A keresztyén hip-hop műfaja Magyarországon is fejlődik, hat, inspirál. Tibes a hazai közeg kiemelkedő előadója a zene hatására tért meg; azóta fesztivált szervez, YouTube-csatornáján aktuális keresztyén kérdéseket boncolgat. Krisztusi üzenetet hordozó dalai egyre több embernek jelentenek szellemi-lelki táplálékot. Miért tartja fontosnak, hogy a modern műfajokban is hirdessék az evangéliumot? Hogyan zajlik egy keresztyén rapkoncert? Lehet-e híresség egy keresztyén rapzenész? Ezekről kérdeztük Csaba Tibort, Tibest.
Mi volt az, ami annyira megfogott a hip-hop kultúrában, hogy aztán te is rapzenével kezdtél foglalkozni?
Már a 90-es évek popzenéiben is a rapbetétek tetszettek, erős vonzereje volt a hip-hop stílusnak akkoriban. Az igazi lökést aztán Kanye West amerikai zenész adta meg a kétezres évek közepén megjelent albumaival. Ezek tele voltak társadalomkritikával, válaszkeresésekkel, mély őszinteséggel. Korábban nem tudtam, hogy ilyen tartalmakat is át lehet adni a műfajban. Ezek hatására kezdtem el magam is foglalkozni rapzenével tizenhat éves koromban. Az elsődleges cél a kis érzelmi hullámvölgyeim feldolgozása volt, de emellé gyorsan csatlakozott a tartalomátadás, az igazságkeresés motivációja. Ehhez hozzájárult még annak a pár évnek a negatív tapasztalata, amikor ki voltam közösítve az általános iskolai osztályomból. Tudat alatt erősen dolgozott bennem a népszerűség iránti vágy is.
Huszonöt éves korodban tértél meg. Abban is fontos szerepe volt a zenének?
Amikor elkezdett érdekelni az istenhit, véletlenül találtam rá olyan, elsősorban amerikai keresztyén előadókra, akik ezt számomra tetsző módon kommunikálták. Azzal, hogy felkeltették a kíváncsiságomat, megerősítettek a már megkezdett úton. A megtérésem konkrét helyzete pedig ugyancsak a zenéhez kötődik, ugyanis épp két hazai keresztyén rapperrel ültem egy kávézóban, beszélgettünk a hit és a zene kapcsolatáról, amikor szó szerint mellbe vágott Isten jelenléte, Jézus Krisztus szeretete. A két srác az EMLP formációból már akkor is inkább egyházi szolgáló volt, mintsem rapper, máshogy álltak a zenéhez, az evangélium hirdetése volt a fő céljuk.
Ezek alapján nem volt kérdés, hogy megtért emberként is folytasd a rapkarriered.
A megtérésem előtt már abba akartam hagyni a zenélést, mert úgy éreztem, hogy nincs mondanivalóm. Kívülről látszólag vonzó életmódom volt – bulizás, csajozás, jólét –, ezt közvetítettem a zenéimen keresztül az egyetemi időszakomban; csúnyán fogalmazva amolyan bulirapper voltam. Voltak más jellegű, értéket közvetítő dalaim is, de inkább a szórakozásról szóló nóták voltak népszerűbbek. És mivel attól az életmódtól már kezdtem elfordulni, fontolgattam, hogy abbahagyom a rappelést. Aztán jött az említett beszélgetés az EMLP-s srácokkal, és amikor néhány hét múlva felvetették egy közös dal ötletét, ráébredtem, hogy Istennek az ügyét lehet a rapzenén keresztül is szolgálni. A megtérés és a hit adta meg azt a fajta inspirációt, üzenetet és mondanivalót, amit azóta is önazonosan tudok képviselni a zenéimben.
Megváltozott a zenéhez való viszonyod azóta? Máshogy írod a dalaidat?
A megtérésem előtti időszakban is előfordult, hogy dalszerzésnél szinte magát írta a szöveg, csak akkoriban értelemszerűen más forrásból jött az ihlet. A zenei világot erősen meghatározza ez a fajta szellemi ihletettség – keresztyénként nagyon jó, hogy igazi forrásból tudok meríteni. Keresztyénként is volt több olyan dalom, amit mintha diktált volna valaki (pl. Egy név minden fölött, Másért nem). Ilyen erős intuíció mellett rendre összhangba kerül a dal Isten üzenetével, de a tudatos szerkesztés is jelen van. Ha társadalmi problémáról, ha személyesebb élményekről van szó, mindig igyekszem beleírni a megoldást, az evangéliumot. Biztos van sok olyan ember, aki életében csak egy dalt hall tőlem. Remélem, bármelyik dal is legyen az, válaszokat kap majd belső, talán ki sem mondott kérdéseire.
A dalaidat egyre többször, több helyen hallhatják tőled élőben is. Milyen egy keresztyén rapkoncert?
A koncert küllemében hasonló, mint egy nem keresztyén koncert: jól érezzük magunkat, kikapcsolódunk. A fő különbség az szokott lenni, hogy egy pörgős, ugrálós, táncolós este alatt sincsen alkoholfogyasztás – erre mindig panaszkodnak a pultosok, de én örülök neki. Ezzel együtt keresztyén körökben sokszor megbotránkoznak a bulizó, ugráló tömegen, felmerül bennük a kérdés, hogy kedves-e az Isten előtt. Ez létező dilemma egyházi körökben, mi azonban azt szeretnénk bizonyítani, hogy ha jól nyúlunk hozzá ezekhez a könnyűzenei műfajokhoz, akkor tudják Isten munkáját erősíteni. Az evangélium hirdetésének szempontjából a hip-hop véleményem szerint hatékonyabb műfaj, mint mondjuk a dicsőítés. Dicsőítést inkább olyan ember tud befogadni, aki már megtért és rendelkezik keresztyén hittel, vagy a küszöbén áll. Közben egy rapzenét, stílusából adódóan szinte bárki meghallgat. Sok visszajelzést kapok olyanoktól is, akik nem hívők, inkább a zene, mintsem a mondanivaló miatt követnek. De bennük is megjelenik a kíváncsiság, nyitottabbak, érdeklődőbbek lesznek a keresztyénség iránt. Én is vallom, hogy nem a zene téríti meg az embereket – de tud Isten kegyelme munkálkodni a dalokon keresztül, erre az én életem is jó példa.
A rapzene fontos része az önmegvalósítás, a sztárság. Neked vannak ilyen törekvéseid?
Tudatosan igyekszem kommunikálni a dalokban, a koncerteken, hogy Istené a dicsőség, és Jézus Krisztus az, akit elsősorban szeretnék a középpontba állítani. Tény, hogy ebben nem szabad naivnak lenni, a zenei körökben (és ez alól a dicsőítés sem kivétel) akarva-akaratlanul ki tud alakulni egy-egy népszerű ember körül egyénközpontú kultúra. Ezt azonban lehet ellensúlyozni, ha kommunikáljuk az emberek felé, hogy ez nem rólunk szól, hanem Istenről. Ugyanakkor az is fontos az egyházi rendszerben, hogy legyenek olyan személyek az emberek előtt, akik máshogyan, más körben képviselik a hitet. Elsősorban a lelkészek, pásztorok, egyházi szolgálók ilyenek. Bármennyien is fognak hallgatni, sosem fogom magam pásztornak gondolni – de úgy gondolom, nem ördögtől való dolog a zenén keresztül is megjeleníteni a legfőbb üzeneteinket. A sztárságban is hiszem, hogy folyamatos alázat és önvizsgálat szükséges. Van a megtérésem előttről megélt tapasztalatom erről: milyen az a fajta népszerűség, felszínes szeretet, aminek, ha az ember odaadja magát, félreviheti a személyiségét.
KRU Records néven YouTube-csatornát működtetsz (a KRU mozaikszó a Krisztus után = Kr.u. kifejezésből származik), augusztusban keresztyén könnyűzenei fesztivált szerveztél, felkarolsz fiatal feltörekvő előadókat. Egy átfogóbb keresztyénzenei mozgalom látszik kirajzolódni a munkásságodban. Ez lenne a végső cél?
Látok a keresztyén könnyűzenében fantáziát, de azt nem tudom biztosra megmondani, hogy mi ennek a kifutása. Én is érzem a tehetségemnek, időmnek a korlátait, de mindent megteszek azért, hogy a mostaninál magasabb színvonalon zenéljenek minél többen, és nyíljon perspektíva a keresztény zenészek számára az egyházi kultúrán belül is. Tehát nemcsak a saját projektemet építem, hanem igyekszem feltörekvő előadóknak is segíteni, mert ha reálisan nézzük, egy zenésznek maximum 15-20 produktív és sikeres év jut, de számomra az is fontos, hogy miután én szögre akasztom a mikrofont, mások is folytassák. Látjuk, hogy mennyi mindenre van lehetőség a mai digitális világban, mennyiféleképpen meg lehet jelenni, mennyiféleképpen lehet üzenetet átadni. Biztos vagyok abban, hogy több lehetőség van a keresztyén könnyűzenében, mint ahol most tart. Ki kell alakítani a kultúráját és az elfogadottságát leginkább a modern műfajok tekintetében. Én immár hat éve ezen dolgozom: hogy erősítsem a bizalmat a keresztyén hip-hop felé egyházon kívül és belül egyaránt, Isten segítségével.
Ez a koncert tényleg más lesz
A Református Zenei Fesztivál szellemiségéhez illeszkedő műsorral készül a Lóci játszik zenekar. Csorba Lóránt, az együttes énekese elmondta, hogy a zenekar neve egy félreértésből ered, de mesélt arról is, hogy a szülei és a kislánya a legnagyobb rajongói. Istennel nem egyértelmű a viszonya, keresőnek tartja magát, de a mai napig úgy imádkozik, ahogy a nagymamája tanította.