

Milyen eszközökkel lehet ezt elérni?

A szakmai munkatársakon és az infrastruktúrán túl az emberi tényező a meghatározó. Szándékaink szerint a közösséget az az egymásrautaltság teremti meg, amely egyszerre lehetőség és kényszer is. Azaz a kihívás és a hozzáadott érték együttese, amely az együttlakásból, a közös feladatokból fakad. Emellett hozzám elsősorban a képzőművészet és az irodalom állnak közel, ezek jelenléte terveink szerint a RefoRomban is hangsúlyos lesz.

Mennyire lesznek erre fogékonyak a nem-művész típusú, mondjuk reál tudományokkal vagy közgazdasággal foglalkozó hallgatók?

Természetesen senkit sem kényszerítünk, ugyanakkor hiszek benne, hogy egy abszolút nem-művészi közegben tanuló diáknak is többletet adhat a kreatív gondolkodás, hiszen kilépni a sémákból, egyedi megoldásokat keresni minden szakterületen fontos, hiszen ezzel lehet kitűnni a tömegből. Ezért szeretném, hogy a RefoRom egy művészettel „beoltott" közösség legyen.

Tehát a művészetek személyiségfejlesztő hatása kerül majd fókuszba?

Ezt a kifejezést nem különösebben szeretem, mert nem hiszek abban, hogy mi kívülről beleteszünk valamit egy személyiségbe, hogy az fejlődjön. Mint mindenben, ebben is igényességre törekszünk, azaz a kreatív műhelyünket sem holmi terápiás pingálgatásként képzeljük el. Terveink szerint az alkotóközösség elismert cigány képzőművészek vezetésével működik majd. Emellett pedig egyéb kulturális, közösségi programok is rendszeresek lesznek, meghívott előadók, önismereti csoportok, és sportolási lehetőség is. A skála tehát széles.

Hány diákra számítanak? Mekkora a kollégium kapacitása?

2-3 éven belül szeretnénk körülbelül 30 főig eljutni, ennél nagyobb létszámot nem is szeretnénk. Fontos, hogy a szakkollégiumban megmaradjanak a személyes kapcsolatok.

Budapesten több, más felekezethez tartozó cigány szakkollégium is működik már, református cigány szakkollégium pedig Debrecenben. Ezek mennyire voltak minták, és mi fogja megkülönböztetni ezektől a RefoRomot?

Mint induló intézményt, elsősorban a most bekerülő hallgatók fogják kialakítani ezt a profilt. Azaz akik most jelentkeznek, úttörői lehetnek egy új intézménynek, ami szerintem már most izgalmassá teszi a szakkollégiumunkat, hiszen egy ilyen közösséget mindig az egyének, és a belőlük kialakuló közösség, az ebben megbúvó lehetőségek tesznek egyedivé.

Természetesen felvettük a kapcsolatot a debreceni Wáli István Református Szakkollégiummal, és más szakkollégiumokkal is, és rengeteg segítséget kaptunk tőlük szakmai és stratégiai szinten is. Ugyanakkor nem hiszünk a klónozásban. Egyfelől a meglévő mintákat adaptálni kell a mi adottságainkhoz, másfelől nem is akarunk „biztosra menni", elsődleges célunk nem a kihívások minimalizálása. Hiszek abban, hogy az együtt megoldott problémáknak közösségformáló ereje van, és minden eshetőségre nem is lehet előre felkészülni.

Mennyire lesz meghatározó az intézmény református volta?

Az egyház, mint fenntartó számára és személyesen nekem is, aki hitvalló reformátusként élek, ez fontos. Ugyanakkor a felekezethez tartozást - akárcsak a cigány származást, vagy a hátrányos helyzetből indulást - szempontként kezeljük, de egyiket sem akarjuk feltétellé tenni, de a jelentkezőktől elvárunk egy nyitottságot a keresztyén értékek irányába. Azaz olyanokat várunk, akik szívesen élnek egy keresztyéni alapokon álló, hadd használjak ambiciózus kifejezést: szeretetközösségben.

Molnár Illés

A Budapesti Református Cigány Szakkollégiumba a ciganymisszio.reformatus.hu/reforom linken lehet jelentkezni augusztus 19-ig.

Forrás: ciganymisszio.reformatus.hu